Blogtherapy
A BLOG LEÍRÁSA
Medikália persze egy kitalált név, de nekem valóságos: a hivatásom helyszíne. A kórházak, ahol a nővér vagyok. A pszichiátria, a gerontológia, a terhespatológia, ahol eddig ápoltam, a kutatások, amiket olvastam, az iskolák, ahol tanultam, mind ennek a világnak részei. A megírt történetek és gondolatok pedig reflexiói annak, ahogyan ezt megélem.
Látogatás: 270595 alkalommal
A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.
Vajon melyik a legrosszabb kórház?
Az evolúciós elméletet szerintem az amerikai kórházak versengése világítja meg a legjobban. Amikor még az iskolában munkát kerestem, elolvastam a környékbeli összes kórház missziós mottóját, szakmai céljait, és az "all about us" fejezeteket, csakhogy mégis tudjam, hol fogom a következő éveimet tengetni. Elégedetten dőltem hátra, konstatálva, hogy a kórházvárosok kórházvárosában lakom. Nemcsak a két, amúgy országos hírű orvosi egyetem és kórházaik, hanem az összes többi is a mellüket döngetve...
Ring around the rosie...
Van egy kis gyerekdal itt, ami nagyon népszerű és az én gyerekeim is gyakran énekelgetik. Tulajdonképpen egy körjáték, mert éneklés közben a gyerekek körbeállnak, megfogják egymás kezét, mennek körbe körbe, ahogy az egy körjátéknál ugye bevett szokás, majd az utolsó sor éneklése után egymást húzva a földre zuhannak. Ring around the rosie,
Post Secret
Még tavaly bukkantam rá erre az oldalra, ami azóta is az egyik kedvenc weboldalam, nem abban az értelemben, hogy jajdejópofa, hanem valami sokkal mélyebb szinten fogott meg és mindig annyi gondolatot, érzést ébreszt bennem, hogy azokat szinte le sem tudom írni.
Dr H. rocks!
Az a helyzet, hogy a császár baromi rondán tud kinézni. Hogy a méh maga hogy van összevarrva, az ugye nem is látszik, de elárulom: iszonytatóan! Mintha egy vicsorgó fogú és fejű szörnyeteg lenne. Dehát ez kit érdekel, hiszen úgysem látszik, az a fontos, hogy jól zárjon, aztán jó'van. Az viszont már sokkal kevésbé mindegy, hogy ami látszik, az milyen. Vagyis a has: mindennek az öle, minden teremtés forrása, a nőiség központja, az mégsem lehet ronda. Legalábbis mesterségesen (mert természetesen...
Fordulatok vasárnap reggel
Vasárnap reggel háromnegyed hatkor töküresek az utcák, állapítottam meg, és még sötét is van. Ez eddig nem tűnt fel, hiszen eddig csak félálomban beültem az autóba és valahogy úgy, mint buli után az egyetemisták az ágyukba, emlékezetből odakerültem a kórházba. De tegnap este ahogy a házunk elé kanyarodtam, szépen lassan, a jobb első kerekem végleg kilehelte a lelkét. Rendes volt tőle, hogy még utoljára hazavitt, és nem az autópályán robbant ezer darabbá, mint ahogy azt néha látom más autóknál....
Scrubs
Ezúttal nem a Dokik című sorozat eredeti címére utalok, hanem a kórházi ruháinkra, ami angulul scrubs, magyarul meg nem is tudom. Mert ugye műtősruha lehetne a fordítás, dehát mi az osztályokon nem műtünk, mégis ezt hordjuk. A köpeny sem megfelelő, mert már nincs senkinek sem az a régi egybeszabott fehér elölgombolós otthonkája (a vádliközépig fűzhető nyitott orrú cipővel ugye), az a bizonyos fehér köpeny pedig külön életet él, és habár már nem csak az orvosok kiváltsága, de azt rendes civilre...
Multivitamin
Szoktam a gyerekeknek adni, és ez is, mint minden gyógyszer, meg hasonló, jól meg van dizájnolva, hogy a gyerekek biztosan megegyék. Jelenleg a spongyabobos változat fogy itthon, habár a négy különböző színen négy különböző figura van, így minden nap eldönthetik, hogy kit akarnak éppen megenni. Most, hogy öreg lettem, már én is szoktam multit szedni, ha el nem felejtem, kifejezetten a nőknek kipreparált fajtát. Az enyém persze unalmas, sima, halványbarack színű, pedig több fantáziával...
