Blogtherapy

Dióhéjban arról a pár hónapról és tanulságairól - avagy az ugyemegmondtam

     Néha nem merek írni, mert tudom, hogy a korábbi, kinti írásaim mennyire pozitívak voltak, legalábbis számomra, de nekem az már jó, és volt mondanivalójuk, meg volt történés meg tanulás meg action, most meg inkább hallgatok a fűben, ahogy mondnai szokás, mert egyik sincs. Pedig én bevállaltam, akartam, a kalandot, a megtapasztalást, és nem panaszkodhatok, mert megvolt, csupáncsak szart se ér. Bejegyzést semmiképpen.           Pedig mentem, szívesen, keltem ötkor, húztam az ágyneműt, ültem...

A hálapénzről

Reméltem, hogy ebbe a témába nem kell majd beleszaladnom, de esélytelen voltam, mert a hálapénz fogalma és jelensége annyira átszőtte a magyar egészségügyet, hogy már reflexszerűen jelenik meg benne mindenhol. Sokáig sikerült is nemet mondanom rá, és elmondtam a pácienseknek, hogy nem ezért dolgozom, nem ezért mosdattam meg őket, nem ezért mosolygok, nem ezért készítem oda a papucsát, mielőtt leszállna az ágyról, nem ezért ágytálaztatok a többiek helyett is, nem ezért vagyok én az első a friss...

Szent Patrik napjára

Ő ugyan nem egy egészségügyis szent volt, mint a többi kolléga, a Kozma meg a Damján, meg a Rókus, viszont az ő napjáról van egy jó kis sztorim. Én azóta is ezzel szoktam megemlékezni róla:-)

Első nap

Ülök a héven reggel hatkor. Álmos vagyok, éhes vagyok, és egy jó óra mire odaérek. Szerencsére a kezemben szorongatok egy termosz tejeskávét, bele is kortyolhatok. A táskámban még könyv is van, de ahogy az angol mondaná, "who am I kidding", reggel hatkor most tényleg olvasni fogok? Anno az egyetemen az első héten azt gondoltam, új életet kezdek. Nem vacsorázok, és majd reggel hatkor kelek, hogy futni menjek. Egyszer sikerült. És tényleg sikerült, felkeltem, futottam, zuhanyoztam, reggeliztem...

Rendelési idő

A sok vérvételes, pisitesztes, kakitesztes és hasonló papírok miatt be kellett ugranom még a körzetihez is valamiért. Fél egytől rendelt, de nagyjából 25-en ültek a váróban, mikor beértem. Már megtanultam, hogy se időpont, se sorszám, se semmi, csak találomra meg kell szólítani valakit, és megkérdezni jó hangosan, hogy ki az utolsó, és akkor a célszemélyt kell majd figyelemmel tartani a továbbiakban. Én azonban véletlenül azt kérdeztem, hogy "mindenki idevár?" mert nem számítottam ekkora...

Miért önként?

Nehogy azt higgye valaki, hogyha önkéntesként dolgozna a kórházban, akkor annyiból áll a jelentkezés, hogy jajdejó, fáradjon be aztán jöjjön amikor csak akar. (Én azt hittem.) Komoly szűrője van ennek is, temérdek papírmunkával, laborvizsgálatokkal és munkaalkalmasságival és munkaügyi előadással. És jó, is hogy ez így van, csak azért mert nem kap fizetést, még feleljen is meg az illető minden területen, simán egyetértek ezzel. Csak kicsit túl van bonyolítva.

A munkaalkalmassági - és laborvizsgálatok meséje

Az interjú után viszont csoda történt. Amikor megszületett a döntés, onnantól megváltozott a hozzáállás is. Odatartoztam, közéjük. Megdícsérték a ruhámat meg a színösszeállítást. Elintézték, hogy azonnal bekerülhessek a tüdőröngtenre, és ne kelljen heteket várni. Megíratták egy rezidenssel a szükséges laborvizsgálatokat, a lányok pedig, ahogy hívták őket, az osztályról azonnal vért vettek, én magam pedig vihettem is le a laborba. Székletvizsgálat is kellett az újszülöttek miatt, amit persze...

A munkainterjú

Aztán az egyik mégiscsak felhívott. Hogy na menjek, majd megbeszélünk valamit. És felhívott egy kedves ismerősőm is, hogy ő beajánlott ugyanide, a főigazgatónak és az ápolási igazgatónak, és odaadta nekik az önéletrajzomat a saját ajánlásával, úgyhogy ne lepődjek meg, ha hívnak. Nem azon lepődtem meg, hanem azon, hogy ez csak így sikerült? Egy nyomorult ágyazási szakmunkás pozícióba is tényleg protekcióval kellett bejutnom?? A nővérek ne sértődjenek meg, azon ahogy fogalmazok, az nem az ő...

