Idegesít, hogy van gyerekem
Egy ideje állandóan zavar a tudat, hogy anya vagyok és sose leszek már gyerektelen, független. Ez 1 éve jött elő. Mem történt semmi, ami kiváltitta volna. Talán most fogtam fel, hogy ő egész életemben lesz nekem. Bárhova megyek, munka közben is az jár az eszembe, hogy van nekem, nem tudok ellazulni, állandóan ideges, nyugtalan vagyok, zavar ez a tudat. Ha nem lenne gyerek le tudnék engedni úgymond, tudom. Az zavar, hogy minden ügyét nekem kell intézni most már, aggódni érte, egész életemben. Idáig csak is a saját dolgom volt az agyamban és az, hogy a hobbimnak éljek pl., De most ő teljesen kiteszi úgymond az agyamat semmi másra nem tudok figyelni., Mintha zavart lennék. Csapódik ide oda a gondolatom. Nem tudok egy dologra már a nyugtalanság, aggódás miatt koncentrálni. Nem tudom magam jól érezni ez miatt. És ez miatt állandóan már kedvtelen vagyok. Nem tudom elfogadni, hogy elrontottam az életem egy életre azzal, hogy anya letten. Sokáog független voltam, amit nagyon szerettem. Szeretnék örülni dolgoknam, vagy épp boldognak lenni a párommal ha kettesben vagyunk, de már nem megy. Idegesít a gyerek tudat. Kicsit siratom is ezért a múltunkat ahol önfeledten boldogok voltunk és függetlenek. Rettenetesen zavar ez az érzés. Olyan görcs szorongás van bennem., De nem azért, hogy van vele valami hanem, hogy az életemhez tartozik és az a látlatatlan köldökzsinór hozzá fog tartani egy életen át. Képtelen vagyok gondolatban elvágni és ellazulni. Ez annyira megvisel, hogy el akarom hagyni az apjára hagyva., De akkor is benne lesz a tudatomba. Van egy tesóm, de őt magam mellé tudom agyban tenné vagy félre is, de a gyereket nem. Őt mindig magam előtt látom vagy a testemben belül mimtha egyek lennénk és ez akadályozza már a normál gondolatom, gondolkodásom, érzésem, nyugodságom. Mi lehet a bajom? Mit tegyek? Esetleg nyugtató vagy feszültségoldó segít? Vagy B vitamin Magnézium?
Dr. Árki Ildikó válasza anyaság témában
Tisztelt Kérdező! Azt gondolom, hogy, ami segíthet, az a pszichoterápia lehetne. Nagyon sajnálom, hogy ahelyett, hogy egy új élet nyiladozását kísérné szeretettel figyelemmel, és örülne a gyermekének, a leírt szorongások és frusztrált állapot keríti hatalmába. A leírás alapján úgy tűnik, hogy túlzottan aggodalmaskodik a gyermek miatt, megviseli a gyermekneveléssel járó felelősség, és nem tudott elszakadni életének korábbi, független korszakától. Természetesen minden szülő aggódik a gyermeke miatt, de nem mindegy, hogy azt, hogyan éli meg, mennyire befolyásolja a napi tevékenységét, gondolatvilágát. Mindenképpen vegye igénybe szakember segítségét (pszichiáter, pszichoterapeuta), hogy ki tudjon keveredni ebből a szorongásos állapotból, és a gyermeknevelés szépségét élje meg nap, mint nap. Minden jót, örömteli életet kívánok!
