Nefronoftízis - Egy öröklődő vesebetegség

A nefronoftízis (nephronophthisis) egy öröklődő cisztás vesebetegség, amely a korán kialakuló végstádiumú vesebetegség leggyakoribb genetikai oka. Leggyakoribb formáját, az 1-es típust, átlagosan 13 éves korban kialakuló végstádiumú veseelégtelenség jellemzi.

A nefronoftízis kialakulása

A nefronoftízis kifejezés görög nyelvről lefordítva a nefronok szétesését jelenti, amit a veséből származó szövettani minta mikroszkópos vizsgálata során látni is lehet. A betegséget először 1945-ben írták le, akkor még medulláris cisztás vesebetegségnek nevezték, később fedezték fel a fiatal életkorban megjelenő tüneteket és a családi halmozódást.

A nefronoftízis egy autoszomális recesszív módon öröklődő, genetikai eredetű cisztás vesebetegség (tubulointersticiális nephropathia). Tizenegy különböző gén, az úgynevezett nefrocisztinek (NPHP1-11) mutációi okozzák.

A nefronoftízis tünetei

A betegség tünetei kezdetben nagyon diszkrétek, enyhék, nem specifikusan indulnak (pl. cukorbetegség első tünetei is lehetnének) és már kisiskolás korban elkezdődhetnek. Az alábbi panaszok hívhatják fel a figyelmet a betegségre:

• fokozott vizeletmennyiség, gyakori vizelés (poliuria);
• fokozott szomjúságérzet (polidipszia);
• a korábban szobatiszta gyermeknél halmozottan fordul elő ismételten éjszakai ágybavizelés (enuresis);
• a veseelégtelenség általános tünetei jelentkezhetnek: mint például fáradtság, viszketés, hányinger, hányás, urémiás gyomorhurut;
• növekedésbeli visszamaradottság;
• enyhe vérszegénység.

Az új nefrocisztin gének felfedezései kimutatták, hogy a nefronoftízis betegségspektruma sokkal szélesebb, mint azt korábban gondoltuk, ami abból is fakadhat, hogy ugyanazon NPHP génen belüli mutációk különböző formái eltérő súlyosságú betegséget okozhatnak.

Társuló kórképek

A nefronoftízisben szenvedő betegek 10-15 százalékánál extrarenális (vesén kívüli, nem vesét érintő) szervi rendellenességek is társulhatnak.Az ezekkel járó tünetek együttes megjelenését különböző szindrómaként azonosítjuk.

• Cogan-szindróma: nefronoftízis, továbbá károsodott vízszintes irányú tekintés (Cogan-típusú oculomotoros apraxia) és akaratlan szemmozgás (nystagmus).
• Joubert-szindróma: az előzőeken túlmenően kisagyi fejlődési rendellenesség (cerebellaris vermis aplasia) is jelentkezik. Jellemzője az ataxia (mozgáskoordinációs zavar), hipotónia (izomgyengeség), újszülöttkori szapora légzés (tachypnea), mentális retardáció, retina degeneráció, a májfibrózis, polydactylia (többujjúság).
• Senior-Loken szindróma: nefronoftízis és retinitis pigmentosa (a pigmentek felhalmozódásával járó retinabetegség) együttes előfordulása.
• Meckel-Gruber szindróma: súlyos, magas halálozású betegség, az újszülöttek ritkán élnek tovább 1-2 hétnél. A nefronoftízishez agyi fejlődési rendellenesség (encephalokele), mentális retardáció, szemfejlődési rendellenesség, situs inversus (fejlődési rendellenesség, melyben minden belső szerv a normál pozícióhoz képest az ellenkező oldalon van), epeúti és tüdőt érintő fejlődési rendellenesség társul.

Kivizsgálás és diagnózis

A családban halmozódó vesebetegség esetén gondolni kell a nefronoftízisre, pláne, ha fiatal korban jelentkeznek a tüntek.

Hasi ultrahang során a kezdeti fázisban eltérés nélküli vesék láthatók. A későbbiekben a vesék mérete kisebbé válik, vesék echogenitása fokozódni fog, a vese kéreg és velőállománya egymástól rosszul elkülöníthetővé válik és számos ciszta jelenik meg.

Laboratóriumi leletekben a vese vizeletkoncentrálási zavara, vesefunkciós értékek romlása, egyéb extrarenális tünetek társulása esetén májfunkciós értékek és alvadási paraméterek emelkedése látszik.

Ha felmerül a vese érintettségen túl agyi vagy szemészeti kórkép együttes jelenléte, akkor szemészeti vizsgálat, illetve koponya MR is szükséges.

Pontos diagnózis felállításához vesebiopszia során nyert szövettani minta hisztopatológiai elemzése és a genetikai mutáció meghatározása szükséges. A nefronoftízis leggyakoribb mutációja az NPHP-1 gén homozigóta deléciója (mindkét szülőtől a gén „hiányát örököltük”) amely körülbelül az esetek 20%-át okozza.

Terápia nefronoftízis esetén

Jelenleg nem létezik oki terápia a betegség kezelésére. A tünetek enyhítése, szükség esetén művesekezelés (dialízis) vagy vesetranszplantáció jön szóba.

Állatkísérletben ígéretes eredményeket értek el cisztanövekedés lassítására, gátlására irányuló kezelésekkel, azonban ezt emberen nem tesztelték még.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász