Borderline-személyiségzavarom lehet?

Tisztelt Dinya Zoltán pszichiáter ÚR! Köszönöm időben érkezett válaszát! (Kórház előtt. Láttam pénteken, éjfél előtt írta.) Csodálkoztam, h. Ön is az érzelmileg labilis személyiségzavarral értett egyet. Ugyanis nem is találkoztunk, csak levélben. Könnyen sírok, és tényleg labilis vagyok érzelmileg is. Ezért érzem, h. az Ön véleményét meghallgassam, egy részletesebb levelem után., De ugye ez nem juthat az orvosaim tudomására, h. mást is megkérdezek? Mert az kellemetlen lenne számomra! Gondolom itt is érvényes az orvosi titoktartás! Idézek a mostani felvételi elbeszélgetésből. Hozzáteszem, alig szólaltam meg (előző éjjel 1 percet nem aludtam), és csak arról beszéltem, h. átgondoltam a viselkedésem. "Kifejezett hangulati, emocionális labilitás, pervazív adaptációs zavar, anxietas, időnként suicidummal kapcsolatos kényszergondolatok explorálhatók. Suicidum szándéka nincs. Pszichoterápiás motivációt mutat.". (Ránézésre ennyire labilitást nem szoktak megállapítani.) Ez aug. 19-én volt, és a pszichiáterem már 25-ére előjegyzett. Tudom, h. erre a választ csak 2 hét múlva hétvégén, hazajövetelemkor olvashatom, de érdekel az Ön véleménye, mert már most megfogott a válaszával! Elnézést, h. valamennyire részletekbe is belemegyek! Kissé el is szomorodtam, h. ez akár a borderline személyiségzavarnak is megfeleltethető. Ugyanis arról a betegségről azt hallottam, h. szinte kezelhetetlen! Sajnos már 1996. őszén kezdődött a betegségem idegkimerültséggel. (Családi körülmények.) Majd egy év után pszichiáter kezdett kezelni. A 2. kórházi kezelésemkor akut átmeneti pszichotikus zavar volt a diagnózisom, sürgősséggel, öngyilkossági késztetéssel kerültem kórházba. Én kértem (beengedtem hónapokig a rossz gondolatokat, és amikor baj lett, nagyon megijedtem, mert "rádöbbentem hívő vagyok"), de a bíróságot értesítették volna, ha nem megyek be; úgy néztem ki. Majd -nem részletezem az okát- bejöttek az öngyilkossági kényszergondolatok, amit OSZI-nál pl. akusztikus, és vizuális hallucinációnak is diagnosztizáltak. 2000. óta vagyok leszázalékolt. Szüleim nagy bánatára is, mert egyetemet végeztem: nincs munkahelyem. (Tudom értelmesnek tartanak; visszajelzések; sőt az utolsó OSZI határozat utolsó mondata "Átlagon felüli intellektus") Állandó a konfliktus a szülőkkel. Nem hiszik el azt sem, h. ez egy betegség. Különben ha nem lennék hívő, nem lenne, ami visszatartana az öngyilkosságtól. Ez van! Tudom ez elég szomorúan hangzik! Így tudom ellene kell állnom, ha ilyen "sugallataim" vannak. És hiszem, h. sikerülni is fog, és nem tart örökké. Idén máj. 30-án távoztam a, Debr.-i Osztályról keret-szegés miatt. (Csak mióta Kft. Lett a kórház lehet ilyen sűrűn menni területen kívüliként, előtte szigorúan 1 év leteltével.) Gyógyszereket váltottam ki, és hétvégén adtam le, mert bepánikoltam, (Nem akartam leadni, mert tavaly végleg maradtak ott gyógyszereim; így egy kicsit csalva következő hétvégén akartam hazavinni.) Ez szabálysértés. Szigorított nyilatkozatot kellett aláírnom, majd egyszer elkéstem, az ígért időn túl. Ezért zártak ki az Osztályról, min. 3 hónapra. Az orvosom tudja, h. az elutasítottság-érzése miatt tudat alatt "feszítem a húrt." Tehát rendes volt az orvosom, h. hamarabb felvesz. Rendszeresen beleszóltam a gyógyszerelésbe -bár viziten megkérdezi mit szeretnénk-, de én az adagokat is megmondtam többször, és az antipszichotikumot a múlt kezelésnél elhagyattam. Többet nem csinálok ilyeneket, mert magamnak is ártok, mert az orvosra kell bízni ezeket. Jelenleg 2x 300 mg Thimonil ret.