Az érzelmi trauma hatásai az agyra

Sokan úgy vélik, hogy a gyermekkori traumák hatásai a felnőttkorra is komoly hatással lehetnek, és ez igaz is.

A traumás események és élmények tartós hatással lehetnek az emberekre, akár biofiziológiai változásokat is okozva. Néhányak esetében a hatások közé tartoznak a poszttraumás stressz zavar tünetei, amelyek súlyossága változó lehet, és néha akadályozhatják is a kielégítő életvezetést, különösen akkor, ha az érintettek soha nem kaptak hivatalos PTSD-kezelést. Mások számára a traumáik finomabb változásokhoz vezethetnek viselkedésükben, cselekedeteikben vagy gondolkodásukban. Akárhogy is, a trauma több módon érintheti az embereket, mint gondolnák.

A traumás stressz megváltoztathatja az agyunkat?

Ha valaki traumás stresszben él (például konstans bántalmazás), akkor az időnként nagyon reaktívvá, vagy akár állandóan stresszessé, hihetetlenül szorongóvá, impulzívvá és irracionálissá teheti az érintetteket. Mindezek a változások olyan tünetek, amelyek abból adódnak, hogy a traumás stressz hogyan hat az agyra. A traumás események átélése megváltoztathatja életünk pályáját is. Amellett, hogy fizikai, érzelmi és pszichológiai fájdalmat okoz, a traumás stressz befolyásolhatja a kapcsolatok és a napi kihívások kezelését, sőt az életről való gondolkodásunkat. Ez több kutatót is arra késztetett, hogy elgondolkodjon, vajon a traumás stressz megváltoztathatja-e az agyat.

Változások az agyban trauma után

Sokan nem tudják, hogy a felszín alatt több is történhet. Ma már tudjuk, hogy nem csak a traumás események befolyásolhatják a viselkedésünket, hanem az agy is megváltozik a trauma után. A traumás eseménytől és az egyéntől függően az érzelmi trauma agyra gyakorolt ​​hatása a kisebbtől akár a drámai mértékig terjedhet. A trauma megváltoztatja az agy kémiáját és szerkezetét, és mindezek hatással lehetnek a normál működésre is. Úgy tűnik, hogy a traumák agyra gyakorolt ​​hatásai leginkább az amygdalára, a hippocampusra és a prefrontális kéregre vannak hatással.

Hogyan kezeli az agy a traumát?

Bármilyen összetett is az agy, egyik elsődleges funkciója a biztonságunk megőrzése. Életünk során agyunk a tapasztalatokat emlékekké alakítja, így előnyben részesíthetjük azokat a tevékenységeket, amelyek jó eredményeket hoznak, és általuk elkerülhetjük a negatív következményekkel járó élményeket. Amikor traumát élünk át, agyunk túlórázik, hogy megőrizze biztonságunkat. Az agy a múlt negatív vázlataira támaszkodva folyamatosan figyelmeztet bennünket azokra az eseményekre, melyeket jelenleg veszélynek értékel, még jóval azután is, hogy a fenyegetés vagy a traumás élmény véget ért. Ez a reakció megváltoztatja az agy működését.

Amikor traumát tapasztalunk, az agy leállít minden nem lényeges rendszert, és aktiválja a szimpatikus idegrendszert. Ahhoz, hogy túléljük a traumát, az agy stresszhormonokat szabadít fel, és aktiválja a „flight or fight” – vagyis „üss vagy fuss” – reakciót.

A fenyegetés elmúltával a paraszimpatikus idegrendszer újra aktiválódik, és az agy minden része újra működni kezd. A kutatások azt mutatják, hogy a traumás stressz megzavarhatja ezt a folyamatot, csapdába ejtve az agyat egyfajta „túlélési módban”.

Hogyan változtatja meg az érzelmi trauma az agyat?

A traumás stressz megváltoztathatja az agy kényes kémiai egyensúlyát és szerkezetét. Ezek a hatások, amelyek hatással lehetnek működésünkre, lehetnek csekélyek vagy súlyosak, attól függően, hogy milyen fajta traumás stresszel küzdünk. Egyeseknél például poszttraumás stressz zavar (PTSD) alakul ki, míg mások fokozott szorongással élnek, impulzívan cselekszenek, és nehezen tudják kezelni érzelmeiket. Mindezek a változások a traumás stressz agyra gyakorolt ​​​​hatása miatt jelentkező tünetek.

Az agynak három fő olyan része van, amelyeket nagymértékben érintenek a súlyos vagy krónikus traumás események: a hippokampusz, az amygdala és a prefrontális kéreg. Az alábbiakban egy nagyon összetett folyamat leegyszerűsített magyarázatát olvashatja a trauma agyszövetben okozott változásairól.

