Egy magyar nő a föld körül!

Cape Town

Hiába döntöttünk a Scoring Gate és a rövidebb út mellett, nem sikerült jó helyezést elérni a második versenyszakaszon. Neptun nem volt velünk (hiába adtam neki a söradagomból az első kortyot), ugyan jó részt jó szelünk volt, de nem a vágyott és előrejelzett irányból, szembeszélben vitorláztuk végig a teljes szakaszt.

Bár sikerült tartanunk az idő nagyrészében a tervezett 10-11 csomós sebességet, mindez a 10. helyezéshez volt elég. Ezen az sem tudott rontani, hogy az utolsó napot szinte teles szélcsendben reggel 7 órától közel éjfélig cape Towntól 13 mérföldre szenvedtük végig, tehetetlenül nézve a 0:00 mérföld/óra sebességet.
Itteni idő szerint nem sokkal éjfél előtt értünk be, a már korábban beérkezettek hangos biztatását még kint a vízen halottuk – egészen elképesztő, hogy tudunk egymásnak szurkolni, noha versenytársak vagyunk. Talán nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy a versenyeredmény ebben az egész kalandban tényleg másodlagos. Jóízű a győzelem, de ha nem, hát nem, akkor is jó.

Győzelem Rio de Janeiróban - Irány Cape Town

Rio de Janeiróban nagyon jól esett a győztes befutónak járó ünneplés, a pezsgőfürdő. 19 másodperccel érkeztünk hamarabb a célhoz. Elképesztő eredmény 5000 tengeri mérföld után. Az utolsó három nap macska-egér játékot játszottunk a PSP nevű hajóval, amely csak a kompenzációs pontjaival lett első (ezeket egy másik hajónak nyújtott segítség miatt kapta).

A rettegett Doldrum

Az Egyenlítő környéki hőség miatt egy alacsonynyomású légköri zóna lakul ki (ITCZ – Intertropical Covergence Zone), a felszálló meleg levegő a magasban észak, illetve dél felé mozog, az Egyenlítő környékén viszont alig van légmozgás.

A 2. versenyszakasz: Brest (Franciaország) – Rio de Janeiro – első két hét

Három dolog tartott bennünket izgalomban, amikor erre a szakaszra keszültünk: a Biscaya-öböl híres-hírhedt viharai, aztán ennek gyökeres ellentéte: az Egyenlítő körüli szélcsendes zóna, és az Egyenlítő átszelése.
Brestből közepesen erős széllel és tengerrel idultunk, jól sikerült a rajt, a mezőny közepén sikerült a rajtvonalon átjutni. Mindhárom vitorlánkat használni tudtuk, pár száz mérföldig nem volt alapvető változtatás ezen a helyzeten. Majd gyengült a szél, kitámasztott genakkerrel vitorláztunk, aztán egy hirtelen szélerősödésnél egy szerencsétlen kormánymozdulatnak köszönhetően kiszakadt az árbocon lévő sínből a kitámasztó rúd. Hatalmas robajjal szakadt ki a helyéről, ráadásul éjszaka. Ez kényszerpályára kényszerített bennünket, pillnatok alatt az utolsó helyen találtuk magunkat.
Ami ebben a helyzetben számomra igazán emlékezetes maradt, az a kapitányunk higgadt és profi reakciója és a helyzet profi kezelése volt: pillanatok alatt elkaptunk a levegőben lengedező rudat, ami hasonlatos lett egy banánhoz, biztonságba helyeztük a fedélzeten és nekiláttunk kitalálni a megoldást a helyzetre. A kényelmes hátszeles vitorlázásnak ezennel vége szakadt és még nem voltunk a Biscaya-öbölnél... ami viszont nem bizonyult olyan vadnak, mint a híre.

Víz, víz, víz – ameddig a szem ellát

Hetedik napja az Atlanti-óceánon – és víz mindenütt, ameddig a szem ellát.

A hullámok teljesen mások itt, mint amelyeket eddig tapasztaltam: az első két nap kivételével deli-délnyugati szél fúj, a hullámok a hátunk mögül jönnek, nagy, hosszú hullámok. Amikor azt mondom nagy, akkor 2-3m magas hullámokra kell gondolni, ez az alapállapot. Csendes, jórészt napos idő van. Most.

Brest

Óriási érdeklődés mellett indultunk Londonból – profi szervezés, ragyogó idő, lelkesedésés, várakozás.

Még mindig a készülődésről

Egy hetet terveztünk a hajó felkészítésére…rengeteg munka van. A kapitány listája több oldal.

Tíz matróz – köztük én is - jött egy héttel a gosporti indulás előtt, hogy a szükséges munkákat elvégezze.

Indulásra (majdnem) készen

A rövid előzmények: 2012. februárjában beneveztem a Clipper Race Around the World elnevezésű vitorlásversenyre, amelynek keretében 2013. Szeptember 1 és 2014. Július vége között megkerülöm a Földet, több, mint 40 000 tengeri mérföldet vitorlázva.

Tekintve, hogy korábban sosem vitorláztam, az elmúlt másfél év szinte minden napjára jutott a versennyel kapcsolatos tanulnivaló. Azt hihetnénk, hogy a legnagyobb feladat vitorlás hajót vezetni/kezelni megtanulni – én ma úgy látom, hogy ez csak egy része a felkészülésnek.