Mi történt a férjemmel?

30 éve, mintaházasságban élek a férjemmel. 2 egészséges, szép, okos felnőtt gyermekünk van. Anyagi helyzetünk kiegyensúlyozott. A házasságunk szerelmen alapuló, tartalmas, jó szexszel. (A férjem szerint is) Nem csak a szűk, de a tágabb családi kör is szerető és összetartó, amelynek középpontja a férjem. Az én és a férjem szülei is -bár idősek- egészségben, boldogságban élnek. A férjem szüleinek kapcsolata különösen, mintaszerű, apósom idős kora ellenére is láthatóan rajong anyósomért. A családban kölcsönösen támogatják egymást a családtagok. Néhány hete kiderült, hogy a férjemnek van egy 5 éve tartó viszonya. A viszonyt életvitelszerűen folytatta, heti több alkalommal, napi szintű beszélgetésekkel, belefolyva a másik fél családjának az életébe is. A férjem például részt vett a másik nő szüleivel, testvérével közös programokon (főzés, wellness) és szerepet vállalt abban, hogy a nőt és családját átsegítse egy gyászon. A férjem nem tudott választ adni arra a kérdésemre, hogy a nő családja - aki ugyan 20 éve kisgyerekes családapaként megismerte - most mit tudott róla (elvált?, szerető?) A férjem fokozatosan átvette a másik nő házában is a férfi feladatait, mint tetőjavítás, kertrendezés, valamint egyre gyakrabban vitte el közös programokra (rövid nyaralás, koncertek, stb.) A férjem, saját elmondása alapján karikagyűrűt vett a másik nőnek, azért, hogy a nőt ért sértések (prostituált, leszbikus) elejét vegye. A legborzasztóbb az, hogy a férjem a nőt a gyerekeink életébe is beengedte (az egyik lányunk fodrász, akihez rendszeresen járt a szerető a férjem tudtával, a másik lányunkkal is munkakapcsolatba került, sőt egyszer még velem is találkozott, ahol, mint régi ismerőst megölelt, megpuszilt). Mindebből én nem vettem észre semmit. Bár voltak gyanús mozzanatok, amik utólag megvilágosodtak, de a férjemnek mindig mindenre volt hihető válasza. Ez azért történhetett, mert a férjem munkája rugalmas, szerteágazó és követhetetlen. A férjem tehát 5 éven keresztül folyamatosan és minden nap hazudott. Ez azért megdöbbentő, mert ő a "család büszkesége, " akiről nem csak a családja, hanem a környezete is azt gondolja, hogy példamutató, becsületes, erős, bátor, igaz, férfias. A viszonyra sajnos a kisebbik lányunk jött rá, az alapján, amiket a szerető a fodrászszékben kérdezett és mondott (kérdezett rólam, a családunk életéről, valamint információkat szivárogtatott kettejük kapcsolatáról)., Amikor ezek és a korábbi gyanúim alapján világossá vált számomra a dolog, a férjem reakciója teljesen ellentétes volt azzal a képpel, ami bennem és az egész családban élt róla. Védelmező, bátor családfő helyett egy gyáva, határozatlan és zavart emberrel találtam szemben magam. Bár folyamatosan hangsúlyozta, hogy engem és a családját választja és hogy soha nem akart elhagyni, mégsem tud magyarázatot adni arra, hogy, hogy került ilyen helyzetbe, és hogy miért ment ennyire szembe azzal a képpel, amit mindig képviselt. A férjem szerint az említett viszony (a karikagyűrű, a nő családjával kialakult kapcsolat, a ház körüli teendők ellátása) nem bír nagy jelentőséggel pl.: "Azért mentem el a szeretőmmel és annak édesanyjával és nagynénjével közös wellness hétvégére, mert már le volt szervezve." vagy "Azért küldtem el a nő kertészét, mert kitelik az időmből a fűnyírás." vagy "Azért mutattam meg a lányom lakását, mert másnak is megmutattam, aki közel áll hozzám." Mindeközben hangsúlyozta, hogy nem szereti a nőt, engem szeret, soha nem akart hozzáköltözni, mindössze vendég volt nála (pedig kulcsa volt a nő házához). Azt is hangsúlyozza, hogy ez nem az, aminek látszik, valamint ha utalunk arra, hogy, mennyire beteges az, ahogyan a viszonyuk belefolyt a családunk életébe, a férjem elkezdi védeni a nőt arra hivatkozva, hogy minden, amit a nőről mondunk őt magát is minősíti. Az ezzel kapcsolatos beszélgetések során nagyon sok szépítgetés és hazugság volt megfigyelhető a férjem részéről, az utolsó beszélgetésünk során további két rövidebb idejű viszonyra is fény, derült - bár az első beszélgetésénél azzal kezdte a mondandóját, hogy soha máskor nem csalt meg. Látszik, hogy mindenképpen szeretné rendezni a kapcsolatunkat, de az is látszik, hogy nem mer őszintén szembenézni önmagával és sokszor még mindig észrevehető, hogy nem mond igazat. Én sajnos minden bizalmamat elvesztettem irányába - hiszen egy teljesen más kép (hűséges, egyenes, becsületes, igaz, bátor ember képe) élt eddig bennem róla, és abban sem vagyok biztos, hogy teljesen megszakította a kapcsolatot a nővel (bár ezt állítja). A kezdetektől fogva én is szeretnék megoldást találni a dologra és helyrehozni a kapcsolatunkat, de a bizalomvesztés és a csalódás folyamatosan újabb kételyeket vet fel bennem (vajon 30 évig ilyen volt, csak én nem láttam?). A kapcsolat részleteiről nagyon sokat tudok, minden bennem felmerülő kérdést felteszek. Ezekre a férjem már egyre türelmetlenebbül válaszol, mert ő szeretné elfelejteni a dolgot és továbblépni. Három kérdésem van: 1. Jó-e az, ha minden bennem felmerülő kérdést a leírtak ellenére felteszek neki? 2. Mi okozhatta azt, hogy a férjem erkölcsi ítélőképessége megszűnt létezni és mi vezethetett addig, hogy egy ilyen életvitelszerű kapcsolatot fenntartott annak ellenére, hogy nem akart többet és soha nem gondolt arra, hogy engem elhagy? Ennek fényében miért nem vetett véget a kapcsolatnak (erre nem tud választ adni)? 3. Mit tegyek, hogy előrébb jussunk? Köszönettel, Dorottya

Dr. Pálvölgyi Rita válasza párkapcsolati problémák témában

Tisztelt Kérdező, Sajnos a részletes leírás ellenére sem tudhatok választ adni a kérdéseire. Minden bizonnyal élt a férjében valamiféle hiányérzet, ami hajthatta az új kapcsolat felé. Gyakran látjuk, hogy olyan házasfelek, akik egész életüket egymásnak szentelték, bizonyos idő elteltével a kihagyott lehetőségek iránt kezdenek vágyakozni. Talán a férje esetében is így van, talán nem. Azt tanácsolnám, hogy keressenek egy párterápiás szakembert. Az ő közreműködésével talán sikerül a kérdésekre választ kapni, illetve segíteni az elvesztett bizalom helyre állításában. Üdvözlettel.

Tőle szeretnék kérdezni