Kisgyerek félelme

Három és fél éves kisfiam kb. fél éve éjszaka nagyon fél. Nem tudja megmondani, hogy mitől, mindig mástól. A férjemmel alszik akinek a kezét fogja egész éjjel, még a mosdóba sem mehet ki nélküle, egyből felébred és sír ha nincs mellette. Ez a félelem kortünet vagy komolyabban kellene foglalkoznunk vele? köszönöm válaszát

Svábhegyi Gyógyintézet válasza kisgyermek félelme témában

Kedves Kérdező! A kisfia éjszakai félelme lehet általános, ennyi idős gyermekre jellemző "kortünet", de a hátterében lehet egyedi, konkrét probléma is. Ennek eldöntésére a levélben szereplő információk nem elegendőek. Segítségként annyit lehet elmondani, hogy az általában 8 hónapos korban kezdődő, és akár 3-4 éves korig tartó, avagy vissza-vissza térő, úgynevezett "szeparációs félelem" okozza a legtöbb alvászavart és általánosan, az éjszakai problémákat (akár bepisilést is) . A szeparációs félelem lényege, hogy a kisgyerek kezdi felismerni, hogy az édesanyával alkotott testi-lelki egység bizony előbb-utóbb megszűnik, lazul, ami miatt a magára hagyottság, a szeparáció szorongást vált ki a kicsiknél. Ennek a mértéke és megnyilvánulási formája gyermekenként változó. Tipikus esete, hogy a kicsi sírni kezd, vagy nyugtalanná válik, ha az anya eltűnik a látóteréből. Amennyiben "csak" erről lehet szó a kisfia esetében, úgy megoldást jelenthet valamilyen tárgy (kispárna például), ami az anyáé, vagy az apáé, az ő "szaga" van benne. Ezzel helyettesíthetik az állandó fizikai jelenlétet. Ha a gyerek külön szobában alszik, érdemes nyitva hagyni az ajtót, de tanácsos nem minden alkalommal ugrani, ha a kicsi hívja Önöket, elég a nyitott ajtón keresztül "átszólni", hogy ott vannak, nincs ok az aggodalomra akkor sem, ha éppen nem látja a szüleit. A másik "kortünet" az úgynevezett szimbolikus félelmek megjelenése. Ez jellemzően 2-3 éves korban jellemző. A kicsi fantáziája ilyenkor igencsak meglódul, ám a hirtelen benépesedett fantáziavilágot a gyerek még nem képes elkülöníteni a valós világtól, így a szereplők a fejében gyakorta összemosódnak. A függönyt és az állólámpát az éjszaka sötétjében például szörnynek látja. Ez a típusú félelem idővel magától elmúlik, ám ehhez az Ön/Önök odafigyelése is kell, nevezetesen válogatott meséket mondjanak, inkább olyanokat, amelyekben nem elképzelt alakok, lények vannak, hanem például állatok, hétköznapi tárgyak szerepelnek. Mindkét félelem megjelenése azonban kötődhet valami objektív okhoz. Érdemes tehát átgondolni, hogy vajon mi történhetett a család egészének, illetve a kisfiú életében fél évvel ezelőtt, amikor először jelentkezett az Ön által leírt éjszakai félelem. Könnyen elképzelhető, hogy ha a gyerek új környezetbe kerül (óvodás lesz), vagy bármilyen változás történik a mindennapi ritmusban, egyfajta regresszív válasszal (egy korábbi életszakaszba lép vissza) próbálja ösztönösen oldani a változás okozta feszültségét. Mindenképpen elgondolkodtatónak tartom, hogy a kisfia elsősorban nem az anyai gondoskodásra, hanem az apai védelemre vágyik, ami azt jelzi, hogy a félelme tárgya valami olyan dolog, vagy személy, vagy helyzet, amitől meg kell őt védeni. A legfontosabb, hogy a leírtak alapján próbálják megtalálni a félelem forrását, és azt - ha arra mód van - megszüntetni (elmagyarázni, hogy nem kell tőle félni, stb.). Amennyiben nem találnak semmilyen kézzelfogható okot, és a kisfiának nem csökken az apai ragaszkodása, egy idő után érdemes felkeresni egy pszichológust (javaslom, olyan szakembert, aki gyerekre szabott módon - például rajzelemzéssel - akár szavak nélkül is képes azonosítani a félelem tárgyát). Eredményes nyomozást és mielőbbi nyugodt éjszakákat kívánok! Szigeti Ildikó pszichológus Svábhegyi Gyógyintézet

Itt kérdezhet