4-5 éve elhúzódó krónikus fáradság, idegesség, dekoncentráltság
Tisztelt Doktornő! 2017-18 között, 18 éves koromban ért egy nagyon erős, és hosszan tartó trauma, sikerült belesodródnom egy bántalmazó kapcsolatba, ahol nagyon erős érzelmi abúzusnak voltam kitéve. A partnerem manipulált, érzelmileg zsarolt, kritizált, elszakított a barátaimtól és a családomtól is, illetve rengetegszer megalázott mások előtt is. Olyan módszerei voltak, amikre én különösen érzékeny/fogékony voltam, mert gyerekkoromban is pont így bántalmaztak otthon, ahogy ő. Jól mutatja a történtek súlyosságát, hogy pszichiátriára kerültem utána. Már a kapcsolat alatt elkezdtek testi és lelki tünetek jelentkezni. Nem ettem, nem volt kedvem semmihez, állandóan fájt a hasam a stressztől, amikor vele beszéltem, vagy, amikor tudtam, hogy vele fogok beszélni. Feltűnt, hogy egyáltalán nem olyan kreatív már a gondolkodásom, mint régen, és azok a tevékenységek, amiket régen szerettem, most már teljesen semlegesek. És akkor a bevezető után rátérnék a kérdés valódi tárgyára. A kapcsolat vége után 1 hónappal megjelent pár újabb, sokkal erősebb panasz. Nagyon erős szúró fej, és hasfájás (annyira erős, hogy nem tudtam kiegyenesedni se, csak feküdtem folyton), apátia (minden szürkének tűnt a világban, nem tudtam a dühön kívül semmi érzelmet megélni), düh, a gondolataim szinte eltűntek, szorongás, extrém mértékű koncentráció vesztés, rosszullétek, és ÁLLANDÓAN ALUDNOM kellett. Ez ment egészen fél éven keresztül, akkor elkezdtek magától enyhülni valamennyire a tünetek. A has és fejfájás átalakult erős "feszüléssé", a düh valamelyest csökkent. Azonban továbbra is annyira szorongtam, hogy az ágyból nem tudtam kikelni, légszomjam volt, és még mindig állandóan annyira fáradt voltam, hogy muszáj volt többször is aludnom egy nap. A legutolsó fázis pedig 3-4 éve tart: most "csak" folyamatosan feszült vagyok, a szívverésem állandóan 110 körül mozog, a vérnyomásom 160, folyamatosan fáj a fejem, mindig úgy érzem, mintha agyvérzést akarnék kapni, zsibbad sokszor a fél arcom is, és a gondolataim továbbra is sivárak. Nehezemre esik felidézni szavakat, emlékeket, megvagyok lassulva. Nincs igényem a társaságra, de nem is tudok nagyon beszélgetni, annyira gyakran kell keresnem, hogy mit akarok mondani. Sokszor menet közben elfelejtem, hogy miről is beszélek. A figyelmem még mindig nagyon rossz, régebbi munkahelyemen többször is volt ebből problémám. Most is folyton azt érzem, hogy nincs erőm, és aludnom kell. Továbbra is annyira szorongok, hogy csak aggodalmaskodásból áll a napom, túlhajszolom magam a munkában, stb. A tüneteim akadályoznak a kapcsolatépítésben, a napi teendők elvégzésében. Milyen betegség jelei azok, amiket leírtam?, Hogyan tudnék végre 4-5 év szenvedés után meggyógyulni? Kihez forduljak (voltam több terapeutánál is, és jelenleg is járok egyhez, de semmi javulás)? Lehet, hogy nem is pszichés betegség van a háttérben? Sűrgős lenne meggyógyulnom, mert a szervezetem nem sokáig fogja bírni a folyamatos extrém terhelést.. Előre is köszönöm a választ!
Dr. Pálvölgyi Rita válasza diagnosztikus kérdések témában
Tisztelt Kérdező, Minden bizonnyal pszichés betegség, amitől szenved. A tünetek, depresszióra utalnak elsősorban, de diagnózist csak kolléga állíthat fel személyes beszélgetés alapján. Mindenképp javasolnám, hogy pszichiátert keressen fel, és a pszichoterápia mellett gyógyszer szedése is indokoltnak tűnik. Sok esetben az utóbbi tud gyors és jelentős javulást hozni. Üdvözlettel.