-ot. 1-0-4 mg Rivotrilt, és az alvásra csak be lett állítva antipszichotikum: 50 mg Seroquel. (Szerintem alvásra ez az egész sok. És híztam 3 kg-ot, de 800 mg-nál 11-et.) Az alvásom ennek ellenére katasztrofális, a sok feldolgozatlan konfliktushelyzet miatt is lehet, vagy agyi hormonális oka van? Sokszor fel vagyok pörögve, depresszív hangulat mellett. Gondolom ezért van másik diagnózisként a Bipoláris affektív zavar, jelenleg kevert tünetekkel. A nagypapám halála után egy idővel -több hónapja- a pesti pszichiáterem szavaival élve "élményzavarom" van (nagymamám halála után, ami előtte fél évvel volt, nem volt ilyen), számomra olyan, mintha élnének, szinte látom őket, a lakásukat, minden zeg-zugát, még az ajtócsukódásra is emlékszem, nagyszülők "teljes kinézetét, fejüktől a lábujjukig". Szerintem azért is, mert úgy érzem jobban szerettek, mint a szüleim, a nyarakat még egyetemistaként is ott töltöttem a hugommal. 2x szülői légkörből náluk találtam "menedéket" hónapokra stb. Ez nem tudom normális gyászreakció-e" holott nagypapám okt. 2-án halt meg! Kiegészítés: Nem tudom ezen leírtak után kell-e a tüneteimre (nem az alvásomra) antipszichotikumot szednem újból? Nekem eddig csak a Zeldox nem okozott elhízást, de a múltkor, amikor az alvás miatt szóba jött az antipszichotikum, nem adta vissza az orvosom, mert ebben is van valamennyi hangulatjavító hatás. -Ezt mondta. Ezért vállalni kell a hízást, holott nekem soha nem segít az antipszichotikum! Nekem azt érzem konfliktus a Szolnoki Gondozó irányában, h. mivel itt nincs csak magán jellegű ambuláns pszichoterápia sem, ezért Pestre járok, és akkor már egy hívő orvoshoz. Ezt sosem titkoltam, de mostanában, mintha jobban megemlítettem volna? (Megmutattam a papírt, amivel beutalóm volt, Debrecenbe is.) Tudom ennek sem örülhetnek, h., Debrecenbe megyek kórházba. Bár először egy szolnoki gondozóvezető főorvos asszony utalt oda. Önnek a különböző diagnózisokra adott válasza teljesen igaz, csakhogy nekem Szolnokon úgy írják oda a régi diagnózisaikat, h. Szolnokon antipszichotikum nem szerepel az ambuláns lapomon. (Odaírják a skizoaffektív zavart, és a differenciálhatatlan skizofréniát. Azt mondta most a, debreceni orvosom, nem számít mit írnak oda., De felülbírálták a zárójelentést!), Debrecenben mondta az orvos, ha odaírja a Ketilept-et, skizofrénia utáni, depresszió diagnózist is fel kell tüntetnie, és ezt nem szerettem volna. Akkor még úgy voltam vele, már nem szeretnék leszázalékolt lenni., De 1 év múlva az OSZI-nál már most lesz majd az 5. zárójelentésem. Eddig 2 volt 2x, illetve 1x 3. (Sajnos már 5x kezeltek Szolnokon, Debrecenben pedig most lesz a 7. Nem dicsekedni való dolog!) Megmondom őszintén már szeretném, ha a kórházban lennék, most is annyira fáj a mellkasom. Bár én ezekért (fejfájás, nyakfájás) megpróbálok csak viziten szólni, a nővéreknek nem. Ja a vérnyomásellenőrzésből nem lesz semmi ott a kórházban. Más Osztályra ritkán lehet átmenni, az anyagi vonzata miatt. Kérdezem