1. A traumás stressz „összehúzhatja” a hippokampuszt

A traumás stressz a hippokampuszra is hatással van, az agynak arra a részére, amely az emlékek tárolásáért és előhívásáért, valamint a múltbeli és jelen tapasztalatok megkülönböztetéséért felelős. A hippokampusz folyamatai közé tartozik tehát az emlékek kezelése. A traumás emlékek „újrahasznosításával” foglalkozik, többnyire éjszaka, az álmokon keresztül megvalósítva ezt a folyamatot, ami hetek vagy hónapok alatt zajlik le, majd az integrált emlékeket, tárolt memóriát átviszi az agy másik részébe.

A tanulmányok azt mutatják, hogy a traumák átélése és a nagyfokú stresszhatás csökkentheti a hippokampusz térfogatát, ami működési zavarokhoz vezet. Ez megnehezítheti számunkra, hogy különbséget tegyünk a múlt és a jelen között. A gyermekkori trauma pedig méginkább felerősíti ezt a hatást. A traumamemória ezért feldolgozatlan marad a hippocampusban, szétesik, töredezetté válik, és inkább „aktuálisnak” érződik, mint a múlt eseményeinek. Néhány ember ráadásul kisebb hippocampusszal születhet, ami sebezhetőbbé teszi a PTSD kialakulásával szemben.

Mindezek miatt még a traumatikus élményekre emlékeztető környezet is félelmet, stresszt és pánikot okozhat. Ahelyett, hogy az agy könnyen tudna új emlékeket létrehozni és tárolni, a traumás stressz a régi traumás emlékeket az elménk homlokterében tarthatja, aminek következtében állandó hiperéberség és intenzív érzelmi reaktivitás állapotában élhetünk.

2. A traumás stressz aktiválja az amygdalát

Az amygdala egy mandula alakú szerv – az agy „félelemközpontja” –, amely segít az érzelmek feldolgozásában, az emlékek, különösen az érzelmi és a fizikai érzetek tárolásában.

Az amygdala segít szabályozni azt is, hogyan reagáljunk a félelemre, és a segítségével érzelmi emlékeket hozzunk létre. Szabályozza a stresszhormonok aktiválódását is. A traumás stressz pedig túlzottan aktiválja az amygdalát. Amikor ez megtörténik, félelemreakcióink intenzívebbé válnak. Ez azt jelenti, hogy a traumás események emlékei rémálmokká és visszaemlékezésekké válhatnak. Továbbá azt is jelentheti, hogy az érzelmek által vezérelt gondolatok annyira tolakodóvá válnak, hogy meggátolhatnak bennünket például az alvásban.

A poszttraumás stressz zavarban (továbbiakban PTSD) az amygdala túlzottan reaktívvá válik, ami gyakori vagy csaknem állandóan magas stresszhormonszintet okoz.

A túlműködő amygdala azt is jelenti, hogy agyunknak nehézségei támadhatnak felismerni a különbséget az akkori és a mostani fenyegetés között. Azaz amikor egy traumás eseményre vagy élményre emlékezünk, az amygdala pontosan ugyanúgy reagál, mintha először tapasztalnánk meg a traumát. Emiatt folyamatos éberséget tapasztalhatunk. A túlműködő amygdala következményei mindannyiunk számára eltérőek lehetnek, de a kezeletlen traumás stressz szinte mindig azt okozza bennünk, hogy jobban félünk az adott stresszoroktól, mint mások.

Ezen túlmenően a túlműködő amygdala a következőket is okozhatja:

• Krónikus stressz
• Fokozott félelem
• Fokozott irritáció
• Képtelenség a megnyugvásra
• Álmatlanság

3. A traumás stressz csökkentheti a prefrontális kéreg (PFC) funkcióját

A prefrontális kéreg segít a jó érvelésben, az érzelmek szabályozásában és értelmezésében, az impulzusok szabályozásában és az összetett problémák megoldásában. Segít a fenyegetések felmérésében, az érzelmek kezelésében, a válaszok megtervezésében és az impulzusok ellenőrzésében. Ez a racionális gondolkodás központja. A gyermekkori trauma a prefrontális kéreg alulfejlődését okozza, ami a fenyegetés racionális gondolkodáson keresztüli értékelésének, az érzelmek kezelésének és az impulzusok ellenőrzése képességének romlását eredményezi.

Tudományos adatok azt mutatják, hogy a traumás stressz csökkentheti a prefrontális kéreg funkcionalitását. Ez negatívan befolyásolhatja azon képességünket, hogy új információkat tanuljunk meg, jól kezeljük érzelmeinket és megoldjuk a problémákat. Más szóval, a traumás stressz megnehezítheti a logikus gondolkodást, ami viszont azt eredményezheti, hogy végsősoron képtelenek leszünk kordában tartani félelmeinket.

Mi történik a PTSD során?

Aktuális triggerek miatt a hippokampusz felidézi a töredezett és szétesett emlékezet egy részét – gondolat, kép stb. formájában.

Az amygdala reagál – az érzelmi és a testmemória újraaktiválódik –, az esemény „felvillanása”, újbóli átélése következik be. Ezt az agy és a szervezet struktuális fenyegetésként – vészhelyzetként – értelmezi, emelkedik a stresszhormonok szintje – fight or flight/üss vagy fuss/harc vagy menekülés választ eredményezve.

