Gyermek pszichológia
Gyermekem problémájával szeretnék Önökhöz fordulni, amely családunk napi életét kissé zaklatottá teszi.
Fiú gyermekem 12 és fél éves. Már kisebb korától fél a betegségektől, újabban? kb. két hete? nagyon tart a vakbélgyulladástól, konkrétabban a vele járó műtéttől, ezért a nyálát nem nyeli le, hanem vagy kiköpi, vagy zsebkendőbe üríti. Az étkezések közben állítása szerint legalább egyszer hajszálat talál, a szájában lévő falatot ezért nem nyeli le, hanem kiköpi. A reggeli felkelés után percekig mossa a száját, mert szerinte kis fehér pöttyök vannak a szája szélén.
A jelzett dolgoktól feleségemmel nagyon kiborulunk, sajnos nem tudjuk, hogyan kezeljük jól a helyzetet., De tartunk attól, hogy a dolog kórossá válhat. A jövő héten több napos osztálykirándulásra mennek, nem tudjuk, elengedjük-e, mert ezzel az osztálytársakat is kiboríthatja.
Arra is gondoltunk, mivel kamaszodik, ez okozza a fentieket, de tartunk tőle, hogy nem. A betegségektől való félelme sem tudjuk, miért alakult ki, amiatt nagyon óvatos. Sportol, kajakozik, az edzésen igyekszik úgy végrehajtani a feladatokat, hogy lehetőleg fájdalmat ne okozzon még akkor sem, ha egyébként nem is okozna.
Azt szeretném Önöktől kérdezni, hogy igényel-e kezelést a dolog, vagy ahogy nő, és ahogy jött, úgy el is múlik, illetve mi, hogyan reagáljunk rá?
Köszönöm válaszukat!
WEBBeteg szakértő válasza pszichológia témában
Kedves Levélíró! Ahogyan írta, a fiánál már régóta jelentkezett a betegségektől való félelem, ez arra enged következtetni, hogy magától kis eséllyel szűnik majd meg ez a jelenség. A tünetek mögött fel nem dolgozott lelki problémákat, élményeket sejthetünk. A fiú a serdülőkor küszöbén áll, a kamaszkor pedig önmagában tele van változásokkal. Ezek a változások egy átlagos gyermeknek is nagy lelki terhet és kihívást jelentenek, akkor pedig különösen, ha fel nem dolgozott problémákat hurcol a lelkében. Másrészről az is elképzelhető, hogy ezeknek a változásoknak a sorozata hoz némi enyhülést, ahogyan átalakul a kapcsolata a környezetével és önmagával. Ebben az esetben is előfordulhat viszont, hogy bár a tünetek enyhülnek, megszűnnek, de, amikor majd az életében valamilyen nehézséggel, traumával találkozik, ezek a problémák aktivizálódnak. A tünetek mögötti lelki problémákkal viszont nem csak a fiának van dolga, a gyermekek többnyire ugyanis csak tünethordozók, a családi rendszer problémáira reagálnak nagyon érzékenyen, és betegség formájában ütközik ki náluk. A javasolt hozzáállás első körben az elfogadás, másrészről, és a legfontosabb, érdemes átgondolniuk, hogy vajon mi az a probléma, vagy családi nehézség, amelyre ily módon reagált a fiúk. Ezek nem feltétlenül hatalmas traumák, elégséges csupán, ha a kisfiú ezt traumaként éli meg. Ehhez segítségként javaslom, hogy keressenek fel gyermekpszichológust, vagy családterapeutát. Minden jót kívánok!
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
