Elengedés a ragaszkodásban
Tisztelt Doktorno! Arrol szeretnem kerdezni, hogy normalis-e, ha 5 eve nincs parkapcsolatom egy 2 eves kapcsolat utan? Elso szerelem volt. Miutan szetmentunk -mivel volt szexualitas koztunk- az ismeroseim tobbek kozott rendre elmondtak a kovetkezot: “ne aggodj, mivel mar volt szexualis elmenyed, nem fogod sokaig birni es talalsz majd valaki mast.” Akkor ebben a mondasban lattam realitast. Kisse megnyugodva figyeltem magam es vartam ezt a pillanatot, amit tobbfelol hallottam es -eziranyu korabbi tapasztalat nelkul- valoszinunek is hittem. Sosem jott el ez a pillanat, a volt paromat a mai napig szeretem. Persze a szakitas megtortent, toltottunk kulon idot, de nem tudom elkepzelni, hogy semmise valjon az eletemben. A kerdesem valodi oldala, hogy mik az On meglatasai a sajat megelesemre vonatkozoan. Kapcsoltunk alatt azt ereztem, hogy o egy olyan tars aki egyben a legjobb baratom, sot inkabb testveremnek ereztem. Nekem nincs testverem igy nem ilyen tapasztalattal allitom. Nem igen lattam kortars paroknal az efelet, a barati koreinkben az emberek gyakrabban szakitottak es azt ereztem valamennyiukon, hogy elobb nyilnak meg baratoknak es iskolatarsaknak, mint a sajat parjuknak. Nalunk ez maskepp volt. Mi egymas bartai is voltunk eppenezert azt ereztem es erzem, hogy a mi kapcsolatunk egyik tartooszlopa ez az intellektualis kapcsolat. Kolcsonesen egymast valasztottuk ki azokra a beszelgetesekre es temakra, amik masokkal kivitelezhetetlennek bizonyultak. Bevallom sokszor gondoltam az altalam a tobbseg szamara szokatlannak gondolt testveriseg erzese miatt az egyiptomi istenekre ahol egyszerre voltak hazasok es testverek. Nem tudom, ez az erzes megszokott? vagy nem veletlenul tartjak furcsanak? Miutan szakitottunk kiemelt fajdalmam, hogy amelett, hogy elengedem ot, mint parkapcsolatot, mind a szexet, elvileg elengedem mind azt az intellektualis kapcsolatot is ami mindvegig szinten meghatarozo volt a kapcsolatunkban. En azt erzem, hogy kettonk kozott megmaradt ez az intellektualis kapcsolat, az az erzes egymas irant, amit en vagy masok kivulrol furcsaltak, utalva itt a testveriesseg erzesere is. Eppen ezert nem szakadtunk el vegleg egymastol. A volt parom beleugrott egy uj parkapcsolatba par honappal a szakitasunk utan, de kapcsolatuk 3 eveben mi folyamatason talalkoztunk es megtartottuk ezt a kulonos erzest egymas irant. O az akkori parjaval mar az altalam atlagosnak itelt rendszer szerint visekedett. Az o elmondasa szerint nem tudnak ugy kapcsolodni melyebben, mint ahogy mi tettuk. Nincs olyan szintu intellektualis kapcsolat. A volt parom akkori baratja termeszetesen ellenezte, hogy en meg mindig a kepben vagyok, de ragaszkodott hozzam a volt parom es mindenrol tudtunk beszelni ezutan is. En meg mindig vonzodom hozza, de o mas utakon jar e teren. Ezt tudomasul vettem, de tovabbra is szeretem es szeretek vele idot tolteni. Sok tekintetben persze minden megvaltozott kozottunk, mas tekintetben meg semmi sem. Probaltam eszbol kiiktatni, eljatszani a gondolattal, hogy kitorlom az eletembol es a masok altal baratzonanak hivott dologbol kilepni. Ha ez sikerulne is, masik gondba utkozom, mert 5 eve ugyan, hogy szakitottunk, de nem tudok elkepzeni mast magam mellet. Nem birom felfogni epp esszel, hogy ha a kettonk kozti kapcsolat ilyen eros akkor, hogyan tudnam eljatszani egy masik lannyal, hogy komolyak a szandekaim. Nem tudok komolyan venni mas noket, mint parkapcsolat. Olyan, mintha megakarnam csalni, mintha hazasok lennek es epp szeretot tartanek. Ha felvetodik a lehetosege egy kapcsolatnak egy masik lannyal, olyan erzesem tamad: , hogy en mit keresek itt, ekkor, vele? Letidegennek tunik szamomra, mintha mas eletet akarnam elni. Ha eroszakkal kitorolnem az eletembol ugy ereznem elarulom a teljes elhatarolodassal es letrontast kovetek el mert o az akit szeretek. Irhatnek meg 5x ennyit, de talan eleg volt ahhoz, hogy kideruljon, hogyan eltem / elem meg alapjaiban veve ezt. Meglatasait elore is koszonom!
