Eltévedtem

Tisztelt Doktornő/Úr

Félve írok önöknek. Én jelenleg „tanulok” (egyetemen műszaki kar).

Már középiskolában is nehezen ment a beilleszkedés és talán nem is sikerült, nem igazán éreztem magamat oda valónak, hiszen az én céljaim nem egyeztek a többiekével. (Én szerettem volna tovább tanulni, ami sikerült is ). Persze megpróbáltam oda tartozni valami által én is „menőnek” akartam tűnni ezért már igen korán 16 évesen kipróbáltam az alkoholt, ami addig tűnt jó ötletnek, amíg egyszer nem ittam túl sokat. Azóta csak erőszakos kínálásra fogyasztok, egy keveset magamtól soha egy kortyot sem iszom. Az, hogy nem sikerült beilleszkednem magával hozta azt is, hogy nem alakult ki baráti köröm egy két alkalmat kivéve soha sehova nem mentem, így a lányokkal való ismerkedést sem tapasztaltam meg. Alig vártam, hogy befejezzem azt a sulit bár az utolsó meg megmérettetés előtt sokat fogytam napokig nem ettem. Az egyetemre való beilleszkedés sem sikerült, pedig abban reménykedtem, hogy itt több hozzám hasonló emberrel sikerül majd találkoznom, de talán tévedtem. Talán az a gond, hogy nekem nehezemre esik bárkit is megszólítani egyszerűen megijedek az emberektől el kell telnie kb. 4-6 hétnek amíg megszokom a tankör társaimat (ezt idáig minden félévben meg kellet tennem, néha gondot okoz boltba mennem is de mindig megoldom azért). A dolgomat az is nehezíti, hogy messze vagyok otthonról és ha nincs kedvem enni akkor egyszerűen nem eszek semmit mert nincs kedvem (és mivel egyedül vagyok senkis sem gátol ebben).

Az első mélypontot 16 évesen értem el sírással meg halálvággyal (bár még soha nem tettem magamban kárt). Aztán kb. évente ismétlődnek ezek a pontok hol gyengébben hol erősebben, de mindig egyre tovább tartanak. Jelenleg is valami hasonlót élek át csak ez már kb. 2 hónapja tart és sehogy sem sikerül kikeverd nem belőle idáig egy kiadós sírással vége volt és kész (néhány nap hét elég volt a tovább lépéshez).

Szeretnék megváltozni. Szeretnék én is barátnőt találni, de az elmúlt 5-6 évben még beszélgetnem sem sikerül egy lánnyal sem (a kortársaim nagyon felnőttnek tűnnek hozzám képest lehet én „elfelejtettem” felnőni). Gondolkodtam az internetes társkeresésben, de ezt elvetettem mert így nulla tapasztalattal semmi esélyem sincs (én még a kézfogásig sem jutottam el soha egy 20 évestől sok mindenki elvár sok mindent pl egy kapcsolatba ne viselkedjen úgy, mint egy 16 éves ). Önnek mi a véleménye az internetes társkeresésről az esetemben.? Egyre nehezebben tudom elfogadni azt, hogy más ebben a korában a legboldogabb én meg az öngyilkosságomon gondolkodom. Nem tudom, hogy sikerülne azt elfogadnom, hogy a leendő partnerem nem szűz és nekem eddig kimaradt a szexualitás az életemből. Szeretném elkerülni a legszörnyűbb tettet, amit jelenleg is tervezek. Gondolkodtam már azon, hogy szakemberhez fordulok, de nem tudom, hogy hova menjek kit kell keresnem, és a legfontosabb szeretném az egyetemen kívül intézni úgy, hogy a szüleim se tudjanak róla (azt hiszem ők nem értenék és nagyon kevés dolgot tudnak rólam és egyáltalán nem szeretném nekik elmondani, pénzem persze nincs ).

Sajnálom, ha levelem túl hosszú és zavaros.

Válaszukat előre is köszönöm.

                                                        Egy fura 20 éves srác.

Dr. Bessenyei Mónika válasza pszichológia témában

Kedves Levélíró! A sírás sokat tud segíteni, hiszen segít kiengedni, csökkenteni a belső feszültséget, magát a problémát, a probléma gyökerét azonban nem oldja meg. Valóban én is azt javasolnám, hogy forduljon szakemberhez, és az első legfontosabb lépést meg is tette ebben, felismerte, hogy probléma van, és ezt be is tudta magadnak ismerni – idáig sokan sajnos el sem jutnak. Valóban, a szakszerű segítség általában pénzbe kerül, de érdemes erre áldozni, hosszú távú előnyökkel jár. A körzeti orvosa talán tud valaki olyasvalakit ajánlani, aki azon a területen államilag finanszírozott terápiákat vezet. Amennyiben viszont nincsen ilyen, akkor ajánlom figyelmébe a pszichologus.lap.hu oldalt, ahol számtalan pszichológus közül választhat, akad olyan is, ahol figyelembe veszik azt is, ha diák – akkor kedvezményesebb áron járhat; így dolgozom én is. Közhelynek hangozhat, de az öngyilkosság nem megoldás, különösen akkor nem megoldás, ha van más megoldási lehetőség is, és Ön már fel is fedezett egyet ezekből, a szakemberi segítség lehetőségét. Pszichológus segítségével megkeresik, feltárják, honnan erednek a problémák, mi áll mindennek a hátterében, és hogyan lehet a megoldási úton elindulni. Nem érdemes megvárni a következő rosszabb hangulati periódust, még ha ez a mostani múlni is látszik, hiszen újra visszatérnek, és ahogy írta, egyre hosszabbak, egyre fokozottabb lelki kínt jelentenek. 20 évesen még messze nincsen elkésve semmivel sem. Találkoztam már olyan férfival, aki 30 évesen is szűz volt. Sok férfi azonban nem reklámozza ezt magáról, sőt, még esetleg többet is mesél, mint amennyi az igazság! Az internet nagyon jó gyakorló terep, jó ötletnek tartom, sok tapasztalatot lehet szerezni chat-en keresztül is, és ami az egyik nehézséget okozza Önnek az elmondása alapján, a beszélgetést is kiválóan lehet gyakorolni. Ha ez már gördülékenyen megy, jöhet a személyes beszélgetésekben történő gyakorlat megszerzése! Ez jelentheti akár az első lépést a szakemberi segítség megkeresése mellett! Minden jót kívánok!

Itt kérdezhet