Blogtherapy
A BLOG LEÍRÁSA
Medikália persze egy kitalált név, de nekem valóságos: a hivatásom helyszíne. A kórházak, ahol a nővér vagyok. A pszichiátria, a gerontológia, a terhespatológia, ahol eddig ápoltam, a kutatások, amiket olvastam, az iskolák, ahol tanultam, mind ennek a világnak részei. A megírt történetek és gondolatok pedig reflexiói annak, ahogyan ezt megélem.
Látogatás: 267125 alkalommal
A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.
A halál és a vénasszony meséjének dallamára
Azt
vettem
észre,
hogy
minél
többet
tudunk
tenni
a
halál
ellen
az
egészségügyben,
annál
jobban
félünk
tőle.
Megtanultuk
a
mesterséges
újjáélesztést,
sőt,
rutinná
is
vált.
Ezután
senki
nem
halhat
meg
a
kezeink
között.
Ez
tulajdonképpen
jó
hír
is
sok
esetben.
Meggondolatlan
fiatalok
kaphatnak
még
egy
esélyt,
vízbeugrók
mégsem
fulladnak
meg
aztán,
súlyos
betegek
akár
meg
is
gyógyulhatnak,
segítséget
hívni
képtelen
kisbabák
felnőhetnek.
Alapjaiban
egészséges
felnőttek
lehet,
hogy
mégsem
halnak
meg
hirtelen,
látszólag
minden
ok
nélkül.
Az
újjáélesztés
nagyszerű
dolog,
és
azoknál,
akik
ezt
megteszik,
már
csak
azok
értékelik
jobban,
akikkel
megteszik.
Azonban
vannak
más
esetek
is.
Big Daddy
Valaminek mindig kell történnie, különben hogyan is telne el az a 12 óra éjjel? A baba-mama osztályon túl kevés volt a nővér, így tőlünk hívtak át egyet. A mi főnővérünk (akárki is az) mindig jó fej, és nem azt mondja, hogy te mész, hanem azt kérdezi, hogy ki akar átmenni? Gondoltam, egyszer kipróbálom. Megmondom őszintén, nem szeretem ezt a kórházi babamama dolgot, mert nekem baromi unalmas, lényegében egészséges emberek vannak ott, elhanyagolható (és természetes, vagyis normális) fájdalommal, a babák pedig vagy az anyjukkal vannak egész nap, vagy a megőrzőben a hozzájuk értő speckó nővérkékkel. Így világos volt számomra, hogy életem egyik legunalmasabb éjszakájának nézek elébe, de mindez megfelelő anyagi kompenzálás keretében történt, így szemet húnytam felette.
Kísértet kórházak
Az
amerikaiak
valamiért
irigylik
az
angolokat.
Amióta
elszabadultak
tőlük,
valamilyen
formában
mégis
visszavágynak
hozzájuk.
A
kísértet-sztorik
is
igazi
angliai
sajátosság,
a
hatalmas
kastélyaikkal,
azokban
lakó
szellemekkel,
furcsa
módon
meggyilkolt
vagy
rejtélyes
körülmények
között
elhalálozott
emberekkel.
És
az
amcsik,
ahelyett,
hogy
ezt
lenézően
valami
ósdi
brit
elmebajnak
tartanák,
bolondulnak
az
ilyesmiért,
és
bármikor,
bárhol
legyártják
a
saját
kísérteteiket
is.
Crazy
PJ története
PJ
egyszerű
asszony
volt.
Szegénységben
de
szeretetben
nőtt
fel,
és
soha
nem
akart
mást,
csak
egy
boldog,
nagy
családot.
Sok
testvére
volt,
és
ő
is
sok
testvért
szeretett
volna
a
gyerekeinek.
Szerencsés
volt,
talált
egy
hasonló
gondolkodású
férjet,
akivel
egyszerűen,
de
egyetértésben
éltek.
Három
gyermekük
született.