pszichiáter Urat ezek után is az Érzelmileg labilis személyiségzavar diagnózist tartja fent? Bonyolult eset vagyok, igaz? Amúgy azért néha kigyógyulnak ebből nem! Engem érdekel az egészségügy, gyerekként is érdekelt, így könnyen megjegyzek dolgokat. (Igaz az állapotom miatt nem szoktam csak nagyon -nagyon elvétve egészségügyi szakirodalmat, vagy bármit olvasni., Amit tudok, hallomásból szerzett információk. Pedig lehet könnyen tanulnék.) Egy dolgot sajnálok még, h. egyetem után egy nem kezelt enyhe idegkimerültség után nem mentem el, Debrecenbe másoddiplomásként Rendőrtiszti Főiskolára, Gazdaságvédelmi Osztályra, sikeres felvétellel, alkalmassággal; pedig ott azért megnéznek pszichológiai alkalmasságon is! (Csak a szüleimet megsajnálva lemondtam.) Kikerülve a családból, nem hiszem, h. itt tartanék. Persze, ami elmúlt, elmúlt! Előre kell nézni! Köszönöm megtisztelő türelmét, kicsit hosszúra sikerült! Köszönöm válaszát, minden jót kívánok Önnek, és kedves Családjának! És sikeres munkát! Tisztelettel: Barna Beáta

WEBBeteg Szakértő válasza személyiségzavar témában

Tisztelt Kérdező! Köszönöm, hogy ismét megtisztelt a bizalmával. Sajnos hosszú levelében leírtak csak megerősítettek, hogy érzelmileg labilis személyiségzavar, borderline személyiségzavar körül lehet az igazság. A borderline is egyfajta személyiségzavar, önmagában nem jobb és nem rosszabb, mint a többi, inkább csak más. Sok orvos- és kórházváltás, gyakori konfliktusok, a határok állandó feszegetése, intelligens de meg nem értett ember, és gyakori halál körüli fantáziálások. Sajnos ezek a keretpontok erősen borderline-ra gyanúsak, és valószínűleg többen is gondoltak már erre, pl. ezért kezelték Önt pszichoterápiás osztályon, Debrecenben. A pszichoterápiának keretei és szabályai vannak, és mivel ez egyfajta személyiségnevelésnek is tekinthető, így a kereteket be nem tartó betegeket az osztály többi betegének az érdekében súlyos esetben tényleg ki szokták zárni a csoportból. Ezt mindenki tudja előre az osztályon, nem zsákbamacska. A gyógyszerek kötelező leadása minden (nem csak pszichiátriai!) osztály alapvető házirendi pontja. Az osztály felelőssége is, hogy egy beteggel mi történik, és az öngyilkossági kísérlet osztályon az orvosok számára is felelősséggel járó kockázat. Ezen felül, ha valaki stikában gyógyszerezgeti magát az osztályon, becsapja az orvosát (és végső soron önmagát!), mert az orvos így nem a leghatékonyabb terápiát fogja megtalálni. A személyiségzavarok igazi terápiája a pszichoterápia. Mivel a személyiségzavar bizonyos tekintetben alkati kérdés, így pszichoterápiával sem érhető el csoda, de kitartó munkával jelentős javulások is remélhetők. Antipszichoticum és semmilyen gyógyszer nem gyógyítja a személyiségzavart, de a velejáró, kísérő tünetek (alvászavar, szorongás, stb.) az idővel sokszor átrendeződő halmaza indokolttá tehetik különféle gyógyszerek, így antipszichotikumok szedését is. A legfontosabb, hogy lépjen ki a meg nem értett, kallódó zseni szerepéből, akarjon meggyógyulni. Jól tudja, hogy egy osztályon mik a játékszabályok, azokat tartsa be, válasszon egy ön számára szimpatikus orvost és pszichológust, és tartós kezelésben vegyen részt, teljes odaadással. Jó egészséget kívánva: Dr. Dinya Zoltán pszichiáter

Itt kérdezhet