Baba pszichológia
Tisztelt Doktornő! Van egy 6 hónapos kisfiam. A kezdetektől nagyon sokat énekeltem neki, meg játszottunk, mondókáztunk., Amikor elkezdett mosolyogni, akkor otthon velem is végig mosolyogta a napokat játék közben és sokat gögicsélt aranyosan, mintha beszélgetnénk, illetve másoknak is mindig minden mosolyra visszamosolygott. Több, mint 3 hónapos volt, amikor egyszercsak azt vettem észre, hogy nem nagyon mosolyog nekem, amikor otthon játszunk. Közben észrevettem, hogy a gögicsélést is abbahagyta, és inkább csak torokhangon kiabált., Mintha megunta volna az állandó éneklést. Vagy lehet, hogy túlterheltem? Azóta, amikor másokkal találkozunk csak néz, mint aki meg van ijedve és nem mosolyog vissza. Mitől lehet az ilyen korú babáknál, hogy addig mindig mosolygós baba inkább csak nézi az embereket ijedten? Lehet, hogy stresszes a baba?, Amikor sír, mindig odamegyek megnyugtatni és a megoldást keresni, hogy mi a baj. Viszont az utóbbi hónapokban sokszor nem akart enni, én pedig erőszakkal etettem meg., Amikor már fél napja semmit se tudtam megetetni vele, akkor ő sírt meg feszítette magát hátra, én pedig próbáltam úgy is etetni. Járunk gyógytornára is, amit szintén végig szokott sírni, de nem hagyjuk közben abba, mert az is fontos neki. Illetve 3 hónapos korában olyan erősen megvizsgálták a hasát, hogy az alatta lévő textilpelenkából utána csöpögött a könny. Nagyon sírt és ahogy egyre jobban sírt, annál jobban nyomták a hasát. 3 és fél hónaposan nagyon bukós lett, ami miatt nyűgös is. 3 hónaposan kapott 3 oltást is egyszerre, amiből az egyik a Bexero, amit sokan később kapnak meg., Amióta kevesebbet bukik, azóta azért többet mosolyog itthon és nevetni is szokott, de még mindig nem mindig mosolyog vissza. Másokat pedig még mindig csak néz, amikor mosolyognak neki. Ebben szeretnék segítséget kérni, hogy mi lehet az oka és hogyan tudnék rajta segíteni. Köszönöm!
Dr. Szabó Zsuzsanna válasza csecsemő fejlődése témában
Tisztelt Kérdező! Az alábbiakban arról olvashat, hogy melyek azok a jelek, amelyek a csecsemő szociális fejlődésével kapcsolatos problémákra hívják fel a figyelmet? • A korszakra jellemző kommunikációs elemek elmaradnak (pl.: gügyögés). A gyermek nem próbálkozik kapcsolatba lépni környezetével, mimikája sivár. Nem észlelhető az érdeklődés a környezete iránt, amely kapcsolatteremtésre ösztönözné. Önöknél ha "csak figyel" és "csak néha mosolyog" az is rendben való lehet. Elképzelhető természetesen az is , hogy a vizsgálatok miatt megmaradt benne egy távolságtartás idegenek esetén, de ez jó élményekkel, (pl ringató program, vagy baba-mama programok) és ahogy írta a válaszkész nevelésével kompenzálható. • A csecsemő nem kezdeményez mosollyal vagy hangadással „társalgást” és nem mosolyog vissza a felnőttre. Legkésőbb fél éves korig meg kellene jelennie az úgynevezett „szociális válaszmosolynak”. Ez azt jelenti, hogy a csecsemő mosollyal reagál a környezete, elsősorban a szülők közeledésére, illetve ugyanezt a reakciót válthatja ki az is, amikor meglát egy-egy ismert tárgyat maga körül. A mosoly azt jelenti, hogy a gyermek nyitott a környezetére, érdeklődő. Ez az első, tudatos mosoly tehát nem csupán a jókedv jele, hanem sokat elárul a csecsemő szociális és érzelmi fejlődéséről. Ahogy írta, önöknél megjelent a szociális mosoly, ez biztató, csak fokozatosan csökkent a száma, ami miatt aggódik. • Nem, vagy csak nehezen alakítható ki vele kölcsönös játék, nem vonható be közös helyzetekbe, és gyakran közönyös, kedvetlen. Figyelemfelkeltő, ha a kisgyermek a szülő közeledésére nem válaszol, vagy elkerülően viselkedik (pl.: elfordul, másfelé néz, nem néz a szülő szemébe) vagy, ha válaszol, akkor nagyon siváran (hangadásban, mimikában szegény). • Nem kedveli, ha ölben van, nem szereti az érintéseket és a testi kontaktust (ölelgetés, csiklandozás). Ez azért is sarkalatos kérdés, mert az ölbeli játékok (pl.: ritmikus, mozgásos mondókák) segítik a csecsemő figyelmét összpontosítani, ami a tanulási folyamatokban fontos szerepet játszik. Figyelemfelhívó, ha még nagyon rövid ideig sem tud a csecsemő ezekben a helyzetben megmaradni, és a testi kontaktushoz kapcsolt játékok nem kötik le. • Jellemzően hiányzik a külvilág felé való érdeklődés. Fél éves kor után már minden érdekli az egészségesen fejlődő csecsemőt és nagyon kíváncsi. Ha a gyermek egyáltalán nem érdeklődik a tárgyak, játékok iránt és nem nyúl utánuk, az figyelemfelhívó jelként értelmezhető. Bár az utóbbiakról szerencsére nem írt, ha ezeket a jeleket dominánsan tapasztalná, meg amúgy is érdemes lenne konzultációt kérni a védőnőjüktől, hogy ő külső szemmel, hogyan látja a kisfiát? Valóban lehet e ok az aggodalomra? A figyelemfelkeltő jelek tartós (hetekig tartó) fennállása esetén a területileg illetékes pedagógia szakszolgálat munkatársaihoz (pszichológus, fejlesztő pedagógus) lehet fordulni, ahol szükség esetén továbbküldik a gyermeket a megfelelő szakemberhez. Alapvetően ebben az életkorban már egyre jobban megjelennek a gyermek karakterjegyei is, illetve nagyon sok olyan testi folyamat is lehet, ami befolyásolja a kicsi kedélyét pl. a hasfájás is (tartós etetési nehézség esetén elsőként érdemes lehet a gyermekháziorvos, vagy gyermek gasztroenterológus segítségét kérni, majd ha a szomatikus kivizsgálás negatív, nem tár fel problémát, és a panasz még fennáll, integrált szülő csecsemő-kisgyermek konzulens segítségét kérnie.) továbbá indulhat a fogzás is, ha babája nehezen fogzik, mozognak a fogcsírái, az is komolyan hathat a kedélyére, evési kedvére is. Remélem hamar rendeződik a helyzetük, minden jót kívánok üdvözlettel dr Szabó Zsuzsanna
