Önbizalomhiány és beteges féltékenység

Kedves Doktornő! 23 éves egyetemista lány vagyok, a barátom féltékenységével kapcsolatban fordulok Önhöz. A barátom 22 éves, előttem nem volt barátnője és testi kapcsolata sem. Nekem előtte három ilyen élményem is volt. Ezekről tudott, mikor 1, 5 éve járni kezdtünk. Ő viszont nem mondta el, hogy egyetlen lánnyal sem járt, sőt. Utólag azzal magyarázza a hazugságát, hogy meghalt volna a szégyentől, ha őszintén elmondja, mert nem néztem volna férfinak. Szerinte rá is kérdeztem gúnyosan, hogy „ugye voltál már lánnyal”? Magamat ismerve biztos nem kérdeztem ilyet, a kapcsolatairól érdeklődtem általában (hogy tudjam, mire figyeljek, vannak-e fájdalmas sérülései, tapasztalatai, mint nekem….) Azóta eltelt 1, 5 év, melyből az utóbbi 7 hónapban felváltva érzem magam velem a pokolban és a paradicsomban. A párom nagyon mély érzésű és komoly gondolkodású fiú., De tavaly szeptemberben 2 hetente szakít velem a „múltam” miatt. Nem akar „csak a negyedik” lenni, szerinte nekem ő már „csak ismétlés”, mert már mindenen túl vagyok. A történethez fontos része, hogy a 1, 5 éve elején egy bankkártya lopási ügyben segítséget kellett kérnem az előző barátomtól, akit a csalásai miatt hagytam el még a mostani párom előtt. Ő éreztette velem, hogy nem segítség nélkül segít megoldani a problémát. Én pedig kaptam az alkalmon, hogy visszaadjam a sérelmeket. Ő nem tudta, hogy a szakítás után új párom lett, mivel 2 külön országban élünk. Én pedig pikáns levéllel tartottam benne a meggyőződést benne, hogy még megbocsájthatok neki. Sajnos a mostani barátom, aki alapvetően nem bizalmas típus, elolvasta ezt a 1-3 levelet. (Ekkor már 7 hónapja jártunk.) Próbáltam megmagyarázni, hogy nem készültem megcsalni, csak kaptam az alkalmon, hogy egy régi sérelmet visszaadjak. Tudom, hogy nem volt egy felnőttes dolog…Ez 9 hónapja történt. A barátom egy másik nagy sérelme az, hogy a legelső barátom anyukájával egészen mostanáig barátnői viszonyban voltam, a bátyjánál pedig fizetésért cserébe diákmunkát vállaltam. Ő ezt nem fogadta el, pedig nekem évekig támaszom volt a barátnőm mindenben. Nem tudtam 5 év után megszakítani a kapcsolatot se szó, se beszéd. Ő viszont a szememre veti, hogy semmibe vettem az érzéseit. Mert neki szörnyű „csak” negyediknek lenni, a volt barátom anyukája pedig mindig arra emlékezteti, hogy előtte már „annyira sok” férfinak volt velem testi kapcsolata. A gyanakvásai miatt feltörte az e-mailjeim, hogy önigazolást találjon. Persze minden fiú baráttól jövő ártatlan mailre ráfogta, hogy szerelmes levél. Ezen kívül mindig hasonlítgatja magát a volt barátaimhoz, mondván: „Talán nem vagyok olyan tigris, mint XY, de férfi vagyok…. Ne kezelj úgy, mint egy óvodást! ” stb. Mióta érzem, hogy elveszettem a párom bizalmát, minden lehetséges módszerrel azon voltam, hogy újra harmónia legyen köztünk és újra tudjon bízni bennem. Ő viszont képtelennek mutatkozik rá, sőt. Azt érzem, önigazolásokat keres, hogy távol tartson engem magától, mert „annyit csalódott már bennem”. Hiába mondom, hogy csak ő fontos és vele tervezem a jövő, ha ő is akarja. Hiába árasztom el figyelmességgel. Mindig a múlton rágódik, szinte mánia lett nála. Hétről hétre kifaggatott, hogy kivel, hogyan, milyen pózokat próbáltam és mit éreztem? Miért adtam „könnyen” oda magam? (Én mindig megvártam a fél évet, 7 hónapot..). Hol volt a nagy szerelmem, mikor írtam a levelet? ..és ehhez hasonlók. Mivel sok intim kérdésre nem szívesen válaszoltam, el kezdte mondani, hogy hazudok. Mostanra egy szavam sem hiszi, egyszerűen nem érti, hogy fáj visszagondolni korábbi csalódásokra. Ráadásul nem is emlékezhetem minden apró részletre, így néha máshogy emlékeztem vissza egy mozzanatra a múltból. Az elmúlt hónapok trendje az lett, hogy minden kis apró dolog visszacsatolja az előző barátaimhoz. Ekkor elkezdi emészteni magát és napokra eltűnik. Mindeközben én nagyon szeretnék vele lenni, nagyon fáj, hogy ellök magától. A helyzetünket nehezíti, hogy mi is 2 különféle országban élünk, 3-4 hetente találkozunk, de minden nap beszéltünk egészen márciusig, amikor új munkát kapott. Mivel elég súlyos banki tartozásai vannak, reggel 8-tól éjfél 1-ig dolgozik. Nem tudunk telefonálni sem. Emellett az 1 hónap múlva kezdődő vizsgákra kellene készülnie, de nem tud. Mindezek miatt már eleve ideges. Mivel én vagyok az egyetlen igazi társasága, úgy érzem, alacsony önbecsülése és a régi sebek tönkreteszik a jelent és a féltékenység megfosztotta a barátom tisztánlátástól. Néha úgy érzem, gyűlöl. Szándékosan rekeszt ki az életéből, mert tudja, hogy fáj. Tegnap azt mondta, fáj neki, ha telefonon hívom, mert egész nap a második barátomon gondolkodott… Ön szerint mi tévő legyek ezekkel a negatív gondolatokkal szemben? Úgy érzem, a barátom maga rombolja szét a kapcsolatot. Más szerelmes ember meg tudna bocsájtani akár egy testi megcsalást is, akkor a levél miért nem megbocsátható? El vagyok keseredve, mert előző tapasztalataim tükrében tényleg úgy érzem, hogy a párom az a férfi, akivel le tudnám élni ezt az életet, ha elmúlna benne a féltékenység és megbocsájtana nekem., Hogy tudnám megláttatni vele, hogy túl alacsony az önbecsülése?, Hogy lehet egy betegesen féltékeny és hiú férfival megértetni, hogy ő nem „csak” negyedik és hogy szívem mélyén mindig rá vágytam? Elnézést a hosszú levélért. Köszönöm, hogy elolvasta. Üdvözlettel.

