Nem játszik gyerekkel
Tisztelt Doktornő!
Egy kérdéssel szereték Önhöz fordulni és előre is köszönöm szépen a válaszát és hogy így ismeretlenül is válaszol kérdésekre!
Van egy 2.5 éves kisfiam. Sokat foglalkozunk vele, én is, a férjem is, sok időt töltünk együtt játékkal. Kiegyensúlyozott, okos kisfiú.
A problémam a következő. Már régen észre vettem, hogy nem szeret gyerekekkel játszani. Fél év múlva óvodába kell mennie, mert nekem vissza kell mennem dolgozni és el sem tudom képzelni, hogyan fog ott viselkedni. Ha kimegyünk a játszótérre, akkor a játszótérnek azt a sarkát választja, ahol a legkevesebb gyerek van. Ha a homokozóban vannak gyerekek, akkor inkább kihagyja a homokozást, megy máshova. Ha valaki közelít hozzá, pánikszerűen odébbáll. Nem szeret konfrontálódni gyerekekkel. Általában mindent elvesznek tőle, mert egyszerűen kiejti a kezéből a dolgokat, ha valaki közelít felé a játékáért. Nem is harcol érte. Amúgy nagyon szelíd gyerek és túlságosan szófogadó (vagy inkább bátortalan?). Például: sohasem vesz el egy játékot a homokozóban, amíg meg nem kérdezi tőlem szabad-e és én igennel nem válaszolok. Más gyerekek játszanak egymás játékaival, cserélgetik a dolgokat, ő sosem.
A felnőtt társaságot nagyon kedveli. Feléjük nagy bizalommal van. Bárki idegennel szóba elegyedik és játszik velük. Ha jön hozzánk idegen, azonnal játékot kezdeményez vele.
Próbálok beszélgetni anyukákkal, hogy lássa, nekem is vannak barátaim. Igaz a férjemmel mi is konfliktuskerülők vagyunk és inkább introvertáltak. Mi lesz így vele? Aggódnom kell? Biztosan nehezebben fog beilleszkedni az óvodában, de talán még segíthetnék valahogy...
Köszönöm szépen!
WEBBeteg Szakértő válasza pszichológia témában
Kedves Levélíró! A kisfia a leírtak alapján minden bizonnyal nagyon kötődik Önhöz, talán erősebben is, mint az átlag. Ez meg fogja nehezíteni neki az óvodai kezdést, viszont az, hogy, mennyire könnyen fogja megszokni, nagyon sokban az Ön viselkedésétől függ. Általános megfigyelések szerint ugyanis az anyukák hagyják először ott nehezen a gyerekeket az óvodában, aztán a kisgyermek sokkal nehezebben is akar ott maradni. A hosszas búcsúzkodás nem a gyermek vágya, ez az anyukák szükséglete. Az óvoda nagyon jót fog tenni a kisfiának, az óvoda nagyon fontos szerepe a szocializáció, amikor a gyermekek figyelme a családi biztos környezetből kifelé kezd el nyitni. Viszont alapigazság, a kisfiú attól fog félni, amitől a szülők féltik őt, és annyira mer majd dolgokat megtenni, amennyire a szülei bíznak benne. Amíg a szülők féltik a környezettől, addig a gyerek is félni fog a környezettől, eltanulja. A kisfiúnak meg kell tanulnia az óvoda során, hogy bizony, ha nem szeretne játszani a többi gyerekkel, akkor könnyen unatkozni fog. És előbb-utóbb rájön, jobb a többi gyerekkel, mint az unalom. Az Önök feladata pedig, hogy bízzanak benne, bízzanak abban, hogy ezt meg fogja tudni tenni. Addig is segíthet neki a beszoktatásban, sétáljanak el az óvoda felé, meséljen neki történeteket az óvodáról, és meséljen neki olyan meséket is, ami barátokról, kisgyermekek együttlétéről szól, kiemelve ennek a jó oldalait. Az óvodával kapcsolatban pedig először önmagában építse ki azt a bizalmat, hogy a kisfiának ott jó lesz, csak ez után tudja neki is ezt az érzést átadni! Minden jót kívánok!
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
