A maratoni futás árthat a szívnek - Kutatás

A kanadai Szív és Agyvérzés Alapítvány kutatói és futói praktikus választ adtak arra a kérdésre, hogy a maratoni futás kedvező vagy káros a szívre. MRI vizsgálatok adatait használták fel arra, hogy megállapítsák, mi is történik a maratoni futók szívével a lefutott kilométerek alatt.

"A maratoni futók sokkal rosszabb formában is lehetnek, mint gondolnák." - mondta el a Kanadai Kardiovaszkuláris Kongresszuson Dr. Eric Larose. Az eseményt a Szív és Agyvérzés Alapítvány, valamint a Kanadai Kardiovaszkuláris Társaság közösen rendezte.

A valódi aerob állóképesség hiánya közvetlenül befolyásolhatja a szív munkáját, és azt, hogy kibírja-e a maratonnal járó stresszt, állítja Dr. Larose. Kutatása során kiderült, hogy a kevésbé edzett futók körében sokkal gyakoribb az abnormális szívritmus előfordulása. A maraton során olyan jelek mutatkoztak, melyek arra utaltak, hogy nagyobb a károsodás kockázata esetükben, mint a jobban edzett vagy nagyobb kapacitással rendelkező futóknál. "Megfelelő edzés nélkül a maratoni futás károsíthatja a szívet.

Szerencsére az ilyen sérülések idővel visszafordíthatók, de a teljes gyógyulás akár három hónapba is telhet." - mondta Dr. Larose. A hatásokat MRI gép segítségével vizsgálták, mely a hagyományos sztetoszkópnál lényegesen hatékonyabb eszköz a szívműködés felmérésére. A szív bal kamrája 17 részre oszlik. Ha egy ilyen kis rész megsérül, vagy kimerül a maraton során, a szomszédos területek át tudják venni a szerepét. Így a szív egészében erősebbnek és edzettebbnek tűnik, mint valójában az egyes szegmensek egyenként. Az orvosok gyakorlatilag képtelenek pontosan felmérni a szív állapotát, ha a szervet csak egy egészként vizsgálják.

"A szív nem szimplán trükközik - ez egy nagyon fontos adaptív túlélési mechanizmus lehet, mint ahogy az agy is képes az agyvérzést követő funkcióváltásra. Sajnos emiatt a hagyományos eszközökkel nyert adatok pontatlanok és félrevezetőek lehetnek." - mondta Dr. Larose. "Az MRI hiányában csak egy használható teszt marad, ami pontosan kimutatja a futók szívének edzettségi fokát.” – mondta Dr. Larose, aki a Laval Egyetem orvosprofesszora, kardiológus szakorvos és klinikai kutató a Québeci Egyetemi Kardiológiai Intézetben (IUCPQ).

A teszt neve a V02 max, az aerob állóképesség alapvető mérőeszköze. Ez közvetlenül méri meg a szervezet oxigénfogyasztását, megállapítható segítségével a biztonságos maximális pulzusszám. A vizsgálathoz futópadot vagy szobabiciklit használnak a szív edzettségi állapotának felméréséhez. Dr. Larose egészséges amatőr futókkal dolgozott. A maratoni futás előtt 6-8 héttel, illetve azt követően azonnal vizsgálatokat végzett rajtuk. Gyakorlati feladatokat kaptak, laborvizsgálaton és MRI-vizsgálaton estek át. "Ebben a tanulmányban azt vettük észre, hogy a kevésbé felkészült maratoni futóknak alacsonyabb volt a V02 max értékük, vagyis ezzel együtt a testedzési kapacitásuk is.

A jobban edzett futókhoz képest ők több vizet veszítettek, a szívben nagyobb mértékű károsodást lehetett felfedezni. A rosszabb keringés miatt funkciókiesés is jelentkezett, illetve a szív részeinek zavart működését érezték. A Szív és Agyvérzés Alapítvány szóvivője, Dr. Beth Abramson elmondta, hogy a maratoni futás népszerűségének növekedésével egyre fontosabb hangsúlyozni a megfelelő edzést, a folyadékpótlást és azt, hogy a sportoni vágyók mindenképpen beszéljenek orvosukkal arról, mi a legmegfelelőbb számukra. „Bele lehet vágni, a testmozgás nagyon fontos a szívnek. Nem mindegy azonban, hogyan.

Edzeni kell és kikérni az orvos véleményét. Nem mindenkinek kell mindenre kiterjedő vizsgálat az edzések megkezdése előtt, de fontos megbeszélni az orvossal a kockázati tényezőket.” – javasolta Dr. Abramson. Dr. Larose szerint semmi sem helyettesítheti az egészségügyi szakember véleményét, illetve a V02 vizsgálat eredményeit.

(Medipress)