Mit tegyek?
Tisztelt Doktor Nő/Úr! Problémám saját magammal kapcsolatos, meg nem is, Van egy gyönyörű, értelmes 4 éves kislányom, akit imádok és soha nem válnék meg tőle senkiért és semmiért sem. A problémám viszont sajnos kihat rá is.Teljesen úgy érzem, hogy az idegeim egy hajszálon táncolnak. Mindenért felkapom a vizet, gyakran kiabálok férjemmel is/pedig áldott jó ember: dolgos, precíz és imád minket/ és a kislányommal is. Meg kell valljam hiperaktív egy kicsit, vagy csak szimplán eleven nem tudom az biztos, hogy születése óta nincs egy perc nyugtom sem mert állandóan mászik fel a magasba, szaladgál/fáradhatatlanul/, és szinte minden olyan dologhoz hozzányúl, amihez nem lenne szabad. Tudom gyerek és minden érdekli és nem is vele van a probléma hanem velem. Türelmetlen vagyok, sokszor rám tör a sírás tehetetlenségemben, van úgy, hogy kimegyek inkább és kint földhöz vágok valamit mert annyira ideges vagyok. Elég nehéz volt ez a 4 év. Nem tudom, hogy zárjam rövidre.férjem elvált mi összekerültünk, megházasodtunk, terhes lettem a tőrpillámmal, koraszülött lett/hál istennek csak a kis súly miatt 1 hónapig voltunk bent/aztán műteni kellett egy hatalmas hemangiómával, aztán 3 szor költöztünk, közben a volt feleség állandóan zaklatott, közben magas vérnyomásban szenvedek (175/90) és magas a pulzus számom is(110-115) erre szedek gyógyszert: COVEREX-AS KOMB, bisoprolol sandoz stb.Úgyhogy volt gond bőven. De szeretném ha kislányom nem mondaná rám a későbbiekben, hogy dilis vagyok, meg nem vagyok jó anya mert azt nem tudnám elviselni. Mindent megveszek neki/tudom ez sem jó/amit csak szeretne, hogy ne érezze annyira ha kiabáltam rá, vagy ha büntiből bent ült a szobában. Sokszor úgy érzem senki nem ért meg, senkit nem érdekel mi történik velem. Szeretnék megtenni mindent azért, hogy türelmesebb legyek és elhagyjam a düh kitöréseimet, ami rendszerint kiabálásból áll. A kislányom miatt, a férjem miatt, na meg nem utolsó sorban magam miatt is szeretnék változtatni. Tudna nekem segíteni, tanácsot adni? Válaszát előre is köszönöm!
Dr. Veress Dóra válasza ingerlékenység témában
Kedves Asszonyom! Én teljesen megértem önt, egy eleven gyerek neveléséhez nagyon sok türelemre van szükség. Ezt persze nem könnyű megadni, ha közben számos más problémával kell megküzdeni. Javaslom önnek, hogy keressen lehetőséget arra, hogy levezesse az indulatait és kiengedje a gőzt valahol. A rendszeres séta, futás, kerékpározás remekül levezeti a felesleges stresszt és minden egyes alkalom után türelmesebb lesz a családjával. Jó lenne a férjével közös, gyerekmentes programot találni. Heti egyszer egy közös kávézás, séta, beszélgetés nagyon pihentető és önöket is közelebb hozza egymáshoz. Ha van rá lehetőség, akkor a nagymamáktól, szomszéd nénitől kérjen segítséget a kislány felvigyázásában. Alkalmanként vigyázhat ön is egy másik kisgyerekre, majd az az anyuka az ön gyermekére. Az így felszabaduló időben törődhet egy kicsit magával, alhat, olvashat, kertészkedhet, stb. Ennek áldásos hatása már néhány hét alatt jelentkezik. Remek szoorngás és stresszoldó a jóga, meditáció és egyes relaxációs módszerek. Ezek elsajátítása is hasznos lehet.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