Dr. Veress Dóra válasza féltékenység témában

Kedves Iza, Ha elfogad egy tanácsot: Meneküljön ebből a kapcsolatból! Ez nem lesz jobb később sem, a barátja nem fog megváltozni! Akkor lenne Ő az ideális férfi az Ön számára, ha képesek lennének együttélni boldogságban, szeretetben. Ez nem megy, így keressen inkább mást! Az alacsony önértékelésű férfiaknál gyakran előfordul, hogy féltékenyek. Ennek előbb-utóbb az a vége, hogy a nőt teszik felelőssé annak egyébként teljesen egészséges múltjáért, és lelkiismeretfurdalást vagy bűnösségérzéset keltve ráveszik, hogy szakítson meg minden kapcsolatot más férfiakkal. Ha ezt elérték, akkor a következő lépés, hogy valamilyen okkal "bezárják" az otthonukba és elzárják másoktól, hogy senkivel se tudjon kapcsolatot kalakítani. (Ez általában a gyerekvállalás szokott lenni.) Ha a nő néhány év múlva vissza akar menni dolgozni, akkor azzal vádolják, hogy csak férfiakkal akar ismerkedni... Ebből a forgatókönyvből is látható, hogy a dolog csak egyre rosszabb lesz, és nem szabad belemennie ezekbe a játszmákba! Ha a barátja nem érti, hoyg ő a legfontosabb, és hogy a múlt eseményei le vannak zárva, akkor nem ő a megfelelő partner! Ön csak azért hezitál, mert lelkiismeret furdalása van a levelek miatt! Ne legyen! Bármi kiválthatta volna a jelen helyzetet, nem az ön hibája!

Itt kérdezhet