A prefrontális kéreg nem képes racionalizálni vagy meghatározni, hogy a helyzet nem aktuális fenyegetés, ezért biztonságos. Ezzel párhuzamosan nehézségek támadhatnak az érzelmek kezelésében vagy az impulzusok ellenőrzésében.

A menekülésre, vagy a nyomasztó emlékek és érzések elkerülésére tett kísérletek azt eredményezhetik, hogy az emléket soha nem dolgozzák fel, így a tünetek megmaradnak.

Meggyógyulhat-e az agy a trauma után? Hogyan lehet felépülni az érzelmi traumákból?

Az érzelmi trauma és a PTSD által okozott károk értékelése során a tudósok azt találták, hogy az agy nem képes „önmagát meggyógyítani”. Viszont vannak olyan kezelési formák, amelyek segítenek megelőzni a további károsodásokat és elősegítik az érzelmi traumák gyógyulását, és mivel az agy folyamatosan változik, ezáltal lehetséges a gyógyulás. A traumaterápiák segítségével az érintettek képesek lesznek azonosítani traumáik okát vagy kiváltó okait, és végül le tudják küzdeni azt.

Az amygdala, a hippokampusz és a prefrontális kéreg trauma által érintett funkciói szintén megfordíthatók. Az érzelmi traumák leküzdése erőfeszítést igényel, de többféle út is lehetséges.

Az érzelmi trauma vagy a PTSD leküzdésének egyik módja a különböző típusú gyógyszerek alkalmazása. A traumától függően kezelőorvosa gyógyszeres kezelést javasolhat, és felírhatja Önnek, amelyik szerinte a legjobb gyógyszer az ön számára.

Az orvosok gyakran olyan gyógyszereket írnak fel, amelyek befolyásolják a neurotranszmittereket, a szerotonint vagy a noradrenalint. Ennek célja, hogy egyensúlyba hozza ezeket a biokémiai ingerületátvivő anyagokat, amelyek természetesen is előfordulnak az agyban. Az érintettek számára általában ajánlott gyógyszeres kezelési lehetőségek közé tartoznak az antidepresszánsok, a monoamin-oxidáz-gátlók, az antipszichotikumok, a béta-blokkolók vagy a benzodiazepinek.

Egy másik gyakori kezelés az érzelmi traumából felépülők megsegítésére a pszichoterápia. Sokféle traumaterápiás módszer létezik, de a fő cél az áldozat gondolkodási folyamatának megváltoztatása. Ez magában foglalhat beszélgetést, gyakorlatokat vagy más típusú kezelést.

Leggyakoribb traumaterápiás technika az EMDR (Eye Movement Desensitization and Reprocessing – vagyis szemmozgásokkal történő deszenzitizálás és újrafeldolgozás) terápia, melyet csak speciálisan képzett szakpszichológusok vagy pszichoterapeuták végezhetnek. Ez egy olyan terápiás eljárás, melyet traumatikus élmények következtében kialakult maradandó problémák kezelésére dolgoztak ki.

Traumafeldolgozásra alkalmas még a sématerápia és a brain spotting is, melyek új típusú pszichoterápiás módszerek.

Egyes terapeuták kombinálják a kognitív viselkedésterápiát és a deszenzitizáló terápiát is. Ilyenkor a terapeuta segít azonosítani a trauma gyökerét és a félelmet és izgatottságot felszínre hozó kiváltó tényezőket. Miután azonosították ezeket a kiváltó tényezőket, a terapeuta és a kliens együtt dolgoznak azon, hogy ezeket az érzelmeket racionálisabb, semlegesebb érzelmekre cseréljék, és legyőzzék az érzelmi traumákat.

A deszenzitizáló terápia ezután segíti a klienst a gyógyulásban azáltal, hogy verbalizálja a múltban bekövetkezett traumát. Ez lehetővé teszi számukra, hogy felszabadítsák az eseménnyel kapcsolatos érzelmeket, és csökkentsék a visszaemlékezéseket és egyéb tüneteket. A deszenzitizáció ezesetben az elfogadásról és a továbblépésről szól.

Ezen pszichoterápiás folyamatok során a kliens a múltban hagyhatja traumáját, és megtanulhat egészségesebb életet élni, mentesen a PTSD tüneteitől.

Bármilyen eljárást is választ érzelmi traumája leküzdésére, mindez bár időt vesz igénybe és munkát igényel, valójában bizonyítja, hogy lehetséges az érzelmi traumákból és a PTSD-ből való felépülés.

Tovább Együttélés a traumával: Hogyan lehet megbirkózni az emlékbetörésekkel?

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos

Felhasznált irodalom:

• Can Emotional Trauma Cause Brain Damage? (Highland Springs Specialty Clinic)

• Traumatic Stress: Effects on the Brain (PubMed)