A sikeres sportoló izmai az önbizalomtól duzzadnak

Miért van az, hogy közel azonos felkészültségű sportolók közül az egyik mindig nyer, a másik meg alulmarad? Pech, vagy a szerencse kérdése lenne? Sportpszichológusok szerint a megfelelő önbizalomszint elengedhetetlen a sikerességhez – akinek a „béka feneke alatt van”, az mondjon is le a győzelemről, de ugyanilyen fontos az is, hogy aki sikeres akar lenni, annak álmodozásai, gondolatai is a sportról szóljanak.

Önbizalom nélkül lehetetlen érvényesülni – nemcsak a sportban, hanem az élet minden területén. Az önbizalommal bőven megáldott embereket sokat egyből meg is vetik, összekeverve a saját magukba vetett hitet a beképzeltséggel. Még inkább igaz ez a sportolókra: ha csak egy keveset gondolkodunk rajta, akkor is találunk legalább hármat, akinek a mi mércénkkel mérve már „nagy az arca”.

Az önbizalom viszont olyannyira fontos egy sportoló számára, hogy ezzel a sportolói tulajdonsággal még sportpszichológusok is foglalkoznak, s a Fejben dől el – Sportpszichológia mindenkinek című könyvben Gyömbér Noémi és Kovács Krisztina egy egész fejezetet is szentelnek az önbizalom kérdésének. A szerzőpáros szerint így három féle sportoló létezik:

• Van önbizalmuk: magabiztosan állnak ki a versenyeken, tisztában vannak képességeikkel, nincsenek kétségeik.
• Önbizalom-hiányosok: kétségeik vannak mind önmagukkal, mind a végeredménnyel kapcsolatban.
• Túlcsorduló önbizalmúak: láthatóan hatalmas magabiztossággal vonulnak ki a versenyre, azonban mégsem hozzák azt az eredményt, amit elvártak volna maguktól.

„A magabiztos sportolók az önbizalom-hiányos sportolóktól eltérően gondolkodnak önmagukról és cselekedeteikről. A magabiztos sportolók azt gondolják, hogy „megtehetik és meg is tudják tenni”, soha nem adják fel” – olvasható a könyvben. Az adott feladat végrehajtására koncentrálnak és nem arra, hogy mi történik, ha hibáznak. Általában tanult optimisták, megtanulják helyükön kezelni a kudarcokat és a győzelmeket is, magabiztosságuk hatására pedig a lehető legtöbbet képesek kihozni magukból.

Mivel igen fontos a győzelemhez, így a sportpszichológusoknak is a legtöbb feladata abból adódik, hogy az önbizalom-hiányos sportolókat lelkileg is eddzék. Erre a kritika és a túlzott önkritika, a hibák állandó sorolgatása nem a legjobb módszer! Mint ahogy az sem, ha a sportoló azt hiszi, mindig, minden körülmények között a legjobban kell teljesítenie. Ugyanígy rombolja az önbizalmat az a tévképzet is, hogy sok sportoló azt akarja elérni, őket mindenki szeresse.

A hormonok és az önbizalom

Azt már rég bizonyították, hogy az olyan érzéseknek, mint a düh, idegesség vagy félelem vannak bizonyos pszichológiai és kémiai alapjai. Egy kutatásban pedig összefüggést találtak a tesztoszteron és az önbizalom között is. Az egy egyetemi fitnesz-csapaton végzett kutatásból az látszik, hogy a verseny előtt megemelkedik a tesztoszteron szint. Akik nem hittek a győzelemben, azoknál ez elmaradt, vagy csak minimálisan emelkedett. Ez pedig kihat a küzdelemben tanúsított aktivitásukra is.

A sikeres sportoló profilja

A tesztoszteronszint emelkedése azonban önmagában még nem minden. A kémiai tulajdonságon kívül léteznek bizonyos pszichológiai tényezők is, amelyek a szerzőpáros szerint minden valóban sikeres sportolóban megegyeznek:

• Önbizalom: jobban megbíznak magukban és képességeikben, mint a nem sikeresek.
• Koncentráció: Kevésbé tudják megzavarni külső ingerek, s folyamatosan tudnak figyelni egyféle dologra anélkül, hogy elkalandoznának.
• Elkötelezettség: gondolataik, képzeleti képeik, nappali álmodozásuk és álmaik gyakran a sportra irányulnak, és azzal kapcsolatosak.
• Szorongáskezelés: Kevesebbet szoronganak a verseny előtt és közben. Ezt az érzést pozitívan értékelik.
• Hibák kezelése: képesek tanulni a hibáikból és túllépni rajtuk.

(WEBBeteg - Kósa-Boda Veronika, újságíró)