Borderline - segítségkérés

Tisztelt Címzett! Ötödéves orvostanhallgató vagyok és pszichiátrián szó volt a borderline személyiségzavarról. Megdöbbentem, mert az elhangzottak szinte mind igazak rám. Kérem, ne gondolja, hogy "a hallgató mindent látni vél magán, amiről tanul", mert nálam ez az 1. eset. Akkor kezdtem felfigyelni rá, hogy valami nem stimmel velem, amikor beleszerettem egy nős férfibe. 2 évig volt köztünk szexuális kapcsolat, majd vége szakadt, a feleségét választotta. Ekkor teljesen értéktelennek éreztem magam, folyton kerestem, hogy mi nem elég jó bennem, miért nem kellettem neki. A férfit 1x gyűlöltem, máskor pedig rajongásig szerettem. Aztán ez eléggé elfajult, minden este sírtam, folyton rossz kedvem volt, nagyon nehezemre esett a tanulás és a napi tennivalók. Értéktelennek éreztem magam, azt gondoltam, hogy engem senki sem kedvel, én senkinek nem vagyok fontos. Ezek után volt 1 sor sikertelen próbálkozásom párkapcsolatok terén, majd volt közel 1 évig kapcsolatom, ami nem rég ért véget. Azóta ismét nem vagyok jól. Gyakran érzem úgy, hogy buta vagyok, vagy csúnya és nem törődnek velem az emberek, pedig valójában jól megy az egyetem, vannak barátaim és a környezetem kifejezetten szép lánynak tart. Apró dolgok is el tudnak bizonytalanítani. Pl. múltkor nem foglaltak nekem helyet a csoporttársaim az előadóban és ebből én rögtön arra következtettem, hogy nem vagyok nekik fontos. Pesszimizmus, fekete-fehér gondolkodás, szélsőséges érzelmek jellemzőek. Kb. 3 éve észlelem ezeket a dolgokat. Előtte is voltak hasonló időszakok, de azt kamaszkori hisztinek tulajdonítottam. A családi hátterem sem a legjobb, a szüleim elváltak 7 éves koromban, apukám alkoholista és agresszív. Sokszor gondolok arra, hogy könnyebb lenne meghalni, de kül. okok miatt nem lennék öngyilkos. Amúgy jól leplezem ezeket a dolgokat, de nehezemre esik folyton úgy tenni, mintha nem lenne baj. Mit tudnék tenni, hogy jobb legyen? Az egyetemen nem szeretnék segítséget kérni, más úton meg nem tudom, kihez forduljak. Köszönettel: Erik

Dr. Veress Dóra válasza önértékelési zavar témában

Kedves Kérdező! A leírtak alapján nem biztos, hogy önnek személyiségzavara van, lehet, hogy önbizalomhiány vagy, depresszió tüneteit észleli magán. Mindenképp azt javaslom, hogy keressen fel egy pszichoterapeutát, aki megvizsgálja és a kezelés lehetséges módjait is el fogja mondani. Ha gyógyszerre van szüksége, akkor át fogja irányítani szakorvoshoz.

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
Dr. Veress Dóra
Dr. Veress Dóra pszichiáter
Megválaszolva: 2013. december 11.

Kérdések és válaszok: Pszichés betegségek

Mi lehet velem?
Tisztelt Doktornő! A következő dolgokat (tüneteket?) vettem magamon észre (már régebben kezdődött), ami az idő múlásával egyre csak erősödött és most olyan...
Zárkózottság
Az a problémám, hogy rettentően zárkozott vagyok képes lennék szótlanul eltölteni egy hetet is, társaságban is ez a helyzet nemtudok hozzászolni semmihez, és...
Mit tehetek? Nagyon nehéz..
Kétségbe vagyok esve, mert nem vagyok magammal megelégedve. Már hetek óta rám tört az önbizalomhiány. Egy nagyobb problémám van, hogy a fölső fogsoromból az...
Szexuális probléma
Üdvözlöm önöket. Az lenne a problémám, hogy túl sokszor végzek önkielégítést. Napi szinten nézek ponó filmeket, 25 éves vagyok és még soha nem volt szexuális...
Kevésnek érzem magam
Kedves Doktornő/ Úr! Kérdésem annyi, hogy miként győzhetném le a nagyfokú önbizalom hiányt, továbbá azt, hogy minden szituációban, mikor beszélnem kell...
18 éves vagyok, semmit sem érek
Most érettségiztem, orvosi egyetemre készülök. Nagyon akartam ezt az egészet. mindennél jobban. Viszont mindig is úgy éreztem, hogy kevés vagyok ehhez, és...