Inszomnia- terhesség

Kedves Dr. Csősz György! 8 hónapos terhes vagyok. Éveken át rengeteget küzdöttünk ezért a babáért, mire jóval 40 év felett, sokadik mesterséges megtermékenyítés után megtörtént a csoda. A természetes teherbeesést valószínűleg az tette lehetetlenné, hogy, depresszióval, súlyos szorongásos tünetekkel kezeltek korábban, már vagy 10 éve. Jártam pszichiáterhez magánúton, kineziológusnál is (mindezt irdatlan pénzekért, kevés eredménnyel). Szedtem rendszeresen, máskor hébe-hóba gyógyszert a problémákra, ezek általában segítettek. Mióta kisbabát várunk, és előtte is már éveken át, a lombikkísérletek idején mindent kerültem, ami árthat. A sok kudarc idején is voltak hosszú, de átmenetinek tűnő, a következő kísérletig tartó, depressziós időszakaim. Mégis, iszonyú erős és kitartó voltam. Mindent kibírtam, pedig ez a meddőség elleni küzdelem gyakran a legerősebb lelkületű párokat is tönkreteszi. És én csodálatos jutalmat kaptam, jól akartam élni vele, vigyáztam is rá, ameddig tudtam. Korábban a legfőbb tünetem az inszomnia volt, súlyos probléma az éjszaka átalvásában. Előfordult, hogy heteken át csak pár órai alvással dolgoztam végig a napokat, de ezen egy-egy altató (amivel egyszer-egyszer kipihenhettem magam), vagy 1-2 hétig szedett Rivotril átsegített. A terhességem alatt végig voltak hasonló alvásgondjaim. Sokat sétáltam, mozogtam, jógáztam, ittam nyugtató teákat, most homeopátiás szereket szedek. Mégis, ami most történik velem másfél hónapja, az borzasztóbb minden eddiginél. Minden éjjel kettőkor felébredek, és jó esetben talán reggel 6 körül álomba sírom-őrjöngöm magamat. A 3-4 órás éjszakai kihagyás alatt iszonyú feszült, ideges vagyok, a hasam szinte folyamatosan kőkemény, a baba velem együtt virraszt. A végkimerülés határán állok, az idegrendszerem már egyszerűen feladta. Nem sorolom fel a kipróbált praktikák sokaságát, melyekkel másfél hónapja próbálkozom. Ha valakinek elmondom, hogy nem tudok aludni, jönnek a bölcs vélemények, hogy biztos a terhességi hormonok, hogy aludjak nappal, meg, hogy most kéne sokat rápihennem a babára, mert ajaj mi lesz, ha megszületik. Hát ennél jobban nem frusztrálhatnának semmivel. Nem tudok rá felkészülni, mert a túlélésért küzdök! Félek attól, hogy a babábnak rengeteget ártok (olvastam, hogy a szorongó emberek kisbabái milyen nyugtalanok, problémásak és kis súlyúak), félek a koraszüléstől, az esetleges császármetszés utáni 10-12 óra mozdulatlanságtól (nem a műtéttől vagy a fájdalomtól), a kórházi napoktól, a szoptatás kudarcától. Néha azon gondolkodom, hogy beveszek egy marék altatót, hogy végre megszabaduljak a kínjaimtól. Tudom, orvosilag nem vállalható a felelősség, hogy bármilyen gyógyszert felírjanak, amivel kárt okozhatnak a magzatnak. Vagy felírják, aztán lesz, ami lesz., De mit tehetek akkor én, hogy megakadályozzak valami nagyobb bajt vagy tragédiát? Heti 1-1 altató többet árt-e, mint az állandó kiborulásaim? Van egyáltalán megoldás?

Dr. Csősz György válasza terhesség témában

Keresse fel a pszichiaterét. Nem igaz, hogy nincs olyan kezelés amit a terhesség mellett is lehet alkalmazni, különösen a terhesség vége felé. Másképpen nem megoldható a probléma.

Itt kérdezhet