Az
első
éveik
gondtalanul
teltek,
mígnem
kiderült,
hogy
az
idősebbik
gyermek
gyógyíthatatlan,
valószínűleg
veleszületett
szívbetegségben
szenved.
Nem
sok
pénzük
volt
orvosra,
de
a
megfelelő
kórházi
ellátást
és
kezelést
így
is
megkapta
a
gyermek.
Hiába,
mert
a
szíve
mégsem
bírta
a
viszontagságokat,
és
tízéves
korára
nem
dobogott
többé.
PJ
és
a
férje
egyszerű,
kis
házban
laktak,
immár
két
gyermekkel.
Hideg
tél
volt,
megpróbálták
melegen
tartani
a
gyerekeknek,
ám
a
kályha
öreg
volt
már,
és
egy
éjjel
felmondta
a
szolgálatot.
A
ház
lángra
lobbant,
tövig
égett,
és
a
két
alvó
gyermeket
már
nem
tudták
megmenteni.
PJ
meggyászolta
gyermekeit.
Delírium
A
delírium
nemcsak
az
alkohol
elvonási
tüneteivel
kapcsolatba
hozható
állapot,
hanem
van
egy
kevésbé
ismert
fajtája
is,
ami
a
kórházi
ellátásban
részt
vevő
idősek
között
gyakran
előfordul.
Ez
az
állapot
viszonylag
gyorsan
kialakulhat,
akár
néhány
óra
leforgása
alatt
felléphet,
időtartama
pedig
néhány
órától
akár
néhány
napig
is
terjedhet.
Tünetei
a
zavartság,
a
koncentrálóképesség
akut
hanyatlása,
néha
hallucináció,
aggresszivitás,
kognitív
elváltozások,
és
a
beteg
egyszerűen
nincsen
szinkronban
a környezetével.
Ennek
az
állapotnak
klinikai
okai
vannak,
mint
például
hirtelen
felépő
betegség,
oxigénhiány
(akut
szívproblémák),
fertőzés,
különböző
gyógyszeres
(túl)kezelés,
intenzív
osztályon
történő
kezelés
és
hasonlók.
A
jó
oldala
az,
hogy
ez
teljesen
visszafordítható,
amennyiben
az
oka
módszeresen
és
alaposan
feltárt,
valamint
gyógykezelt.
Ezt
szeretem
is
elmondani
a
betegek
hozzátartozóinak,
akik
ijedten
és
tehetetlenül
nézik
ezt
az
amúgy
tényleg
elsőre
ijesztő
és
általuk
teljesen
szokatlan
változást.
Csak
ez
a
szó,
hogy
„visszafordítható“
hatalmas
követ
gördít
le
a
szívükről,
és
nem
utolsó
sorban
azonnal
jelentősen
emeli
az
imidzsemet
is.
Az
örömhír
átadásanak
fontosságát
nem
felejtettem
el☺.
Szinte
minden
nap
megtörténik
ez
az
öregosztályon,
és
ha
nem
a
jólelkű
nővérkék
lennénk,
akár
még
fogadásokat
is
köthetnénk
rájuk,
hogy
kin
mikor
fog
kitörni
a
delírium.
Annyira
azért
mégsem
válik
rutinná,
hogy
ne
lehessen
mosolyogni
egy-két
történeten.
Fehér haj és hajnali köd
Nyolcvan
felé
járt
már,
és
egy
különös
jelenség
volt.
Nem
állandóan,
csak
a
nap
bizonyos
órájában,
amikor
a
közeli
focipálya
szélén
futott;
nem
is
futott,
hiszen
a
látványa
olyan
volt,
mintha
egy
lassított
felvételt
néznék,
szinte
lebegett,
ahogyan
gyér,
fehér
haja
szállt
utána.
Elszánt
volt,
annak
kellett
lennie,
ha
ennyi
idősen
még
fut,
felveszi
a
rövidnadrágját,
kiengedi
a
haját
és
nem
törődve
a
csodálkozó
pillantásokkal
körbelebegi
a
focipályát.
