A sport az evészavarok melegágya

A sportoló egészséges, mert sokat sportol. Odafigyel arra, hogy mit és mennyit eszik, táplálkozásával pedig éppen, hogy az egészségét szolgálja. Mindezek elsőre roppant logikusnak tűnnek, amíg nem tudjuk, hogy az élsportolók között sokkal több a táplálkozási és testképzavarral küzdő, mint az átlag lakosságban.

A mozgás életünkben többféle szerepet is betölthet: jelentheti az aktív kikapcsolódást vagy az egészség megőrzésének egyik eszközét. Miközben a csapból is az folyik, hogy mozgás nélkül nem lehet egészségesen élni, arról már kevesebb szó esik, hogy a túlzásba vitt sportolás milyen káros lehet.

Menczel Zsuzsanna, sportpszichológus a Fejben dől el – Sportpszichológia mindenkinek című tanulmánykötetben egy egész fejezetet szentel a sportolók evés- és testképzavarainak.

Azt már jól tudjuk, hogy a társadalom egészében megnőtt, és folyamatosan nő a testkép- és evészavarokkal küzdők száma. A kutatók egyre újabb kórképekkel riogatnak minket, úgymint az inverz anorexia vagy a testedzésfüggőség. Ezek a betegségek súlyos következményekkel járnak, s leginkább azoknál jelentkezik, akik az eredményességet fontosabbnak tartják az egészségnél.

„Tapasztalatink szerint azon sportágakban kiemelkedő ezen problémák előfordulása, amelyekben az eredményesség szempontjából az esztétikum is fontos szerepet tölt be (pl. ritmikus gimnasztika, műkorcsolya). Az esztétikum mellett további kockázatot jelentenek a soványságot megkívánó (pl. hosszútávfutás), valamint a konkrét testsúlyt előíró sportok (birkózás, ökölvívás, stb.)” – írja tanulmányában a sportpszichológus. A táplálkozási zavaros sportolók előfordulása esztétikai sportoknál 27, állóképességieknél 20, technikaiaknál 13, míg labdajátékoknál 11 százalék körül van (az átlagnépességnél ez a hányad 0,3-4,2 százalék).

Anorexia nervosa

Az egyik legismertebb evészavar, ami kóros soványsággal, súlyfóbiával, testképzavarral, túlzásba vitt sportolással és rendszertelen menstruációval jelentkezik.

Leggyakrabban serdülőkorban, de nem ritkán már az előtt alakul ki, így azok a sportolók veszélyeztetettebbek, akik korán kezdik a sportot.

Néhány sportágban, mint a műkorcsolya vagy a ritmikus gimnasztika, jó, ha minél korábban az edzőterembe lépnek a lányok és a fiúk, az eredményesség ugyanis függ a speciális testfelépítéstől is, s az értékelésnél nem csak a gyakorlatokat, hanem a megjelenést is figyelembe veszik. Egy vizsgálat szerint az ilyen sportot űző 5-7 évesek már kifejezetten aggódnak a súlyukért.

Az élsportolók körében gyakori ennek egy változata, az anorexia athletica. A két anorexiás csoport motivációja más: itt a cél a kimagasló eredmény elérése, a betegségben szenvedők úgy gondolják, ha fogynak, jobb eredményt fognak elérni. Ez általában be is jön, ám az erőteljes edzés kimerüléshez vezet, s izomtömeg-vesztéssel jár.

Bulimia nervosa

Féktelen falásrohamok, majd bűntudat hatására, valamilyen, a testsúly csökkentésére irányuló manipuláció (önhánytatás, hashajtózás, túlzásba vitt sport) jellemző erre a betegségre, melyben a nők 1-4,2 %-a szenved. A bulimia egyre jobban terjed az élsportolók körében, de gyakran csak azokban az években áll fenn, amíg a versenysportolói karrier is tart.

Testedzésfüggőség

Ez egyfajta mozgásos hiperaktivitás, amelyben a sportolás melletti elkötelezettség már túlmegy a „jólesőség” határán, és a sok sport klinikai szintű károsodáshoz (törések) vezethet. Ha a tervezett „adag” sport végrehajtása akadályba ütközik, a sportoló a ideges, levert lesz. A társadalom 1-3 százalékában fordul elő.

Inverz anorexia (izomdiszmorfia)

Ez a testképzavar kifejezetten a férfiak sajátja, akik jellemzően anabolikus szteroidokat szednek. Az étkezés nem változik meg, azonban a különböző szteroidok használata függőséget okoz és szenvedély formáját ölti az izomfejlesztés is. Habár ezek a sportolók kifejezetten izmosak, attól félnek, hogy túl kicsik, túl vékonyak és tartanak a fogyástól is.

(WEBBeteg - Kósa-Boda Veronika, újságíró)