Hipohondria?
Tisztelt doktor úr/nő! Nem is rég próbáltam ide írni egy másféle problémával (Ami valószínűleg a mostani témából indul ki szerintem), de sajnos azóta sem kaptam rá választ nagyon bízom benne, hogy ez most máshogyan lesz. A problémám nem most kezdődött, mindig is volt bennem egy enyhe szorongás egyfajta generalizt szorongás de sosem okozott komolyabb problémát az élet semmilyen területén, egyszerűen volt és az életem részévé vált, együtt éltem vele, sokszor talán nem is volt, mondhatni stabil voltam lelkileg! A haláltól már egész kicsi gyermek koromban elkezdtem félni, a miértjét sajnos azóta sem tudom, de sosem tudtam elfogadni a tényt, hogy halál, elmúlás stb., De nem zavart annyira. Valószínűleg ez válthatott ki egyfajta hipohondriát szerintem nálam, amivel sokszor ugyan kiidegeltem az orvosokat a családomat magamat ugye, mert mindig volt valami bajom, amiert aggodtam, de ez is még kezelhető szinten volt egy időre el is hagytam, úgy éreztem örökre többet nem féltem, es semmilyen tünetem nem volt. Aztán sajnos 2017ben anyukám beteg lett, gyógyithatatlan beteg… az az időszak is kicsit szorongósabb, stresszesebb volt kezelésekre járás, leleteket várni, reménykedni… Sajnos hosszú küzdelem után a betegség győzött.. Ez év október 5.-én édesanyám elhunyt! Nagy törés volt ez…iszonyú fájdalom! Eleinte mondjuk tüneteket nem okozott, úgy lelkileg, meg is lepődtem milyen kemény is vagyok. Aztán ahogy telt az idő szerintem kimerültem vagy elfáradtam vagy én nem is tudom, de bele kerültem a szorongás csapdájába! Egyik percről a másikra hatalmas félelem fogott el és ugy ereztem ki kell vizsgáltatnom magam. Olyan gondoltatok jártak a fejembe, hogy mivan ha én is úgy járok, mint anyu, mivan ha nekem ks ez van vagy az vagy amaz. elmentem kardiologiara komplex ultrahang, vérvétel elmentem kétirányú tüdőröngenre ezek mind jók lett halisten! Aztan csak nem nyugodtam meg valamiert nem tudtam, folyton szorongok… mivan ha megis van valami… es csak olvastam a neten olvastam, neztem a leleteim a vérképem, ez addig addig ment míg elkezdtem tüneteket érezni. anyu sokszor panaszkodott, hogy szorit öv szerűen az oldala, hat elkezdtem en is ezt érezni majd olvastam máj daganat, vastagbél daganat mindenféle komoly dolgot… mondom nekem is ez lehet? Elmentem hasi ultrahangra, de az is negativ lett szerencsere., de az érzés most is fenn áll, stressze jobban érzem olykor pedig egyaltalan nem..majd kovetkezett a borgyogyaszat sok anyajegyem van melanoma. tuti az van valamelyikkel tuti baj van., de semmi komolyat nem talaltak, majd ful orr gégészet… lehet a gégémmel van valami, sokat köszörülöm a torkom. gége tükrözés de semmi szerencsére. Akkor kezdtem el nezegetni a nyirokcsomoim, mintha nagyobb lenne kettő mind ket oldalon a nyakamon. sose nézegettem talan ezer éve ilyen…a füll orr gégész azt mondta, hogy sokat volt a mandulam gyulladt nekem ilyen, ez csak akkor valtozna ha kivetetném, de mivan ha mégse elmentem a házi orvosomhoz ő sem érzett semmi komolyat…mivan ha azota lett valami bajom, nyirokcsomo daganat meg ilyenekrol olvasgattam az utóbbi időbe…folyton parázok és tüneteket érzek magamon… már attol félek, hogy lehet annyit aggodtam ezen, hogy kialakitottam magamnak ténylegesen valamit. sokszor levert vagyok. Lehet emiatt lesz bajom valami szervi bajt okozok magamnak. egyszerüen, mintha nem akarnék szembe nézni anyu halálával, nem tudom normalisan meggyászolni mert ezektől félek helyette kegyetlenül. mi ez most vajon nálam? Valoban hipohondria vagy valamilyen más szorongásos zavar? Ön szerint lehet, hogy amiert ennyire aggodok, hogy be fog következni valamilyen baj ezért befog? Kérem adjon tanácsot! Sajnálom ha nagyon hosszú lett és kicsit katyvasz… Köszönöm, hogy ha elolvassa és időt szán rá!
Dr. Dunás-Varga Veronika válasza gyász témában
Kedves Kérdező! Fogadja őszinte részvétem Édesanyjáért, egy hozzánk közel álló személy elvesztése iszonyú megpróbáltatás lelkileg és testileg egyaránt. A leírásából nekem úgy jött le, mintha nem engedné, hogy a gyászreakció végigmenjen Önben, "leragadt" talán a második fázisban. Az érzelmek feltörését düh, harag és mánia követi. Ez a mánia talán az Ön esetében a nem létező betegség hajkurászása. Sokan megrekednek ebben a fázisban, és depressziósnak tűnnek, ám ez nem a fájdalom elfojtása miatt van, hanem mert képtelenek másra gondolni. Sok esetben testi tünetek is előfordulhatnak: étvágytalanság, álmatlanság, gyengeség, szédülés, mellkasi és emésztési problémák. Ön nagyon alaposan kivizsgáltatta magát, szerencsére az értékei, eredményei az elmondása szerint jók. Most arra kell törekednie, hogy ezt megőrizze. Nem hiszek abban, hogy negatív gondolatokkal bevonzunk betegségeket, de abban igen, hogy ha ezek miatt a gondolatok miatt nem étkezik megfelelően, többször gyújt rá (ha dohányzik), rosszabbul alszik, ezek legyengítik az immunrendszert, amik utána betegség alakulhat ki. Én azt javasolnám, hogy keressen egy pszichológust, aki segít a gyász lépcsőfokain végigmenni. Lehet 1-2 beszélgetés már átlendíti Önt a jelenlegi mélypontján. Más részről évi egy alkalommal egészséges pácienseknek is szűrő jelleggel szoktam javasolni nagy labor, mellkas röntgen és hasi ultrahang elvégzését. Ha a családban fordult elő daganatos betegség, akkor olyan irányba is érdemes beutalót kérni. Pl. gyomor-bél rendszeri betegségek gyanújakor végzett endoszkópia az Ön életkorában ha negatív eredményt ad, több évig nem szükséges megismételni (ha amúgy panaszmentes). Remélem a válaszommal tudtam egy kis segítséget adni.