Dr. Szabó Zsuzsanna válasza párkapcsolati problémák témában
Tisztelt Kérdező! Köszönöm a bizalmát. Leírásából kiderül, hogy bár a párkapcsolat önök közt kovencionális értelemben megszakadt, a kapcsolat valójában egyáltalán nem, sőt annak egy bizalmas/baráti része komoly formában jelenleg is aktív, melyet kérdése elején ki is hangsúlyozott, hogy ez a lelki társ/kölcsönösség/testvériség a maga számára egyik leginkább értékelt része volt a klasszikus értelemben vett párkapcsolatának. A kapcsolat a maga számára valójában talán soha nem ért véget, csak fájó kompromisszumokkal folytatódott tovább (pl. szexmentesség, a hölgy számára a másodhegedűs szerepe), és a szakítás,a klasszikus párkapcsolat elvesztése nem került elgyászolásra. Lelki értelemben véve tehát érthető, hogy nem tudott, nem lépett tovább, és az az érzése, ,amit ír, hogy idézem: "Nem tudok komolyan venni mas nőket, mint párkapcsolat. Olyan, mintha meg akarnám csalni, mintha házasok lennénk és épp szeretőt tartanék." Ebben az értelemben ebben a lehetetlen helyzetben is maga hű maradt az eszméihez, minden fájdalmassa ellenére is köti, és gátolja a talán már vágyott? továbblépést. Tehát mindezidő alatt maga "végig kapcsolatban volt" ez az érzés és a belső értékrendje nem engedte, hogy "társadalmilag konvencionális kapcsolatba" kerüljön más lányokkal. Talán reménykedett is, hogy volt párja "észhez tér", és maga ismét előre lép, "megbocsájt", addig is "hű marad", de, ami ha jól értem nem következett be, és talán már lassan kezd kényelmetlenné is válni. Talán most érkezett el egy olyan pillanat, hogy visszatekintve igazolásokat, magyarázatokat keres a történtekre, esetleg bosszúságot is érezhet a "felesleges várakozás" miatt, megkérdőjelezi érdemes volt e ebben a formában? És talán felteszi a kérdést: a továbbiakban, hogyan tovább? Úgy érzem, nyitó kérdése is ezirányba mutat, talán elbizonytalanodott most, ha ennyi évig így ment, meddig mehet ez még így? Talán a, hogyan tovább bizonytalansága ijesztő is lehet. Egyet értek azzal, hogy az érzéseit nem lehet "kitépni" ez nem lehet cél, viszont a személyes fejlődés, a jelenlegi helyzetének értékelése és átértékelése igen. E célból javasolom, hogy amennyiben motivált, keressen egyéni (pszicho) terapeutát, akiknek a segítségével, a maga élettörténetének közös áttekintésével önismerete fejlődhet, és így talán jobban megérti azokat a belső motivációkat, ami a jelenlegi elakadáshoz vezetett, és a továbbiakban is segíthet önnek. Az élő terápia kölcsönössége, kapcsolatisága, párbeszéd jellege adja meg azt a pluszt, melyben fejlődni lehet, és válaszokat találhat önmagáról. A terápiás helyzetet nem pótolja sajnos ez a személytelenebb kérdezz- felelek forma, hiszen nélkülözi a kölcsönösséget, így csak feltételezem és remélem, hogy a meglátásaim, válaszom, és a javaslatom hasznos volt az ön számára. üdvözlettel: Dr Szabó Zsuzsanna
