Méhen kívüli terhesség

Tisztelt Doktor Úr/Doktor Nő!

33 éves 18 hónapos kislány anyukája vagyok. A következő kérdéssel fordulok Önhöz.

2008. szeptemberében teherbe estem. A 7-8. hétig minden rendben ment, ultrahang által megállapított terhességem volt szívhanggal. Sajnos a következő vizsgálatnál megállapították (10.hét), hogy nincs szívhang. Mivel nem spontán vetéltem el, ezért műtétre volt szükség. A szövettani eredmény kóros elváltozást, problémát nem mutatott.

Műtét után 30 napra (2008., december 26.) jelentkezett az első vérzésem, s attól félve, hogy esetleg nehezebben esek teherbe, elkezdtünk próbálkozni, figyelembe véve a termékeny napokat. Szomorúan vettem tudomásul, hogy január 24-én megjött a menzeszem, nagyobb fájdalmakkal, mint ahogy szokott. A menstruáció első napjától elkezdtem a hőmérőzést, és meglepődve láttam, hogy a következő napokon folyamatosan 37, 2 volt a hőmérsékletem. Csak sajnos vérezgettem.

Rögtön mentem az orvosomhoz, akinek mindenről beszámoltam. Ez tehát február 2-án történt. Ultrahanggal megállapította, hogy terhes vagyok, méhen belüli, de annak nem örült, hogy vérzek. Ez a vérzés bordó volt, nem pecsételő, hanem nagyobb, mennyiségű, nem barnás. Pihenést ajánlott, illetve azt, hogy egy hét múlva jelentkezzek.

Az egy hét alatt vérezgettem, éreztem, hogy valami nincs rendben. Miután ismét jelentkeztem az orvosomnál (febr. 9.), az ultrahangon megállapította, hogy a petezsák nem olyan szabályos, mint egy héttel azelőtt, de egyenlőre nem tesz semmit, mert lehet, hogy spontán el fogok vetélni. Természetesen nagyon szomorú voltam, sírtam, nem értettem a dolgot.

Másnap fordult minden rosszra. Délelőtt 11 óra körül éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben, mert erősen fájt a, derekam, a hasam, olyan volt, mintha a gyomrom feljebb csúszott volna a testemben és megkeményedett. Hasonlított a szülési fájdalmakra. Nagyobb vérzést nem tapasztaltam, de egyre gyengébb voltam, már szédültem és hányingerem is volt. Gondoltam, beindult a vetélés. Felhívtam az orvosomat, akivel megbeszéltük, hogy bemegyek a kórházba, aki sajnos éppen vidéken volt. Már annyira rosszul voltam, hogy mentővel mentem be.

Annak ellenére, hogy a lábamon alig álltam, az ügyeletes orvos megkérdezte, hogy miért kellett egyáltalán mentővel mennem! Vizsgálat szerint zárt a méhszáj, de kevés vérzés van.

Elküldtek ultrahangra, ahol én már felkészültem, hogy biztos vetélés van folyamatban.

Az ultrahangos orvos arca természetesen elsötétült, ahogy vizsgált, mert kiderült, hogy méhen kívüli terhes vagyok előrehaladott állapotban, és ezt csak megerősítette a hüvelyi ultrahang. A vizsgálat ekkorra már nagyon fájdalmassá vált, megállapították, hogy rögtön műteni kell, annak ellenére, hogy reggeliztem és délben is ettem.

Megnyugtattak, hogy a tükrözéses módszerrel távolítják el a kis "csomót", csak egy kicsit várnak, hogy a gyomrom ürüljön. Sajnos annyira rosszul lettem, hogy rögtön meg kellett műteni, de előtte felvilágosítottak, hogy felmetszik a hasamat.

Műtét során kiderült, hogy egy liter vér volt a méhemben és a hasüregben. A vérnyomásom 60/30-ra süllyedt és 3 palack vért kaptam.

De ezután jött számomra az igazán rossz hír. A jobb oldali petevezetéket el kellett távolítani, a petefészek megmaradt. Akkor nem is gondoltam bele, hogy ez mivel is járhat.

Természetesen megkérdeztem a műtétet végző orvosokat, hogy mire is számíthatok a jövőben a babakérdésben. Egyértelmű választ nem kaptam, sőt inkább különböző véleményen voltak az orvosok. Az egyik orvos szerint örüljek, hogy van már egy gyermekem. Ennek a hírnek nem annyira örültem.

Azért is elkeseredett vagyok, mert csalódtam egy kicsit az orvosomban, hiszen két alkalommal is megvizsgált és méhen belüli terhességet állapított meg. Egy "egyszerű" tükrözéses módszerrel el lehetett volna távolítani, ha pontosan megállapítja. Ehhez hozzájárul az is, hogy a korházban azt mondták, hogy életmentő műtétet végeztek rajtam. Lelkileg ez is megviselt, hiszen én úgy érzem mindent megtettem. Bár én odafigyeltem magamra, jeleztem milyen problémám van, majdnem végzetes kimenetelű lett a dolog, amivel nem könnyű megbírkóznom.

Doktor Úr/Doktor Nő!

A következő kérdésekre várnám szíves válaszát:

- Mire számíthatok a továbbiakban, mivel babát szeretnénk?

- Lehetek én még spontán terhes, illetve mekkora esélye van a terhességnek?

- Befolyásolja-e a ciklusom hosszát, ha csak a bal oldali petevezeték működik? Eddig a ciklusom 30-31 nap volt.

- Hány hónap "pihenés" ajánlott?

 Mivel 33 éves vagyok, nagyon sokat nem tudunk várni, mivel csökken az esélye a teherbeesésnek, és szeretnék minél hamarabb egy egészséges kisbabát..

Kimerítő levelemre várom válaszát a következő e-mail címre: [email protected]

Tisztelettel: Nagy Andrea