Fej és fül fáj, lüktet, szédülés

Tisztelt Doktor Nő/Úr! Azért írok Önnek, mert már másfél éve fennáll nálam az az állapot, amit a címben már leírtam. Rengeteg helyen voltunk már ezek miatt, köztük laboron, MR vizsgálaton, neurológusnál, de még pszichológushoz is járok, mivel azt mondták ez lehet lelki eredetű. Sehol nem mutattak semmiféle elváltozást vagy rendellenességet, csak annyit, hogy közepes szintű vashiányom van, erre korábban szedtem is gyógyszert. A problémám az, hogy ezek a tünetek napi jellegűek, tehát nincs bennük ciklikusság, nem köthetőek össze sem az időjárással, sem a menstruációval, iskolával vagy pedig élethelyzetekkel. A fejem általában lüktetni szokott, mintha dobogna benne valami, és sokszor úgy jön a fájdalom, hogy végigfut a nyakam/tarkómtól indulva a fejtetőmön keresztül egészen a szemeimig, orromig, mintha "felkúszna" a fájdalom. Gyakran előfordul, hogy ilyenkor az orrom, a szemeim, a homlokom és halántékom, mintha "befelé nyomnának". Néha éreztem olyat, hogy, mintha görcsölt volna a fejem. A fülem is nagyon gyakran fáj, lüktet - főleg futás közben és után-, ami lehet összefüggésben van a szédüléssel, legalábbis valami ilyesmit hallottam. Igazából nem tudom megmagyarázni milyen érzés, de ilyenkor, amikor ezeket érzem, legszívesebben csak lefeküdnék és becsuknám a szemem., Mintha az egész fejem egy nagy nyomás, zűrzavar lenne. Ha viszont ezeket nem is érzem ilyen mértékben, az a furcsa érzés minden nap megvan, hogy nem vagyok teljesen éber, nem tiszta a fejem, mintha egy burok venne körül. A gondolkodás, koncentrálás, tanulás is nehézkes. Elnézést a furcsa kifejtésért, de sajnos másképp nem igazán tudom leírni a dolgot. Szédülni is nagyon gyakran szédülök, ha állok, ha ülök, olyan zavaros a kép előttem és néha a látásom sem az igazi, főleg olvasásnál rossz. Korábban olvasó szemüveget hordtam, de már egy éve nem kell hordanom és a közelmúltban volt vizsgálat, ahol minden rendben volt. Olyan szokott még lenni, hogy kissé elsötétedik a kép, látok rendesen, csak pár árnyalattal sötétebb és zavarosabb a kép. Mostanában rengeteg vizet iszok, olyan napi 3-4 litert, és nem csak mostanában ebben a nagy melegben. Kipisilem a folyadékot. Erre azt mondták nekem, hogy lehet cukorbetegség a háttérben, a családban már előfordult. A szédülést még úgy tudnám leírni, hogy olyan, mintha "kiesnék a világból". Nem vesztem el az eszméletem, eddig talán egyszer ájultam el, de egyszerűen "nem tudom felfogni", ami körülöttem történik, olyan zavaros az egész kép, mintha én "kiesnék a környezetemből"és egy "burokba" lennék. Gyakran nyom a mellkasom, úgy érzem nem jutok elég oxigénhez és ilyenkor mély levegőket próbálok venni, ami elég nehézkes és el is szédülök tőle. Hozzátenném, hogy 10. éve játszom fúvós hangszeren, szóval rendszeresen fújok, nem cigizek, és egyébként nem is iszom. Mostmár zenélésnél is érzem, hogy elég nehezen megy, jól elszédülök, pedig annó ezzel nem volt problémám. Eljátszok egy darabot és egyszerűen muszáj leülnöm vagy ha eleve ülve játszom előredőlnöm és megtámasztanom magam a lábamon a kezemmel. Gondoltam arra, hogy csak simán nem jó a fizikai állapotom, pedig sportolok is rendszeresen, habár olyankor rettenetesen fáj a fülem és a fejem, mint már írtam. A tavalyi tanév rettentően kimerítő volt számomra mind fizikailag mind szellemileg, meg lelki gondjaim is voltak bőven, szóval nehéz időszak volt, ez az egész tünetsorozat is ekkortájt kezdődött. Ilyenkor sokszor keltem és feküdtem össze-vissza, aludtam olyan 5 órákat, szóval akkor betudtam a fáradtságot és tompaságot ennek. Mostanra is megmaradt sajna ez az össze-vissza rendszerű napirendem, de ha alszom 9-11 órát is úgy érzem másnap, hogy egy hulla vagyok, szóval sosem kelek kipihenten, pedig odafigyelek mindenre, hogy az alvásom minősége jó legyen. Az alvásom nem túl nyugodt, gyakran felébredek. Kávézni minden reggel kávézok, de sajna eléggé rászoktam és volt, hogy napi 4 pohár tejeskávét megittam, de már odafigyelek, hogy csak napi egy, vérnyomásom pedig rendben van. Volt párszor viszont olyan, hogy hirtelen elkezdett égni a fejem és tiszta piros is voltam, de nem volt lázam. Koncentrálni nagyon nehezen tudok, pedig általánosban ilyennel egyáltalán nem volt gondom, egyszerűen nehezen fogom fel a dolgokat, főleg azt, amit olvasok. Ha mondjuk mondanak nekem valamit, azt is elég nehezen fogom fel, pl. az utasításokat. A memóriám nagyon sokszor cserben hagy, kissé úgy érzem, mintha az agyam kezdene „elbutulni”, a tanulás sem megy úgy. Ingerlékeny is vagyok, elég érzékeny és túlgondolós, meg sokak szerint túlterhelt, ezért is mondták, hogy ez lehet egy ilyen tudatalatti stressz. Régen sokat küzdöttem önértékelési problémákkal, most is van ilyen, viszont a családomban és a suliban is minden rendben, jó a társaság, nincsenek konfliktusaim, minden rendben és jól érzem magam a társaságomban. Ennek ellenére gyanakszom, depresszióra, utánanéztem pl. az oldalon is, kitöltettem a, depressziós tesztet is, és a tünetek szerint valószínű, hogy, depressziós vagyok. Egyébként a hátam, nyakam is nagyon sokszor erősen fáj, amit szintén, depressziós tünetnek írtak. Nincs rajtam több, mint kb. 5kg plusz, de ez is eléggé zavar, és nem igazán vagyok megelégedve magammal. Valószínűleg evészavarom van, egyszerűen mindig csak az ételre gondolok, ha éhes vagyok, ha nem, reggel első gondolatom, hogy gyorsan egyek valamit, nap közben is csak várom az épp következő étkezést, nincs semmihez kedvem, csak enni. Sokszor előfordul, hogy nagy zabálást rendezek, már majd kipukkadok, de akkor is tömöm magamba az ételt, pedig már nem esik jól. Ezután nagyon nagy bűntudatom van, és elkezdek rendesen, megfelelően enni, de ekkor is csak a kajára tudok gondolni. Ezt azért tartottam fontosnak, mert úgy olvastam, az ilyesminek is lehet lelki eredete. Gyógyszert csak allergiára szedek, fák virágzásakor vagyok allergiás, orrom dugul be. A fejfájásra és szédülésre hiába szedek be fájdalomcsillapítót, homeopátiás gyógyszert, semmi sem segít. Elég fogékony vagyok megbetegedésre, gyakran vagyok náthás, fázom meg. Tudom, ezek nem igazán egymáshoz kapcsolódó "tünetek", és elég zavaros.. viszont már nagyon elegem van ebből, hogy minden egyes nap fáradt vagyok, kába, tompa, rossz a közérzetem, fáj a fejem, szédülök stb. És ez tényleg minden nap így van, sosem érzem azt, hogy na igen, most rendben vagyok, igazából olyan, mintha nem is élnék igazán: / Egyszerűen nem tudom magamat jól érezni sem ezek miatt és már kezdek megijedni, hogy mi lehet ez. Nem akarok sehova menni, semmi életkedvem, mert nem tudom elfogadni, hogy ez így van és sokszor a fájdalom is elviselhetetlen számomra. A suliban többször is elsírtam magam emiatt. Eddig egyszerűen úgy voltam vele, hogy majd elmúlik, de már úgy érzem, hogy ez így nincs rendjén, ez nem normális. Az a baj, hogy itthon nem igazán vesznek már komolyan (hisz minden eddigi vizsgálati eredményem rendben volt), már nem is mondom ezt itthon. Sokszor kellet a védőnőtől fájdalomcsillapítót kérnem, és ő már egy idő után csak annyit kérdezett elég undokul, hogy már megint mi bajom van. Ez nagyon rosszul esett, és kezdem úgy érezni, hogy nem vesznek komolyan és teljesen egyedül vagyok ezzel az egésszel, nincs hova fordulnom. Beszéltem viszont erről más felnőttel és a barátaimmal is, de senki semmit nem tud mondani, viszont sokan bíztatnak, hogy ne hagyjam ezt annyiban, mindenképpen utána kell járni. Örülök, hogy legalább ők megértik és próbálnak segíteni. Kérem segítsen! Mi lehet ez? Mással is előfordult már ilyesmi, vagy egyáltalán hallott már ilyesmiről? Vagy milyen vizsgálatra kéne elmennem, hogy ki tudjuk, deríteni a baj okát? Esetleg tudok én magam is tenni valamit, hogy jobb legyen? Előre is köszönöm válaszát és elnézést, hogy ilyen hosszúra sikeredett.:)

