Párkapcsolati megpróbáltatások

A párommal lassan 3 éve vagyunk együtt. Ő 28 éves. Nekem ő az első igazi kapcsolat, neki én már a sokadik, ahogy ez a korkülönbségből adódik. Körülbelül egy éve kezdődtek a problémák. Akkoriban kezdett találkozgatni az egyetemen egy másik lánnyal. Láttam is amikor mellettem lépett be közösségi oldalakra, hogy sokat beszélnek. Persze, barátkozik nincs evvel gond, de azért frusztrált. Egyszer észrevettem, hogy ott egy mappa a számítógépén a lány nevével. A mappa tartalmát nem volt hajlandó megmutatni akkor nekem. Persze a lány új profilképén jól látszott a párom stílusa. Mégis inkább a hallgatást választotta, és kijelentette, hogy nem is tudná már megmutatni, mert törölte. Mindez körülbelül 2015., december-január. Ez óráim után sokszor láttam, hogy összefutnak, majd, amikor én is odaértem a lány otthagyott minket. 2015. május első vasárnapjának hajnalán, mivel előző nap szomorúan jegyezte meg párom, hogy nem találkoztunk este, ezért busszal elutaztam hozzá. A lakásba be tudtam menni, gondoltam beosonok, mellébújok. Erre ahogy nyitottam ki az ajtaját láttam, hogy a másik lány nála alszik, rajta pedig csak egy póló volt. Eleinte 1-2 hónapig próbálta elhitetni azt, hogy nem volt semmi sem, csal elaludt náluk. Másnap zavartságomban még én kértem bocsánatot a lánytól, amiért kiabáltam, meg akartam verni, aminek eltérítéseként a párom a földre lökött.. Soha nem tudtam volna elképzelni a páromról, hogy ilyet tegyen, amikor családot, közös jövőt terveztünk. A történteket sokszor felróttam neki, mindent tagadott, kinevetett. Továbbra is minden nap velem volt. Egyszer sikerült elolvasnom a beszélgetésüket, amikor aludt. Szükségem volt erre, különben nem tudtam volna mivel megfogni, hogy valljon. A beszélgetésből látszott, hogy többször volt nála, a lányt pedig hasonló becenévvel illette, mint engem. Igen, mindkettőnknek megvan a saját kis beceneve, vicces, de nekünk nagyon kedves, én ezt egy nagyon bensőséges dolognak tartottam, a kapcsolatunk szerves része. Ez nagyon rosszul érintett és érint is.. És persze a lány meg ugyanúgy hívta a párom..ugyanazon a becenéven. Ezután a párom kifejtette, hogy csak engem szeret, sose mondta neki konkrétan, hogy szereti...blabla.. A rá következő órában pedig sírva menni vizsgázni se volt túl kellemes. Ez az egész rányomta a bélyegét azon szemeszter vizsgaidőszakára.. Én igyekeztem neki jelezni, hogy rossz vége lesz, miért velem van akkor miért nem vele. Könyörgött, hogy adjak neki esélyt. Erre egy hétre rá, mentem hozzájuk aludni, kedvtelen volt. Másnap együtt tanultunk a könyvtárban. Sokat ölelgettem, szeretgettem. Erre egyszer csak azt mondja, hogy milyen kár, hogy nem vagyok mindig ilyen. Hát nyilván nem tudok mindig boldognak tűnni, ha így viselkedsz, mondtam erre. Ezután kijelentette, hogy nem szerelmes belém. Van szeretete felém, de nem szerelem. A szívem majd meg szakadt.. Mindezek ellenére is imádtam mindig. Talán sose sírtam annyira, mint ott, akkor. A könyvtár félreeső részében sírtam órákig miközben ő fogta a kezem. Mondta, hogy ettől függetlenül bármikor számíthatok a segítségére az egyetemben vagy bármiben, de szüksége van egy kis szünetre. Nem tudtam hova tenni, egy hete könyörög az esélyért most meg ez. Ritkán, de azért találkoztunk. Álmatlan, sírós éjszakák, rossz jegyek. Közben pajzsmirigyproblémákat is észleltek nálam, amelyet valószínűleg a stressz váltott ki. Kezdett javulgatni a helyzet. Egyszer sírva hívott fel telefonon, hogy a lány akart vele járni, de ő engem szeret.. Ezután találkoztunk. Mondtam neki, hogy mondja ki, hogy megcsalt. Rengeteget sírt, de "kikényszerítettem", kimondta. Bár állítása szerint csak csókolóztak. Persze, tudom, mennyire szeret hazudni, meg amúgy is...komolyan...persze.. Ekkor kimondtam hivatalosan is, hogy szakítottunk. Rengeteget sírtam miatta.. rengeteget.., De találkozni azt mindig találkoztunk.. Ezután egy általa rendezett rendezvényre meghívott engem is. megint kezdtek alakulni a dolgok. Ott is szeretgetett engem, a kollégái előtt mi mindig is egy pár voltunk, akkor is., De megjelent a kis barátnője is. Távol tartotta magát tőle, inkább velem volt, vagy a rendezvénnyel foglalatoskodott. Ez láthatóan zavarta lányt. A rendezvény végén oda ment