Felnőttkori Pica

Tisztelt Doktornő! Gyerekkorom óta túlsúllyal szenvedek és a szüleim ezzel mindig szembesítettek, szembesítenek, főleg édesapám. Egy kedves szava sincs hozzám sose, mindig becsmérel, hogy nézek ki, és fenyeget, hogy előbb-utóbb meg fogok halni. Nagyon rosszul érintenek a dolgok, amiket mond, nem egyszer sírtam már miatta (és most, amint a levelemet írom, újra)., Mint már mondtam, gyermekkorom óta szenvedek a túlsúlyosságtól/ban. 4-5 éve eljártam rendszeresen sportolni, odafigyeltem az étkezésemre, diétáztam, kivizsgáltattam magam, minden megvolt, de sehogy se sikerült lefogynom. Ugyanakkor folyamatosan értek a negatív hozzászólások, és akkor először történt meg, hogy elkezdtem például a polifóm darabokat tépkedni, rágcsálni, majd kiköptem és elrejtettem. Ilyenkor, mintha felszabadult volna bennem valami, hogy rágtam, rágtam, rágtam, de nem nyeltem le. És ez a dolog egyre csak foyltatódott. Ahány helyen jártam, annyi polifómot téptem szét, rágtam meg, és rejtettem el a darabokat. Majd elkezdtem a különböző szivacsokat is rágni. Ez az állapot tartott 2-3 hónapig, de a szüleim egyszer megtalálták a rejtekhelyem, és kidobáltak mindent, illetve megdorgáltak., De nem ültek le velem beszélgetni, mi történt, miért történt. Ezek után abbahagytam valamennyire a dolgot, és el is felejtkeztem róla, de egy kis idő elteltével az apróbb letépődött darabokból néhányat találtam a fiókomban. Szokásomhoz híven megrágtam őket, majd egy hirtelen gondolattól vezérelve lenyeltem. És ekkor szabadult el a pokol. Rájöttem, hogy ettől nem lehet semmi bajom, így elkezdtem rendszeresen enni a szivacsot. Mind bátyámnak, mind nekem habszivaccsal töltött kanapénk volt, ahonnan könnyen ki-kitéphettem egy-egy darabka szivacsot és elfalatozhattam rajta., De egy idő után, amikor már előrehaladt az idő, eltelt 7-8 hónap, feltűnt szüleimnek, hogy nincs rendben a kanapé, és megnézték a matracokat. Látták, hogy teljesen meg vannak rongálódva. szerencsére nem jöttek rá, hogy én voltam, és egy szakértőtől megkérdezve, azt hitték, hogy a szivacsok maguktól sorvadtak el. Így kicserélték őket. Azóta is folytatom az új matrac evését, illetve hozzá még napi 3-4 kistányér jeget is elropogtatok. Pár hónapja fedeztem fel a betegséget, amiben több, mint valószínű, hogy szenvedek, és amikor édesapámnak megemlítettem, csak jól lehordott, hogy nem elég, hogy nézek ki, de még, defektes is vagyok. Így szerintem megérti, hogy nem is mondtam nekik tovább a dolgot. Plusz olvastam róla, hogy a Pica-betegek szégyellik a betegségüket, és ez igaz. Nem merek senkinek se beszélni róla; a barátnőimnek már próbáltam, de kihátráltam belőle mindig. Nem tudom, hogy tud-e nekem segíteni, de örülök, hogy végre valakinek elmondhattam/leírhattam. Köszönettel, Nikk04

Dr. Veress Dóra válasza pica témában

Kedves Nikk04! Szerintem Ön világosan látja az ok-okozati összefüggéseket, és ebben rejlik a megoldás is. Ha a szülei elutasításából adódó lelki feszültség okozta a bajt, akkor ezt pszichoterápiával lehet orvosolni. A legjobb az lenne, ha családterápián tudnának részt venni, de már az is sokat jelentene, ha csak beszélni tudna a problémájáról valakivel. Javaslom, hogy keresse fel a helyi pszichiátriát, és ott mondja el a problémáját. Ajánlhatnak gyógyszeres megoldást vagy a fent már említett pszichoterápiát is. Említette, hogy néhány éve kivizsgáltatta magát.. Végeztek hormonvizsgálatot (pajzsmirigy) is? Lehet, hogy érdemes lenne még egyszer részt venni ezen a vizsgálatsorozaton, vagy felkeresni egy dietetikust, aki életvezetési tanácsokkal tud szolgálni!

Itt kérdezhet