Cord prolapse
Elnézést a sok angol címért mostanában, de már vagy kezdek elfelejteni magyarul, vagy soha nem is tanultam meg egy csomó dolgot, amit mondani szeretnék. Például ezt sem, hogy azt hogy kell szakszerűen mondani, amikor a köldökzsinór előreesik (lehet, hogy éppen így is akár, mert ez nem hangzik rosszul és pontatlanul).
A Szent Mária kórház utónévkönyve
Legalábbis simán kiadhatnánk egy ilyet abból a gyűjteményből mazsolázgatva, amit a csecsemőosztály egyik nővére gyűjtött össze az elmúlt időszakban. Mivel már ott dolgozom egy ideje, és ismerem a betegközönséget, nem is kéne, hogy annyira meglepjen, és inkább azon tűnődöm, hogy miért van az, hogy a szabadság országában a hülyeségre van a legnagyobb szabadság, és persze ez szintén nem lep meg, mint ahogy lassan már azok a paradoxonok sem, hogy miért is védik az emberi jogokat körömszakadtáig...
A FOB jelenség
Az apukákat, vagy ahogy mi hívjuk őket, a FOB-okat (ejtsd fáb, a father of baby rövidítése) egy külön élmény végigkísérni a terhesség és szülés folyamatán. Ahol most dolgozom, ott is sokat találkozom velük, mármint ha maradnak a fogantatás utáni félórán túl, de a szülészeten is, hogy az utóbbi évtizedben divat, sőtmitöbb, szinte követelmény lett az apás szülés, ott vannak és a legkülönbözőképpen tudnak viselkedni. Rövid gyakorlati időm is elégnek bizonyult néhány érdekes, már-már sztereotíp...
L.B. emlékére
Néhány éve történt már, de a beszélgetésünket nem tudom elfelejteni. A távolság és időeltérés miatt csak csetelni tudtunk, de az írott szavakon keresztül is pontosan érződött a bánat, szomorúság, kétségbeesés, aggódás, tehetetlenség, illetve ezeknek az érzéseknek valami olyasmi egyvelege, amit csak az érthet meg igazán, aki maga is megélte már azt a fajta leírhatatlan veszteséget, amivel ilyenkor meg kell küzdenie az embernek. Hiszen egy hete még minden rendben volt. Még izgatottak és...
Két történet
A nővér aki áthozta a szülészetről, elmondta az adatait, kordinátáit és a sztoriját, majd hozzátette, hogy elég furcsa, és nem udvarias (érdekes, de itt aki szókimondó és egyenes, az egyből udvariatlannak számít) és nem fogja fel mi történt, sőt, el sem hiszi, hiába mondták el többször is, de majd rájön. Imádom az empatikus kollégákat.
Bicarbonate Uterus
Avagy bicornate uterus, de annak nincs semmi értelme:-) Lehet még cornuate is, ha nem angolosan, hanem latinosan szeretnénk fogalmazni. Szóval az egyik betegemnek ilyenje volt. Illetve van. (És így is mondta, bicarbonate-nak, azért mertem viccelődni vele.) Ez egy érdekes dolog, a méhnek két része van, talán a szív alakkal lehet legjobban illusztrálni, és az egy-egy részhez tartozik az egy-egy petevezeték, meg petefészek. Így történnek azok a médiaszenzációk, hogy tratam, ikerterhesség két...
A napra lehet nézni...
Már a végefelé járt az időm, kezdtem elvágyódni, néha gépies lenni, és dühített, hogy éppen most vesztettem el a sztetoszkópomat. Az anyósomtól kaptam, egy Litmann hármas kardió, nagyon szuper és nagyon drága. Eddig mindig meglett, ha véletlenül elkeveredett, de most hiába kérdeztem bárkit, hiába néztem be mindenhova, sehol nem volt. Ez felettébb bosszantott, mert így még a munkámat sem tudtam normálisan végezni, mindig kuncsorognom kellett egy másikért, vagy a fiókban lapuló kétdolláros...
Két sebtapasz
Az alábbi kép tizenakárhány éve hatalmas szenzációként járta be az elektronikus és nyomtatott sajtót. Én is jól emlékszem rá, amikor először láttam. Akkor még álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyesmihez egyszer szakmailag is közöm lesz. A mai páciensemnek egy olyan műtéte volt, amiről először is azt mondhatjuk el, hogy itt az Egyesült Államokban először végezték el. Európában már többször is, de itt ma először. Tulajdonképpen nem is igazán rajta, hanem a még meg sem született gyerekén...
