Blogtherapy

N. variáció az irgalmas szamaritánus témájára - Egyesült Államok

Egyik iskolatársam lekéste a reggeli dolgozatot. Senki nem tudta mi történt vele, mert hiányozni nem szokott, főleg ilyenkor nem, a telefonját pedig nem vette fel. Néhány óra múlva azonban megérkezett, kissé zihláltan, piszkosan, de lelkesen. Elmesélte, hogy útban az iskola felé az autópályán egy balesetet látott. Gondolkodás nélkül megállt, kihívta a mentőket, és amíg azok megérkeztek, kardiopulmonáris újjáélesztést alkalmazott a férfin, aki balesetet szenvedett. Sikeresen. A mentősök meg is köszönték neki, és azt mondták, ezen múlt az amúgy eszméletlen ember élete. Most már ők innen átveszik. Megvárta, míg a mentősök megvizsgálják és az útra összekészítik. Utánuk ment a kórházba, hogy megtudja mi történt, mert aggódott. A férfit megmentették, életben maradt. Amikor visszaért az iskolába, még csak ennyit tudott, és azt, hogy valószínűleg sikeresen fel fog épülni.
Ez így is történt. Néhány hét múlva pedig kapott egy értesítést a bíróságtól, hogy a páciens feljelentette, mert ahogy újjáélesztés közben pumpálta a mellkasát, eltörött az egyik bordája. A perre ide és ide fáradjon el, joga van ügyvédet fogadni. A férfi életben maradt, sikeresen felépült, maradandó károsodás nélkül. A pert viszont elvesztette…

Hogyan is indult?

Nem voltam biztos abban, hogy a korábbi munkám nekem való-e, hogy az tényleg én vagyok-e, sőt, rengeteg kérdésem volt ezzel kapcsolatban, de nem volt akivel megbeszéljem. A tanulás és a teológia (nem a denominációra jellemző specifikusság, hanem maga a teológia, mint tudomány, mint terület, mint elmerülés és mint életforma) viszont nagyon tetszett, teológus éveimet például ki nem hagynám semmiért.
A kérdések viszont nem szűntek, sőt a feladat azzal nehezedett, hogy lépten-nyomon azt hallottam, nem vagyok idevaló. Mígnem magam is elhittem, sőt, aztán erre magamtól is rájöttem, meg végre arra is, hogy ez nem feltétlenül rossz dolog és aztán elkezdtem keresni, hogy akkor hova is való vagyok? Ezt aztán néhány „felesleges“ félbehagyott vagy befejezett diploma és oklevél is bizonyítja, mármint a keresést, de igazi megoldást, választ egyik sem adott. Amit adtak, az az idefelé vezető út és a formálódás volt.