Pánikbetegség, vagy más?
Tisztelt Doktornő! A történet úgy kezdődik, hogy fél éve kb. egy vizsgára készülés közben egész nap alig ettem, és sok koffeint fogyasztottam., Amikor ledőltem az ágyra pihenni, hirtelen egy nagyot dobbant a szívem, összeszűkült a világ és nem kaptam levegőt. Kihívtuk a mentőt, és a kórházban csináltak vérvételt, és EKG-t. Semmi bajom nem volt. A félelem viszont maradt, hogy újra előfordul ez az incidens. Elmentem szívultrahangra, ott is minden rendben volt. Egyszer közben a vonaton is rosszul lettem, ezért nem is merek már zónázóval járni (tehát személyivel utazom), és általában eszek egy fél xanaxot indulás előtt. Utána néha-néha rosszul lettem fizikailag, de megettem egy fél xanaxot és mindig jobban lettem. Stresszfaktornak az elmúlt fél évben egy, az édesapámmal elfajult vitát említenék, ami miatt átköltöztem édesanyámhoz. Esetleg a "kapunyitási pánikot". Ez után következett a vizsgaidőszak. Majd szakítottam a barátnőmmel (Egy másfél éves összességében jó kapcsolat), és minden sokkal rosszabbra fordult, itt következtek a még nagyobb problémák. Úgy érzem, hogy folyamatosan szorongok, és mára már elhittem azt, hogy fizikailag nincs bajom (habár a testem mindig valami újat generál), de mentális félelmeim vannak. Egyszer belegondoltam abba, hogy lehet meleg vagyok, és lett egy pánikrohamom. Egyből azon rágtam magam, hogy miért válthatta ki ez a gondolat ezt a folyamatot. Lehet tényleg az vagyok?, De tudtam magamról, hogy nem, csak nem értettem. Minden jel arra mutatott, hogy nem: Sosem tetszettek fiúk, 2 olyan barátnőm is volt, akikbe fülig szerelmes voltam, a heteroszexuális pornográf tartalmak izgatnak stb. Utánaolvasva rátaláltam az OCD, azon belül SOCD betegségekre, és minden tünet egyezett. Ez kb 1 hónapja történt, pár napja szakítás után. Azóta is ha felmerül ez bennem, vagy rágondolok, szorongós érzés kap el: Gyomorgörcs, hőhullám, félelem. Ezt követte egy másik ilyen kényszergondolat, ami az öngyilkossággal kapcsolatos. Filmet néztem, amiben a főszereplő kiállt egy hídra, mert nehéz helyzetben volt. Itt belegondoltam abba, hogy mi van akkor, ha én is megteszem, és elkapott egy nagyon erős félelem és szorongás. Féltem attól, hogy elveszítem a kontrollt a testem felett, és megteszem. Ezek az esetek óta, felváltva nyomaszt az, hogy jó döntés volt-e a szakítás? Vajon tényleg meleg vagyok, lennék-e öngyilkos; és tudom a válaszokat, ami az: NEM., De amikor előtörnek ezek a gondolatok, sokszor nem tudom elhesegetni őket, és pánikolok, általában eszek egy fél xanaxot. A kérdésem az, hogy tényleg OCD-m van-e, vagy csak megijedtem egy gondolattól, ami pánikot okozott, és ilyen értelemben olyan, mint a vonat. Szóval valójában nincs OCD-m, csak a gondolat is olyan, mint a vonat, rágondolok/ottvagyok és pánikolok. Szeretnék jobban lenni, és visszatérni a régi kerékvágásba. A következő kérdés tehát az lenne, hogy, mennyire érdemes pszichiáterhez fordulnom, vagy próbálkozzak saját magam megoldani a helyzetet? Rengeteg irreális félelmem van, és tudom, hogy valótlanok, de ugyan úgy szorongással tölt el. Ha megváltoztatom a környezetemet az segítene? Szakítás óta rendszeresen edzek, elkezdtem programozást tanulni. Igyekszem emellett sok időt tölteni barátokkal, de így is rengeteget vagyok a szobámban és játszok a gépen. A helyzet szakítás óta egyre rosszabb. Szeretém teljesen eltüntetni a szorongást és ezeket a gondolatokat magamból. Attól is félek, hogy a pszichiáter esetleg tapasztalatlan és rossz diagnózist állít fel rossz kezeléssel. A legnagyobb félelmem pedig az, hogy erre nincs gyógymód, és kísérteni fog egész életemben, vagy az, hogy egyszer csak összeroppanok a teher alatt és tényleg öngyilkos leszek. Remélem ez az egész csak egy egyszerű pánikbetegség, vagy generális szorongás, mert azokat a legegyszerűbb kezelni, Elnézést, hogy ilyen sokat írtam, de szerettem volna átfogóan, kontextusba helyezve kifejteni a problémáimat.
Dr. Pálvölgyi Rita válasza diagnosztikus kérdések témában
Tisztelt Kérdező, Előre szeretném bocsájtani, hogy ismeretlenül, személyes interjú nélkül nem állítunk fel diagnózist. Látom, hogy alaposan utána olvasott a lehetőségeknek, de azt gondolom, hogy egy szakember segítségével tisztábbá válhatna, hogy mi is az, ami magára nézve érvényes az olvasottakból. Lehet pszichiáterhez fordulni, de lehet pszichoterapeuta segítségével választ keresni a felmerülő kérdésekre. A xanax tartós szedésétől óvnám, mert függőséget okozhat. Üdvözlettel.