Dr. Szappanos Zsuzsanna válasza szédülés témában

Kedves Kérdező! Ön egy nagyon fiatal hölgy, szinte még " gyerek". Leveléből az, derül ki számomra, túlzottan sokat foglalkozik magával, labilis, és szélsőséges magatartásra hajlamos., Mint ahogy írja is, az elvégzett neurológiai kivizsgálás negatív volt, jelenleg pszihológushoz jár. Ez nagyon helyes, remélhetőleg előbb utóbb enyhülnek ezek a közérzetbeli és teljesítményzavarok. Jó lenne, ha a pszihológusnál nem ezekről, hanem a háttérben meglévő valódi problémákról esne szó. Miért nincs magával megelégedve? Miért van bűntudata? Miért nincs kedve az Ön korának megfelelő fiatalos tevékenységekhez? Mi a baj? . Azt írja, nincs kihez fordulnia, a következő mondatban pedig azt, hogy szinte mindenkivel beszél a problémáiról. Ezekre a kérdésekre a választ Önmagában kell keresnie. A pszihológus segít abban, hogy meg is találja. Mások előtt ne tárja fel a problémáit, mert nem fogják komolyan venni, nem értik, nem tudnak, és nem is fognak segíteni. Mindenkinek a saját életfeladatát kell megoldania. Tanuljon, sportoljon, minden téren képezze magát, a feladatokra koncentráljon. Ebben az életkorban ez a legfontosabb. Minden jót kívánok. Üdvözlettel.

Itt kérdezhet