Ötszáz font
Egész pontosan 528. Ennyi volt a súlya az egyik páciensünknek múlt héten. Speciális (hatalmas) székben ült, feküdni nem tudott, mert akkor nem kapott levegőt. A vécéig még el tudott volna menni, csak ráülni nem tudott, mert a vécé maximum 300 fontig alkalmas a ráülésre, különben összetörik. Egy jó nehéz vasból készült budit kapott az ágya mellé, amibe egy vödör illeszthető. Délután sétálni akart a folyosón, tolószékkel, de a legnagyobb is csak négyszáz fontig volt garantálva. Cukorbeteg is...
What a night...
Ezt a mondatot legszívesebben egy teljesen más kontextusban használnám, de addig is beszámolnék a tegnapi - egyébként semmiben sem kivételes vagy különös - kórházi éjszakámról. Kicsit fáradt voltam már akkor is, amikor mentem, és nem bántam volna, ha legalább a kedvenc pácienseimet kapom, hátha teljesen elfáradok az éjszaka közepére és másokhoz nem lesz türelmem. Mikor végre felértem az osztályunkra, már láttam a kijelölt szobaszámokat a listán a nevem mellett, és azt is, hogy nagyjából a...
Útközben
Sokszor megyek gyalog dolgozni, mert mégiscsak öt-tíz percnyire lakom a kórháztól és igyekszem kihasználni a jó időt, a nosztalgikus jóérzést, hogy lám, mégsem kell az életem nagy részét autóban töltenem itt sem, az esztétikai élményt, amit az egykor még igényesen megépített piros téglás épületek nyújtanak nagy fehér ablakaikkal, a friss levegőt a hatalmas zöld fák között, és már szinte bele is feledkezem ebbe a kora reggeli vagy késő déli andalgásba, amikor egyszer csak kiérek a kórház előtti...
Kapcsolatok II.
Számomra ezek érdekes dolgok, hogyan alakulnak, mi lesz belőlük, vagy milyenek amíg tartanak, mennyi félék és vajon milyenek lesznek még. Nem a párkapcsolatokról beszélek, hanem csak egyszerűen az emberi kapcsolatokról. Én egész kényelmes helyzetben vagyok, mert nem kell beleszólnom, megoldanom, esetleg tanácsot adnom, hanem egyszerűen csak megfigyelem, mi újság, anélkül, hogy illetlen, vagy kíváncsi lennék, hiszen az orrom előtt zajlik minden. Nemrég volt nálunk egy béranya. Elég sokszor...
Kapcsolatok I.
Minden páciensünket szeretem, és elég jó kapcsolatban vagyok velük szinte azonnal. Persze vannak kissé bonyolultabb esetek, nem klinikai, hanem inkább pszichiátriai értelemben, ami különböző kihívásokat jelent mind a szociális mind a kommunikációs képességeim számára (magyarul előfordul, hogy rohadtul kiakaszt egy-egy hisztis picsa), de igyekszem azonnal empátiával legyőzni a hirtelen keletkezett konfliktushelyzetet. Végül is csak hormonbombákat próbálok hatástalanítani nap mint nap, az meg...
Quality of Life
Nagyon régen hallottam ezt a történetet, de ma újra eszembe jutott, amikor az új osztályra mentem, és közben benéztem a szomszédos újszülött intenzívre is. A pár tudta már, hogy a babájuk nem lesz egészséges, de hosszas, nehéz hetek után úgy döntöttek, hogy ez a kisbaba mégiscsak az ő gyerekük, és ki tudja, lesz-e még valaha is esélyük arra a nagyszerű élményre, hogy szülők lehessenek. Most azok lesznek. Illetve már azok is. Van egy kis ember az életükben, akinek ők adták az életét, akármilyen...
Hot lights, cold steel
Az egyik titkos vágyam műtőben dolgozni. Néha elegem van a pátyolgatásból, a megértésből és csak erre a "hot lights cold steel" élményre vágyom, amit kizárólag a műtőasztal adhat meg. Végülis ott is mondhatom, sőt, ott csak igazán, hogy itt kérem hús-vér emberek vannak! :-) Néhányszor már volt ilyen élményem, a műtőben végignézni egy-egy operációt; az elsőt rögtön egy érsebész mellett. Hat óra hosszú volt, de számomra nem fárasztó (persze nem csináltam semmit, csak kukucskáltam), hanem valami...