Kaparás

Tisztelt Doktor Úr/Nő! Olvastam a beküldött kérdéseket, de nem találkoztam ilyen típusú kérdéssel, ezért teszem fel magam: miért van az, hogy szinte már kényszeresen ki akarom nyomni az összes létező (és képzelt) pattanásomat? És nem csak magamon. Ha máson is meglátok egyet, akkor ellenállhatatlan késztetést érzek. Ezt tudom kontrollálni, de magamon nem. Nincsenek komoly pattanásaim, és még szép is lenne a bőröm, ha nem kapargatnám folyton. Már engem nagyon zavar. Nem tudom, hogy mi lehet az oka? Ez a kapargatás nem csak a pattanásokra igaz, hanem például a fülbevalóim is ezért mentek tönkre (most már nem is viselek). Minden kis dolgot, amibe a körmöm képes beleakadni, azt kapargatom. Talán az még segíthet az ok kiderítésében, hogy megítélésem szerint nincs nagy önbizalmam, és emiatt talán többet szorongok, idegeskedek olyan dolgok miatt, amiért nem is kellene, és a dühömet legtöbbször magamba szoktam fojtani (hogy ne azon töltsem ki, aki nem is tehet róla). Ezek a dolgok biztos összefüggnek egymással, ezért is írtam le őket. Végső soron az lenne a kérdésem, hogy erről le lehet valahogy szokni? Mert hiába határoztam el tudatosan, hogy nem teszem többé, akkor is ha nem figyelek, automatikusan már piszkálok valamit magamon. Vagy már pszichológusi segítséget kellene kérnem? Köszönöm a válaszát: egy huszonéves lány.

WEBBeteg szakértő válasza kényszerbetegség témában

Kedves huszonéves lány! , Amiről ír, valóban még nem kérdezett rá más, pedig biztosan nincs egyedül ezzel a kényszercselekvéssel. Nagyon jó megközelítéssel írja le a az ehhez kapcsolható pszichés problémákat (szorongás, harag). A kényszerbetegségnek a sajátja, hogy sajnos nem elhatározás kérdése, hogy "másként csinálom ezután". A terápia nagyon sokrétű, leggyorsabb segítséget gyógyszerek nyújtanak, de ez gyakran nem elégséges, ezért  pszichoterápiás kiegészítés is javasolt. Ha pszichológushoz fordul, ő elsősorban a pszichoterápia jogusultságáról fog nyilatkozni, ill. terápiát ajánlhat fel, de lehet, hogy gyógyszert felíró pszichiáterhez (is) irányítja. Szerinten ne várjon addig, míg teste (bőre) visszafordíthatatlan sérüléseket szenved el.  Üdvözlettel.

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
WEBBeteg szakértő
WEBBeteg szerkesztőség
Megválaszolva: 2009. július 09.

Kérdések és válaszok: Pszichés betegségek

Együttélés egy kényszerbeteggel
Tisztelt Doktornő! Az alábbi kérdéssel fordulnék Önhöz. A párom kényszerbetegségben szenved, ezt pszichiáter diagnosztizálta nála kb. 10 évvel ezelőtt. Azóta...
Ez is csak egy kényszergondolat?
Tisztelt Doktor Nő! 14 éves korom óta (6 éve) kényszerbeteg vagyok különböző kényszergondolatokkal, impulziókkal illetve kényszercselekvésekkel. Január körül...
Kényszerbetegség?
28 éves nő vagyok, egy leukémiával a hátam mögött… (19 évesen lemondtak rólam az orvosok, most 28 vagyok.) Mindig szorongó alkat voltam, de az utóbbi időben...
Szexuális gondok fejben
Tisztelt Hölgyem/Uram! Kényszerbeteg vagyok, ami nem is lenne akkora probléma, együtt tudok élni vele. Azonban a volt barátnőmmel egy idő után elromlott a...
Rossz gondolatok
Tisztelt Doktornő! Született egy kislányom, akit mindennél jobban szeretek. Egyszer mégis átfutott a fejemen, hogy milyen lenne leejteni, milyen védtelen,...
Mi lehet ez?
Tisztlet doktornő! Nagyon meg vagyok ijedve. Van egy fiam, aki nappali gimnáziumban tanul. (kitúnő tanuló) A gyerek tegnap este bejött hozzám beszélgetni....