Szükséges-e a terápia folytatása.

Tisztelt Doktor Úr / Doktor Nő! ÉV elején voltam először pszichológusnál. Akkor azt állapította meg az első beszélgetés során, hogy kényszerneurózisom van, pontosabban agresszív kényszergondolatok. Már elsőre sikerült megnyugtatnia, hogy nem válok olyanná, mint, amikre kényszeresen gondolok. Ezért aztán miután hazaértünk a három hetes vakációból, nem is mentem vissza, mivel szinte tünetmentes lettem. Néha-néha eszembe jutott egy-egy dolog, de nem gondoltam tovább, azaz tovább tudtam lépni. Eddig teljesen normálisan tudtam folytatni az életemet. Azonban most újabb problémával állok szemben., Amikor egyedül vagyok, akkor rendszeresen arra terelődnek a gondolataim, hogy "mennyire érdekes, hogy tudok gondolkodni, vagy beszélni. Egyáltalán, hogyan jön ki a szó a számból?, Hogyan működik a gondolkodás? ". Vagy éppen írás közben a kezemre nézek, és arra gondolok, hogy, hogyan tudom ezt mozgatni. Vagy éppen a tükörbe nézve az válik érthetetlenné, hogy, hogyan tudom az egyes érzéseket kifejezni, hogyan mozgatom az arcom? Vagy éppen mi értelme az életnek?, Mintha azok a dolgok, amit az ember a felnövése, szocializálódása alatt megszokik, most érthetetlenné válnának. Ezek miatt párszor, az egykori kényszerességhez hasonló szorongás jön rám, de egész enyhe, nem kell nyugtatót bevennem. Igazából, mintha attól félnék, hogy ezek a jelei valami pszichés betegségnek. Mivel csak akkor jönnek ezek a gondolatok, ha egyedül vagyok, ezért állandóan keresem a társaságot. Többet járok a el a barátaimmal, a családdal is többet vagyok, mivel nem szeretek egyedül lenni. Nagyon lefáraszt azonban, hogy ennyiszer előjönnek, ráadásul az említett félelem is valamely betegségtől, ezért kevésbé tudok koncentrálni a mindennapjaimban. Ha van bármely tünetem, akár testi, sokszor egyből a legrosszabbra gondolok. Mi van, ha ez, meg az a bajom van.. Ön szerint kellene járnom rendszeres terápiára? Mire utalhatnak a tünetek? Válaszát és segítségét előre is köszönöm.

Kovács Piroska válasza terápia témában

Kedvesem, Feltétlenül folytassa a terápiát, hiszen még el sem kezdték igazán! A terápia nem csak a konkrét probléma megoldását szolgálja, hanem az alakulóban lévő személyiségének érését, megerősítését is jótékonyan segíti. Üdvözlettel.

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
Megválaszolva: 2014. november 21.

Kérdések és válaszok: Pszichés betegségek

Dyspepsia, reflux
Tisztelt Doktorúr! A 8-án írt levelemhez még annyi kérdést feltennék, illetve azt mondta nekem, a Noacidot közvetlen étkezés előtt kell bevenni. Nos, én...
Tachycardia
Tisztelt Doktornő! Többszöri rosszullét után egy Holter EKG-val az alábbi diagnózist kaptam: 17 ütésből álló, irreguláris, 124/min átl. frekvenciájú széles...
Szedhető-e Nootropil_visszeres
Üdvözlöm! Szeretnék érdeklődni, hogy van - e bármilyen összefüggés vagy okozhat -e problémát Nootropil szedése visszeres "betegnek"? Mivel lehet erősíteni a...
Kényszerbetegség, családi élet, mi a...
Tisztelt Doktornő! 1 éve kezdődött a problémám, (bár előtte is voltak apróbb jelek már), amióta a gyerekek már nem szorulnak segítségre önnállóan öltöznek,...
Antipszichotikum elkerülő...
Üdvözlöm! Több éve fennálló elkerülő személyiségzavarral küszködök, önbizalomhiány, szorongás, félek beszélgetni emberekkel, ami nagyon megkeseríti az...
Kényszergondolatok vásárláskor
Az elmúlt pár évben nem tudom mitől, de furcsa dolgokat csinálok. Nem merek internetről ruhát rendelni mert úgy érzem pszichésen nyugodtan magam, ha boltból...