hozzá majd kérdezte, hogy jön-e arra a szórakozóhelyre, ahová ezután dolgozni ment. Nyilván ez..megint...nagyon dühös voltam rá.. Nyáron részt vettem a barátaimmal egy fesztiválon. A barátom ott is dolgozott pár napig. Persze egyből jött a hír, hogy a másik lány is jön. A lánynak nem túl sok köze volt a fesztivál műfajhoz, érezhető volt, mire megy ez ki. A fesztivál alatt sokszor vitte a másik lányt kocsival ide oda, miközben nekem gyalogolnom kellett a barátaimmal. Ott is sokszor vele volt. Én meg a barátaimmal. A barátaim is biztattak erre inkább, senki nem volt már vele jóban azok után, hogy tudják mit tesz. (De már ezek előtt se voltak vele jóban. Egyik barátom se. Többen nem is beszélnek velem miatta. Vannak vonásai, amik nehezen kezelhetők persze, mindenről megvan a véleménye, mindenkinél "okosabb", szeret ugratni másokat. A másik pedig, ami nekem is nehezebb volt vele, hogy nem hajlandó velem eljönni sehova. Soha nem voltunk úgy valahol, hogy neki ott nem fotós munkája volt, vagy bármiféle olyan ok, ami nem velem kapcsolatos. pl.: koncertekre mindig egyedül jártam, szórakozóhelyekre is, egyszer eljött velem egy fesztiválra még mindezek előtti nyáron, persze ott is munka miatt, majd 24 órán belül haza is kellett mennünk mert jaj esik az eső. Mindkettőnknek heti jegyet vettem.) Visszatérve: Hazafele hárman jöttünk. Ő, a lány, és én. Nem hittem el, hogy ezt meg meri tenni. A fesztiválon is sokszor mondta, hogy engem akar, járjunk megint. Mindemellett teljesen megalázóan viselkedett velem, amikor mentünk a kocsihoz, nem vettem észre egy gyorsan közlekedő autót, majd rám kiáltott, hogy "mit csinálsz? ennyire be vagy baszva? ". Először engem tett ki. Kiváltképp kértem, hogy engem tegyen ki utoljára, mert beszélni szeretnék vele. Nem így tett. Utána is kiabált velem. Majd másnap elnézést kért. Édes kevés.. Pár héttel azután megint csendesedtek a dolgok, megint kezdtünk kibékülni. Persze megmondtam neki, hogy vagy ő vagy én! Ne beszéljen vele egyáltalán, ha engem akar. Én akkor is mondtam neki, hogy nem tudok benne megbízni. Soha nem lépett be azóta mellettem semmiféle közösségi helyre, e-mailbe, a telefonját se nézegeti azóta. Régen meg többet láttam avval, mint bármi mással. Nyilvánvalóan miért. Persze, hogy gondolhatok én ilyet. Minek tenné, amikor velem akar foglalkozni... Persze. Miért másért is tenné, ugye? Majd a sok-sok hónap sírás, gyötrődés után, elkezdett nem érdekelni az egész. Megint olyan boldogan próbáltam vele lenni, egy két kirohanást kivéve, mint régen. Éreztem, hogy szeret, megint rengeteget voltunk együtt. Persze a be nem lépés sehova megmaradt., Ami mindig nyugtalanított., de egyszerűen nem tudott érdekelni már. Ő kell és kész. Közeledett az államvizsgája, épp egy hete volt. Mondta, hogy majd délután átjön hozzám. Már itt furcsa volt, ha jön akkor este jön vagy reggel, ilyenkor sosem szokott. Reggel kerestem, 8-kor írta, hogy tanul. Ha tanul mindig ír. Viszont most nem írt semmi. Fogtam magam és odamentem. Épp jött ki a lánnyal a házukból. Jött ő is meg az anyja is magyarázni, hogy ő csak segített neki tanulni (A lány, demonstrátor az egyetemen, olyan tárgyból, amiből a fiú elég rossz (megjegyzés: valószínűleg engem is tanítani fog a lány)). Nem hiszem, hogy havonta legalább, remegnem kell az idegtől ilyenek miatt. Azóta is nagyon szeretem. Próbálom a boldog arcomat mutatni felé. A bizalmam nulla. Teljesítményem borzalmas. Sport 0.. És még van egy csomó vizsgám. Ez a 2. vizsgaidőszak, ami teljesen borzalmas mindezek miatt. A közös családunkat és a terveket hangoztatja. Nem hajlandó bebizonyítani semmit, amit kértem., De nem tudok nélküle élni. Nem tudom mit tegyek.

Dr. Pálvölgyi Rita válasza párkapcsolati problémák témában

Tisztelt Kérdező, Erre a levélre nehéz röviden, ismeretlenül válaszolni. Talán fel kéne tennie magának kérdéseket, és ezekre válaszolva tisztulhat a kép. Pl., hogy mit hisz, milyen kapcsolatban vannak a másik lánnyal? Milyen kapcsolatot képzel el magának hosszútávon? El tudja-e képzelni, hogy helyreálljon a bizalma? Mi az oka, hogy nem tud választani, dönteni a barátja? stb.. Természetesen egy kollégámat is fel lehet keresni, aki segítségére lehet a döntés meghozatalában. Üdvözlettel.

Tőle szeretnék kérdezni