Sí, quad, mountainbike: Klausmann Viktor sosem áll le

Kalusmann Viktort mindenki a tévéből ismeri, a Szerencsekerék az utóbbi időkig elképzelhetetlen volt nélküle, ám az sokak előtt még ismeretlen lehet, hogy a képernyőtől való búcsúzása óta számos, sporttal kapcsolatos tevékenységet folytat.

Túrákat szervez, síel, quadozik, strandol, a vízi- és hegyimentők munkáját is segíti. Egyszóval, pörög, mint a Szerencsekerék...

Gyerekkora óta síel. Miért pont a sí lett az első sport az életében?
- Mátraszentimrén volt nyaralónk, minden nyár és téli szünet jelentős részét ott töltöttük. A helyi srácokkal természetesen azonnal mentünk a Narád völgybe, ahogy leesett a hó. Az első sílécem egy kis piros műanyag bovdenes játék volt. Amikor 1977-78-ban Mátraszentlászlón megépült a Hatvani Kinizsi sífelvonója, minden hét vége ott zajlott a „nagyok” irányításával. 14 éves lehettem, amikor az első versenyemen indultam. Nem én voltam a legjobb, de rettentően élveztem! Az egyetem alatt több sítábort is vezettem és oktattam egészen 1993 elejéig, akkor indult ugyanis a Szerencsekerék.

A sport szeretete a tévézéssel terhelt, „pörgősebb” és stresszesebb időszakban is megmaradt?
- A sízés mellett a mountain bike, vagyis a hegyi bringázás volt a nyári kiegészítő sportunk. A kilencvenes évek elején megjelentek azok a masszív MTB-k, amikkel már biztonsággal föl lehetett menni a hegyre. A mai napig egy Magellan Pixys különleges, kisszériás, gyönyörű és kiváló bringával edzek itt a Mátrában.

A Szerencsekerék vezetése után jelentősen megszaporodtak a sporttal kapcsolatos tevékenységei, s elég szerteágazóak is. Egy régi álom válik most valóra, vagy az élet hozta csak úgy, hogy ennyire a sport felé fordult?
- Mindenkinek kell valami stresszoldó. Van, aki világgá megy, van, aki néha a pohár fenekét nézi, én pedig – miután gyerekkoromtól sokat mozgok – maradtam a fizikai kikapcsolódásnál, ami nem kiskert gazolás, hanem sport, élménnyel! Azután magától jött, hogy egy akkoriban a médiában befolyásos embert beválasztottak a Magyar Síszövetség elnökségébe, 2009-ben pedig a versenyzőtársaim által létrehozott Magyar Síakadémia elnöke lettem. Ekkor hagytam el a Síszövetséget, és ültem át egy másik lóra, vagy ide illőbb hasonlattal, léptem rá egy másik lécre… Miután az elmúlt lassan húsz évben rendkívül sok információt, kapcsolatot, barátságot szereztem a sísportban, ezért gondoltam azt, hogy itt az ideje a magyarországi síterepek felé fordulni és azokat „tolni” egy kicsit. 2007-ben Kékestetőn elindítottuk a Hupikékes Sísulit, ami azóta Síakadémia Sísuliként már Eplényben, Murauban és Pinzoloban is várja a magyar vendégeket!

Nem csak sportol tehát, hanem különböző téli eseményeket is szervez. Melyek ezek?
- Az Advent a Kékesen szorosan kapcsolódik a hazai sípálya marketing koncepciómhoz, hiszen ez a szezonnyitó téli rendezvényünk, ez a startpisztoly, amolyan téli fohász az égiekhez a jó szezonért. Fellépőink a leghíresebb magyar világzenei-népzenei csoportrok, a kiállítók, árusaink pedig szigorúan kézművesek, népi iparművészek!

Mindemellett a Mátra Mentőcsoporttal és a vízimentőkkel is kapcsolatban van.
- A hegyen eltöltött évtizedek és az elmúlt öt év hazai turisztikai fejlődése hozta a Kékes Kutató Mentő Alapítvány születését. Az elmúlt öt-hat évben megsokszorozódott a Mátrába látogató téli, nyári vendégek száma. Sok baleset, eltűnés esetében kértek tőlünk segítséget a mentő és tűzoltó kollégák, akik a térdig érő hóban, vagy tavaszi sárban már nem tudtak egy messzi turista útra bemenni, a beteget ellátni. Én, a társaimmal együtt 8 éve quadozom, versenyeztem is, úgyhogy adott volt a segítség. Technikánk van, erőnk van, a hegyet ismerjük és most már az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság által minősítetten és elismerten mentünk a Mátrában, ha szükséges. A vízimentő-tanfolyam elvégzése másik, nyári munkámhoz kapcsolódik. Strandot üzemeltetek Domonyvölgyben, Lázár Vili barátommal, és nagyon szerettem volna tudni, hogy és miként kell szakszerűen beavatkozni, megelőzni a bajt. Hát így áll össze a négy évszakos mentés, ami számomra egy élethivatás. És most már elég jól csapolom a sört, és a finom lángos receptjét is ismerem.

Télre és nyárra már van program bőven. Mi van a maradék időszakkal?
- Amikor nincs nyár és tél, akkor jön a Mátra Safari, hiszen áprilistól júliusig gyönyörű friss a Mátra, és egy igazi zárt vadakkal teli parkban tudunk a városi embernek vaddisznó, muflon, szarvas csordákat mutatni, élőhelyükön, ahogy a safarihoz illik! Mátrafüredi barátom apukája alakította ki ezt a háromszáz hektáros édent, és megengedi nekünk, hogy szigorú szabályok betartásával, vadász kíséretével bemehessünk és nézelődhessünk. Nagy élmény ez azoknak, akik nem láttak még testközelből, de biztonságosan nagyvadakat!

Tapasztalatai alapján mire vevők ma az emberek, ha sportról van szó? Mivel lehet őket rávenni az aktív, és egészséges életmódra?
- Nem hiszem, hogy a sport hívó szó lenne. A tömegek az aktív, élményben gazdag pihenést keresik most már mindenhol. Nem elég strandot csinálni, programot is kell hozzá adni, nem elég sípályát üzemeltetni, rendezvényeket, kiegészítő élményeket kell mellé kínálni.

A papa példáját követve a gyerekei is sportolnak?
- Az egész miattuk jött létre, úgyhogy naná, hogy egész nyáron a strandon vagyunk, télen meg a síházban! Kicsik még, nyáron a homokvár építés, rohangászás a homokban a fő irány, télen viszont már irány a sípálya! Nincs semmi kényszer, de egy kis noszogatás azért van.

(Kósa-Boda Veronika, újságíró)