Gyermek viselkedési problémák

13 éves fiúról lenne szó. Jelenleg kapcsolatban élek az édesanyjával. Apja kiskorában meghalt, majd 2. élettársa is elhalálozott a páromnak. Problémák. Folyamatosan kínozza az állatokat, nincsenek barátai, mindenkit kihasznál a céljai elérése érdekében, majd dobja azokat. Nem jár otthonról el sehova, mint más kamasz fiú. Az anyjával nincs egy kedves szava, mindenért "nyávog", és dühöng ha nem az történik, amit akar. Rendetlen, igénytelen környezetével szemben. Az iskolában leromlott a magatartása is.Állandóan a galambjaival foglalatoskodik, hosszú ideig képes nézni őket, más témája nincs., DE: A múltkor egy kicsi galamb fiókát széttaposott, más gyerekek szeme láttára, mert azt mondta nem volt rá szüksége. Vagy megölette a kutyájával a kismacskájukat, mert arra sem volt elmondása szerint szüksége. Holott az anyja és én megtiltottuk neki, hogy megtegye., De éjszaka kiment és kirakta a kutyának, ami megölte azt. Majd másnap közölte mit tett, és nem érdekelte a dolog. Kijelentette, hogy sem dolgozni sem tanulni nem akar az életben. Nem sportol, nem jár el sehova sem. A nagymamája apai ágról, befolyásolja őt, úgy, hogy uszítsa az anyja és én ellenem. Viszont neki feltétel nélkül engedelmeskedik. Valamelyik nap nem akart iskolába menni, de az anyja nem engedte neki, hogy otthon maradjon., DE. Másnap betegséget színlelve elment az orvoshoz és kiíratta magát arra a napra. Természetesen nem volt semmi baja. Mi leültünk vele megbeszélni ezt, és mindenen csak mosolygott. Viszont, ami engem nagyon meglepett, hogy mikor azt mondta neki az anyja, hogy nem vághat le több tyúkot/ eddig otthon ő csinálta ezt az anyja helyett/ dühöngeni és sírni kezdett. Egy kislány írt szerelmes levet neki, és megint dühöngött és széttépte a levelet. Félünk attól, hogy nem jó irányba indult el, és ezért kérünk segítséget, mi lehet a gond. Mert egyedüli fiúként, mindent megkapott, és engedtek neki. Egy pohár vizet nem hajlandó tölteni magának, hanemandjál már nekem, szól az anyjának. Mi a gond? István

Szigeti Ildikó válasza személyiség probléma témában

Kedves István! A levele alapján igencsak összetettnek tűnik a probléma, amit felvázolt. Könnyelműség volna kijelenteni, hogy az említett reakciók mindegyike az "apamodell" hiánya miatt alakulna ki, hiszen számos gyerek nő fel csonka, avagy mozaik-családban, és mégsem mutatnak hasonló reakciókat. Nem tudni, Ön mióta részese ennek a családnak, mint ahogy az sem egyértelmű, hogy, mennyire hallgat Önre a párja fia. Természetesen a fiú viselkedésének hátterében a folytonosan változó családszerkezet, a különböző szereplők megjelenése, majd eltűnése alapvető fontossággal bír. Mindezek erős szorongást okoznak, amelyet az Ön által is leírt agresszív viselkedéssel, reakciókkal próbál "levezetni". Nem sok értelme van annak, hogy ilyenkor kérdőre vonják, netán megdorgálják, avagy büntessék, mert ez csak olaj lenne a tűzre. A párja gyereke ugyanis jelenleg támasz nélkül érezheti magát, így ha otthon is csak a számonkérés, a szankció várná, az amúgy is nagy feszültsége, szorongása tovább erősödne, amelynek következménye további agresszív reakciók lennének. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a fiú kamaszkorban van, így a „papírforma” csak a legritkább esetben várható el tőle, vagyis nem kell meglepődni, ha furán, váratlan módon reagál bizonyos szituációkra. Ezzel magyarázható például a szerelmes levél eltépése is. Ebből az ördögi körből csak úgy van esélyük kikerülni, ha a párja nagy fia nemcsak érezné, hanem biztosan tudná, hogy Önök nem ellenségként, hanem partnerként vannak jelen a mindennapjaiban. Ehhez azonban el kell nyerni a bizalmát, amelyhez a legrövidebb út, ha Önök is őszinték hozzá. A kamaszok – bár elsőre kissé furán reagálhatnak – hosszú távon meghálálják az őszinteséget, a beléjük vetett bizalmat. Beszéljenek meg vele mindent! Az apró-cseprő dolgoktól kezdve a nagy és fontos kérdésekig. Eleinte meglehet, hogy vonakodni fog attól, hogy bekapcsolódjon a család életébe, ám ha következetesek és kitartóak lesznek, előbb-utóbb aktívvá válik és ezzel beindul a kommunikáció, amelyre alapozhatják egymás megismerését, majd a bizalmi légkört. Ha minden próbálkozás eredménytelen marad, sajnos kénytelen vagyok azt javasolni, hogy a háziorvostól kérjenek beutalót gyermekpszichiátriai szakrendelésre. Az Ön által leírt viselkedési formák ugyanis jelezhetnek pszichopatológiai (lelki betegségre utaló) problémákat is, ám ennek egyértelmű diagnózisát csak szakember tudja felállítani. A problémák mielőbbi megoldásában bízva, Üdvözlettel.

Itt kérdezhet