Ezek a pasik...

Nem könnyű velük. Csak sóvárgok utánuk, szemezgetek velük, találkoznék, sőt kapcsolatba is lépnék legyalább az egyikükkel, ők meg rám se néznek. Az Imre legalább megmondta, hogy neki kevés vagyok, de a János szóba sem áll velem.  Ferenc fenn hordja az orrát (a hegyen), Rókus pedig elérhetetlen. Sándorral már egyszer volt dolgom, de adnék neki még egy esélyt. Lászlóval pedig már olyan messze vagyunk egymástól...

És a saját bőrömön is

Mistery Nurse in Action

Munka még mindig nincs, pedig már hetek teltek el, lehetőségem viszont annál több adódik a hazai egészségügyi intézményekbe való betekintésbe. Nemcsak látogatok, de szívesen el is kísérek bárkit ilyesmi helyre, és akkor már gyorsan körül is nézek. Neveket nem írok, nem célom, hogy bármelyiket is pellengérre állítsam, bár ha kell, szívesen szembe dícsérem, de itt inkább megmaradnék viszonylag objektívnek, ami nem könnyű, és elnézést, ha mégis elszaladna velem erre vagy arra a ló.

Addig is...

Eltartott néhány hónapig ez az álláskeresős móka. Pedig én nyitott voltam sokmindenre, ami alatt azt értem itt, hogy ugyan megvan a szakterületem, amihez értek, és amit jobban szeretek mint a többit, de szinte bármi mást bevállaltam volna. A távolság sem számított nagyon, azt gondoltam, a budapesti agglomerációból bárhova be lehet érni egy óra alatt, és ezt kint már úgyis megszoktam. Igaz, nem kilincseltem végig minden egyes kórház minden egyes osztályát, de minden ismerőst és ismeretlent...

Önéletrajz

Megcsináltam a szakmai önéletrajzomat. Mikor ezt így kimondtam, volt aki furcsán nézett rám: egy nővérnek? Volt, aki azt mondta, profi. Volt, akinek nagyon tetszett és ilyet még nem látott. Volt aki vállat vont. Más azt mondta, ezzel túl magasra lőttem, ilyet felsővezetők írnak itt és inkább le kéne butítani. Többen nem értették, miért írok egyáltalán önéletrajzot egy ilyen melóhoz. Nálunk ez egy átlagos nővéri resumé, és a minimum egy álláspályázathoz. Viszont azt meg én nem értem, hogy miért...

Amerikából jöttem, két betűt hoztam. Mesterségem címere: RN

    A régi játék mellett ez egy korábbi írásom címe is volt még a korábbi, Blogtherapy című blogomról, amit az amerikai kórházi éveimről írtam.  Amikor elkezdtem dolgozni, elkezdtem írni. A munkámról és magamról. Ezeket az írásokat az elmúlt nyolc hónapban itt tettem közzé. 

Karácsony a zártosztályon

Mínusz tíz fok van odakinn, az autó alig indult, pedig még tankolni is kell, de csak félig, mert hideg is van, meg elkésni sem szeretnék. Az utak tele, az autósok türelmetlenek, a bevásárlóközpontok parkolóihoz vezető út beragadva. Igyekszem kikerülni őket, és közben hálát adok a virtuális valóságért, ahol az életem nagy részét amúgy is bonyolítom, így most már a karácsonyi vásárlást is. Vajon létezem-e még idekint?

Amiket soha nem akartam tudni....

Nemrég olvasgattam ilyen kis érdekes, egészségüggyel kapcsolatos apróságokat, és bizony volt néhány olyan adat, amit azt hiszem jobb lett volna ha inkább sosem tudok meg.

House és a többiek

Megy itt a hátam mögött, és nem mondom, jópofa pasi, de így a második évad elején már eluntam magam kissé. A minap olvastam egy orvos cikkét a kórházi tévéfilmekről, hogy mennyire nem úgy van, meg micsoda bakik, és tényleg. Minimális képzettséggel már élvezhetetlen. Ahogy megnéztem néhány részt, kiszámoltam: kb a 12. percben jön a hirtelen diagnózis, majd a 35. percig mindenféle tesztek az alátámasztásra és elvetésre. A 35. percben a végső diagnózis felállítása, a páciens jobban majd hirtelen...

