Pánikbetegség vagy Generalizált szorongás?

Tisztelt Doktornő! Nem tudom, hogy kisgyerekként szorongtam-e, már nem emlékszem, de arra igen, hogy komolyabban 13 éves koromban kezdtem el erősebben szorongani és agyalni. Kis koromban szereplő típus voltam és 11 éves koromban elrontottam a zongora vizsgám mert az jutott eszembe mielött elkezdtem volna a darabot, hogy most nem fog eszembe jutni, nem fogom tudni eljátszani és így is lett teljesen leblokkoltam és nem jutott eszembe semmi. Ezek után kifutottam sírva a vizsgateremből és azóta sem ültem zongorához. 13 évesen hasonló eset történt. Egy egyházi ünnepélyen fel kellett olvasnom egy szöveget és mielött kiálltam volna már akkor is izgultam, de próbáltam elfolytani, de nem igazán ment és éreztem, hogy nem fog menni a felolvasás. Így is történt kiálltam a közönség elé és remegett a hangom, nem kaptam levegőt, gombóc volt a torkomban, hőhullámaim voltak és annyira légszomjam volt, hogy nem bírtam olvasni és itt is sírva kifutottam a teremből és utána többet nem álltam ki soha felolvasni se szerepelni semmilyen téren. Kórusban is énekeltem és ott is előhoztam magamból a szorongást és elkezdtem arra figyelni, hogy nem kapok levegőt és szédülök, hőhullámaim vannak és féltem, hogy elfogok ájulni. Többet Kórusban sem énekeltem. Valahogy megjegyeztem a fejemben, hogy én előtudom hozni magamból a szorongást és kiterjesztettem ezt az egészet a sulis szereplésekre is pl felelések, osztály elötti szereplés mert féltem és nem bíztam magamban és tudtam, hogy megjelennek majd a tünetek a légszomj, az ájulástól való félelem.. Ez történt 1 éve tavaly szeptemberben. A tanár bejelentette, hogy mindenkinek kötelező kiselőadást tartania az osztály elött jegyre. Én teljesen bepánikoltam mert már elötte 2 hónapig a nyári szünetben pont ettől féltem, hogy mi lesz ha szerepelni kell az osztály elött. Nagyon féltem a kiselőadástól pedig csak hónapok múlva került volna rám a sor, de annyira szorongtam mindent lejátszottam a fejembe, hogy el fogok ájulni az osztály elött és milyen ciki lesz vagy majd nem fogok levegőt kapni és nem jön majd ki hang a számon és majd sírva ki fogok futni és mit fognak rólam gondolni.. Teljesen pánikos állapot alatt voltam, remegtem a padban, azt éreztem nem bírok nyugton ülni és mindenen szorongtam. azt éreztem, hogy teljesen eltávolodtam a valóságtól. Annyira szorongtam mindenen és féltem, hogy abba kellett hagynom az iskolát., De a szorongásom nem maradt annyiban. Olyan volt, mintha nem bírtam volna leállni és egyre több mindenre átvidtem, értelmetlen dolgokra/gondolatokra. Egy csomó ijesztő gondolat jutott eszembe és teljesen beleéltem magam ezekbe a gondolatokba. Pl ilyenekbe, hogy mi van ha én megtudnék ölni valakit és innentől kezdve ezen szorongtam és féltem emberekkel találkozni mert féltem, hogy majd nekikesek. Voltam korházban is és szedtem pár hónapig gyógyszert is(Kventiax, Anafranil), de semmit nem segített mivel én "találom" ki magamnak, hogy min szorongjak és erre hiába adnak gyógyszert mert a gondolataimra ez nem hat. Egyre mélyebbre sodortam magam és egyre mélyebb rossz gondolataim és érzéseim voltak és mostmár iszonyatosan értelmetlen dolgokon szorongok, olyanokon, amiket nem bírok sehogysem elmagyarázni. Csak eszembe jut végig fut az agyamon és félelem érzések csapódnak hozzá, olyan félelem, hogy tudom, hogy értelmetlen dolgon szorongok és elmagyarázni sem tudom, de szabadulni sem tudok tőle. Megijeszt, hogy nemtudom elmagyarázni mert a pszichológus akihez járok azt mondja csak akkor tud segíteni ha el tudom mondani a bajom vagy a gondolatot, amitől szorongok, de nem bírom elmondani sehogysem már ezerszer próbáltam megfejteni. Felidegesít a környezetem is mert akármit mondanak semmi sem jó. Nagyon tehetetlennek érzem magam mert nemtudom mit tegyek. Nagyon sokszor eszembe jut, hogy dühömbe félek, hogy megölök valakit ha ez így megy tovább vagy saját magamat mert elviselhetetlen az egész. Kitaláltam magamnak a fejembe valamit, amin szorongok és azt érzem addig nem nyugodhatok meg amíg a pszichológus meg nem érti, de nemtudom elmondani mert tényleg elmondhatatlan, amin szorongok, de elengedni sem tudom mert akkor azt érzem, hogy megoldatlan maradt a problémám és csak annyival tudom lerendezni, hogy csak én gerjesztettem magamnak és ennyi., De ezt már nagyon sokszor csináltam, hogy lerendeztem annyival, hogy csak én csináltam magamnak ezt az egészet, de utána idővel újra visszajött. Azt érzem csak akkor lesz ennek vége ha az öngerjesztési folyamaton végig megyünk a pszichológussal és átelemezzük, hogy a fejembe milyen gondolat, hogy jött milyen érzés miből, hogy lett, de nemtudom elmagyarázni. Tehetetlen vagyok. Már mondták nekem, hogy kényszergondolataim vannak és hogy lehet, hogy Borderline személyiség zavarom is van, de én már nem tudom. Nem vagyok biztos benne, hogy nekem kényszergondolataim vannak. Nem tudom, hogy ha személyiség zavarom van e akkor annak köze lehet e ehhez, hogy találok magamnak gondolatokat érzéseket, amiken szorongok és utána, mintha függővé tenném magam, hogy addig nem nyugszom ameddig a pszichológus meg nem érti, de olyanokat találok magamnak, amiket nem lehet elmagyarázni. innentől kezdve egy ördögi körben vagyok. Mi tévő legyek? Mi lehet a bajom?

Dr. Pálvölgyi Rita válasza szociális fóbia témában

Tisztelt Kérdező, A leírás alapján biztosnak tűnik, hogy szociális fóbia alakult ki az évek során. Erről olvashat a honlapomon bővebben / Ahogy ez súlyosbodott, úgy kapcsolódtak hozzá a gondolatok, melyek, - ha jól ítélem meg, - valóban kényszeres erővel jelentkeznek. Azt, hogy személyiségzavara van-e, azt a személyes kapcsolatban a pszichológusa tudja megítélni, azt egy levél alapján nem tudom eldönteni. Az viszont feltűnő, hogy a pszichológusát nagyon szorosan beépítette ebbe a lelki folyamatba., Mintha elvárná tőle, hogy kitalálja a ki sem mondott gondolatait, -, mint ahogy az anya érti szavak nélkül is a csecsemőjét. Lehet, hogy a pszichoterápiás kezelést érdemes lenne mégis gyógyszerrel kiegészíteni. Attól, hogy valami korábban nem használt, más gyógyszerek még lehetnek eredményesek. Üdvözlettel.

Tőle szeretnék kérdezni