Sportsérülések az atlétikában

Az atlétika több különféle sportág összefoglaló neve. Mivel különböző sportágakról van szó, a sportolók sérülései is nagyon sokfélék lehetnek. Összegyűjtöttük az egyes versenyszámokra leginkább jellemző tipikus sportsérüléseket.

Futószámok

A futószámok közé tartozó sík- és gátfutás is lehet rövid-, közép- és hosszútávú.

Sérülések rövidtávfutásban

Rövidtávfutásnál (100, 200 vagy 400 m) a szervezet foszfáttartalékait mozgósítja. A rövidtávfutókat leggyakrabban a startnál és a célba érkezés során érik sérülések. Többnyire a combizom sérül meg, illetve az Achilles-ín. A rövidtávfutóknál a sport hosszabb ideje történő gyakorlása után sokszor kialakul az úgynevezett hallux rigidus, amely az öregujj degeneratív megbetegedése.

Gátfutóknak (100, 110 és 400 m-es távok) mindezek mellett számolniuk kell a medence-keresztcsonti régió, az ágyékcsigolyák és a hasizmok sérüléseivel is.

Sérülések középtávfutásban

A középtávfutás (a táv az olimpián 800 vagy 1500 m) nem jár nagy sérülésveszéllyel. Az akut sérülések veszélye csekély. Inkább túlterhelésből adódó sérülések fordulhatnak elő, például az Achilles-ín megerőltetése, és a láb egyéb inainak betegsége jelentkezhet. Szintén a túlterhelés következtében eltörhet a sípcsont, a lábközépcsontok vagy a combnyak.

Sérülések hosszútávfutásban

A hosszútávfutók (3000, 5000, 10000 m és a maraton (42195 km) tartozik ide) sérülései hasonlóak lehetnek, mint a középtávfutóké, de azok mellett tipikus még a meniszkuszok akut és krónikus gyulladása, ami szintén a túlterhelés következménye lehet.

Sok hosszútávfutó jellegzetessége az ó-láb, mivel a medence és a sípcsont között található ínköteg enyhén dörzsölődik. Ez heves fájdalommal jár. Másik problémás terület a keresztszalag.

Az akadályfutás (3000 m-es táv) az egyik legveszélyesebb sportág. A hosszútávfutásra jellemző sérülések mellett a bokaficam és -rándulás, valamint keresztszalagszakadás nagy kockázatával jár. A túlterhelésből adódóan előfordulhat stressztörés, valamint izomszakadás, íngyulladás és szalagsérülések. Gyakoriak a hátat, hátsó combizmot és csípőt ért sérülések akut és krónikus változatai is.

Gyaloglás

A futás mellett az atlétikai sportágak közé tartoznak férfi (20 és 50 km-es) és női (10 és 20 km-es) gyaloglószámok is. Itt főleg krónikus sérülések fordulhatnak elő, a túlerőltetésből fakadóan.

Dobószámok

A dobószámok közé a súlylökés, kalapácsvetés, diszkoszvetés és gerelyhajítás sorolható.

Sérülések súlylökésben

A férfiak 7,257 kg-os, a nők 4 kg súlyú fémgolyót löknek el. A versenyző, miközben lendületet vesz, megterheli az ágyékcsigolyáit, tipikusak az ujjak és a kezek sérülései, valamint megsérülhetnek a karok és a támaszkodó láb izomzata is. A túlterhelés hosszú távú következménye a csuklóízületi artrózis.

Sérülések kalapácsvetésben

A kalapácsvetés az egyetlen dobósport, amiben a kesztyű használata megengedett. A súlylökésben előforduló sérülések jellemzőek itt is, különösen a törzs izomzata veszélyeztetett. Az ujjakban lévő inakat és ízületi tokokat is nagy terhelés éri. A könyökízület és a csípő krónikus sérülései sem ritkák.

Sérülések diszkoszvetésben

Ebben a sportágban is a már említett sérülések fordulhatnak elő, de a négy dobósportág közül itt a legcsekélyebb a sérülések veszélye.

Sérülések gerelyhajításban

Gerelyhajításban főleg a krónikus sérülések dominálnak. Mivel a gerelyt fejmagasság fölött tartják, gyakran előfordul a rotátorköpeny sérülése. Tipikusak a könyöksérülések, az ágyékcsigolyák sérülései és az ínszalagsérülések. Tartós vagy extrém terhelés hatására kialakulhat a vállban, a könyökben és a csípőben az ízületi tokok és a porc kopása.

Ugrószámok

Az ugrószámok közé tartozik a magasugrás, rúdugrás, távolugrás és hármasugrás.

Sérülések magasugrásban

Valamennyi ugrósportra általánosan jellemző, hogy megterheli az ágyékcsigolyákat. Magasugrásnál gyakoriak a boka- és térdsérülések, késői következményként pedig a hátsérülések. A lendített láb izmai ugrás közben megsérülhetnek. Késői következmények lehetnek még a bokaízületi panaszok és a szalagszakadás.

Sérülések rúdugrásban

A rúdugrás a legveszélyesebb atlétikai versenyszám. Tipikus sérülés a vállízületi ficam, illetve a vállrégióban elszenvedett törések. Gyakoriak az ágyékcsigolyák, valamint a térdszalagok és az Achilles-ín sérülései. Ha az ugrást a sportoló elvéti, fennáll a hát- és hátizomsérülések veszélye is.

Sérülések távolugrásban

A távolugrásban a lábfejeket és a törzset éri a legnagyobb terhelés, különösen landoláskor. A térd, a boka, a lábszár- és a combizmok szintén megsérülhetnek, akár izomszakadás is történhet.

Sérülések hármasugrásban

Rendszerint hasonló sérülések fordulhatnak elő, mint távolugrásban és rövidtávfutásban, tehát elsősorban izomszakadás, zúzódás, boka- és térdsérülések, illetve térdszalaggyulladás, ami az úgynevezett „ugrótérd” kialakulásához vezethet.

Hét- és tízpróba

A hét- és tízpróba a már említett versenyszámok különböző kombinációiból áll össze, az adott sportágaknál fennálló sérülésveszélyek kockázatával.

Szerző: WEBBeteg - Bak Marianna, biológus szakfordító
Forrás: gesundheit.de, Die grössten Gefahren in der Leichtathletik sind Übermüdung und Überbelastung (Physiozentrum)