Eltitkolt függőség

Tisztelt Doktornő! Médiából közismert nő vagyok, anya is így mind a poziciómat, mind a gyerekeim megtartását kockáztatom egy nyilvános alkoholfüggőség felvállalásával, márpedig az orvosi titoktartás nem megszegésén kívül is számtalan módja van annak, hogy felfedjék a függőségemet, ha csak a megszokott ily jellegű gyógy.helyeken megjelenek.. Esperalt már kirpbóbáltam, izzadáson és pirosságon kívül nem okozott semmit. Napi 1-1, 5 ü bort fogyasztok, nem merem abbahagyni, mert remegek.szabadságra meg nincs kilátásom és a gyerekeket sem tudom kire bízni. Tudom, kifogásosnak is tűnik, de kérem ennek ellenére adjon tanácsot. Pszihoterápiára járok, de egyéb ötletem nincs. Intézet, anonim alk. nem jöhet szóba. Esetleges beültethető szerre gondoltam még - talán - minnél kisebb felhajtással, ha létezik ilyen és vmi szerre, ami áthidalja a leszokási tüneteket. Kérem segítsen esetleg hellyel, ahol ezt megtreszik ilyen adottságok mellett biztosan vagy egyéb megoldás ajánlásával. Köszönettel Elnézést a valódi nevem nem adom meg

Kovácsics Bernadett válasza leszokás az alkoholról témában

Kedves 45 éves nő! A szenvedélybetegségekben a fordulópontot mindig az jelenti, ha valóban a lelkünk legmélyén eldöntjük, hogy változtatni akarunk, és el kezdünk valódi - és nem látszat - lépéséket tenni ezügyben. A pszichoterápia jó ötletnek tűnik, de ha nem hoz áttörést, másvalaki, vagy másik módszer után érdemes nézni. A szenvedélybetegségek a hazugság köré szerveződnek - hazudunk a környezetünknek, de leginkább magunknak hazudunk. Ebből az ördögi körből nem könnyű kilépni. Én is fantasztikusan meg tudom győzni magam - tulajdonképpen bármiről, de annak ellenkezőjéről is. Nekem a KIP - a katatím imaginatív pszichoterápia jelentett áttörést, és annak tulajdonítok egyfajta minőségi ugrást az életemben., Amit nagyon fontosnak tartanék még, az Ön tehermentesítése - mégiscsak fontos lenne megtalálni a módját, hogy a gyerekeket rábízza valakire, a felszabadult időt magára fordítsa, bármennyire is rohanós és zsúfolt az élete. A testmozgás alapvetően jó érzéseket jelent - így is termelődnek az endorfinok, mindenképpen javasolnám akár az autogén tréninget, akár jógagyakorlatokat (pl. személyre szabott jógagyakorlatok magán-jógaoktatóval biztosan beleférhet - emellett a meditációs technikák megnyugtathatják, és szabad teret teremthetnek, hogy végre találkozhasson önmagával, ami egyáltalán nem félelmetes - idáig ugyan elfutott előle, de valójában sokkal több kincset találhat magában, mint azt eddig gondolta volna. Egy szenvedélybetegségtől való kilépés óriási űrt eredményez magunkban, hogy sikeres legyen a kilépés a szenvedélybetegségből, fontos valamilyen fontos, értékes dologgal helyettesíteni, ami lehet pl. az előbb említett meditációs gyakorlatok, de vallási közösség is, stb. Nekem sokat segít, ha ha tájékozódom a problémáról, amiben benne vagyok, ehhez ajánlom a következő "szakirodalmakat": Dr. Máté Gábor: A sóvárgás démona - és más könyvei Jorge Bucay: Húsz lépés előre - "Ki vagyok, hová megyek, kivel? " és más könyvei Sok szeretettel gondolok Önre!

Tőle szeretnék kérdezni