Azok a rezidensek...

Egyetemi kórházban dolgozom, ami azt jelenti, hogy tele vagyunk rezidensekkel, orvostanhallgatókkal, tanuló nővérekkel, és mindenki olyasmivel, aki valaha is az egészségügyben akar dolgozni, mert az összes ide jár gyakorlatra. A rezidensek már valamivel több hatáskört kapnak, mert ahogy kireppennek az orvosi egyetemről, megkapják a Doctor of Medicine címet, és az már felelősséggel jár. Ugyanakkor még igazából mindig tanulnak, vizsgáznak ebből abból, de az MD betűk már ott vannak a nevük...

Cipők

Mint a kórházi felszerelés egyik legfontosabb eleme, tekintve, hogy nagyjából 12 órát lótok futok mindennap és akkor már nem mindegy, hogy miben. Többféle dolgot kipróbáltam, muszájból, kíváncsiságból, kényelemből, esztétikumból és egyéb okokból.

Továbbképezve

Aztán hamarosan egy újszülött újraélesztési tanfolyamon találtam magam, elmélet, gyakorlat intenzív nyolc órába belesűrítve, és egy háromszáz oldalas könyvbe, amit még előtte kellett megtanulni, hogy tényleg értsem is miről van szó. Én szeretem az ilyen képzéseket, amik nem vesznek el éveket az ember életéből, nincsenek feleslegesen beépített elemek, csak az ilyen önmotivált, karrierista ambíciózus örökdiák embereknek való: itt a könyv, tanuld meg az egészet, olvass hozzá, gondolkodj el róla...

A csecsemőosztály

Ez tulajdonképpen egy hatalmas üvegkalitka, hogy a látogatók és mindenki jobban láthassa a gyerekeket, és meggyőződhessenek arról, hogy a nővérek tényleg milyen szadisták már, amikor vért vesznek, infúziót kötnek be, hátcsapkodva böfögtetnek etetés után, vagy az egyéb rutinvizsgálatokat végzik, amihez a gyereket összevissza forgatják. A látványpékségek mintájára ez inkább egy látvány-csecsemőosztály. Az üveg hangszigetelt, így az első döbbent eszmélés csak akkor ért, amikor beléptem a...

Körülmetélés

Az első napom a csecsemőosztályon, ahova szintén átképeztettem magam, mert miért ne, elég vegyesen alakult. Rögtön az első feladat egy körülmetélés végignézése és asszisztálása volt, ami itt elterjedt szokás. Azt ugyan senki nem tudja megmondani, hogy miért és indokolt is lenne-e vajon, és még a metélőorvos is bevallotta, hogy semmiféle medikai alátámasztása nincs a dolognak, egyszerűen csak egy szokás. Illik felvonultatni ellenérvként, hogy de ez így sokkal tisztább és higiénikusabb, de...

Miért éppen OB?

Avagy hogy is kerültem a szülészet és nőgyógyászat területére? Mert ugye obstetrics mint szülészet, gynecology mint nőgyógyászat, hogy idecsempésszek egy kis angol nyelvleckét is. Az OBGYN ennek a rövidítése, de hogy még kevesebbet beszéljünk, ez aztán csak OB-re egyszerűsödik. 

God bless the non-stress test

Régen azt gondoltam, hogy a terhesség, ami már több mint 12 hetes, az célegyenesben van. Amióta egy terhespatológián dolgozom, azóta nem lehet átverni ezzel kapcsolatban. Pontosan tudom, hogy soha semmi nincs célegyenesben, és bármikor akármi történhet. Ezért azt sem mondom még a legstabilabb állapotú páciensünknek sem, hogy "na, úgy tűnik, minden rendben van, és akkor holnap találkozunk", mert előfordult, nem is egyszer, hogy egy ilyen mondat után elindult a lavina. Ha volt összefüggés, ha...

Amikor reggel nem kelt fel a nap - csak kötélidegzetűeknek...

Egy kicsit utálok olyan korán reggel kimászni az ágyból, amikor még sötét van, mindenki alszik, és a madarak sem kezdték még el a korahajnali műsort, de nincs mit tenni, menni kell. Mindig sötét van, mikor felkelek (legalábbis azokon a napokon mikor dolgozni megyek, bármikor máskor kizárólag világosban kelek), meg hideg is, akár nyár, akár tél, és igyekszem belesűríteni az öltözés-fogmosás-kávékészítés rutinját öt-tíz percbe, aztán irány a kinti hideg, autó, és az út. Útközben azért már...