Nem
nézett
senkire
és
semerre,
csak
előre
és
lassan,
ütemesen
szökdellt
a
pálya
szélén,
körbe,
hosszú,
fehér
haja
úgy
szállt
utána,
mint
a
hajnali
köd
ugyanazon
a
füves
pályán
néhány
órával
korábban.
Aztán
megszoktuk,
és
nem
mosolyosogtunk
már
rajta,
hozzátartozott
a
napi
rutinunkhoz,
hogy
hazafelé
tartva
az
ő
látványa
színesíti
a
napot
egy
félórára.
Nem
tartottuk
többet
bolondosnak,
hanem
csodáltuk
kitartását,
és
azt
az
elszántságot,
amivel
küzdött
az
elmúlás
ellen.
Betegszállítás
Aznap
egy
csendes
öreg
nénit
kaptam,
akiről
hamar
kiderült,
hogy
nem
egyszerűen
csak
egy
félénk,
halk
teremtés,
hanem
depressziós.
A
beszélgetéseink
is
meglehetősen
egysíkúak
lettek
egy
idő
után,
ahogy
minden
kérdésre,
információra
csak
annyit
válaszolt
egykedvűen,
hogy
nem
tudom,
vagy
mindegy.
Szívultrahang
vizsgálatra
kellett
mennie,
és
mivel
más
dolgom
nem
nagyon
akadt
éppen,
elkísértem.
A
folyosón
már
várakoztak
mások
is,
sofőrrel
együtt,
ezek
a
betegek
ugyanis
ágyastól
mennek
le
az
osztályról.
A
kórháznak
egy
külön
erre
a
célra
megszervezett
transzport
csoportja
van,
akiket
ilyenkor
felhívnak,
a
páciens
kap
egy
retúrjegyet
az
osztályról
a
célállomásra
és
vissza,
a
szürke
egyenruhás
ember
pedig
határozott
küldetéstudattal
megragadja
az
ágyat
és
elszántan
tolja
lifteken,
emeleten,
csapóajtókon
keresztül
ebben
az
esetben
az
ultrahangos
vizsgálatra..
Micsoda
egyszerű
munka,
gondoltam,
meg
jó
kis
mozgás,
az
ember
csak
jól
jár,
mert
a
munkaidejében
tornázhat
és
még
fizetik
is
érte.
Az
ultrahanggal
hamar
végeztünk,
de
a
szürkeruhás
tolóember
addigra
mégis
eltűnt,
nyilván
várta
egy
másik
beteg.
Mi
meg
várhattunk
egy
másik
szürkeruhást,
aki
csak
nem
jött,
így
gondoltam
egyet
és
mondtam
a
nővérnek,
majd
én
felviszem
a
nénit,
erős
vagyok,
tájékozódóképességem
remek
és
amúgy
is
jó
barátnők
lettünk
a
délelőtt
folyamán.
A
háromszoros
hazugság
meggyőző
volt,
és
már
el
is
kaptam
az
ágy
végét,
nekifutásból
belendítettem
a
nénit
a
liftbe
és
mentünk
felfelé,
vissza
az
osztályra.
A
lift
tükrében
az
egyre
erősödő
bicepszeimet
csodáltam,
a
néni
is,
habár
ő
talán
visszafogottabb
ámulattal.
Kimentük
a
liftből,
amikor
láttam,
hogy
mégsem
hepienddel
fog
az
eddigi
sikersztorim
végződni,
mert
a
velem
farkasszemet
néző
15%-os
emelkedőn
nem
jutottunk
keresztül.
Pedig
optimista
voltam,
megpróbáltam.
A
lendület
most
is
segített,
úgy
az
út
harmadáig,
ami
jó
másfél
méter
lehetett,
és
ahonnan
tovább
nem
tudtam
mozdulni.
De
akkor
már
megtartani
sem
a
kocsivá
avanzsálódott
néhany
mázsás
kórházi
ágyat.
Sebaj,
próbáltam
kritikusan
gondolkodni,
ez
hülyeség
volt
ugyan,
de
most
akkor
megfordítom
az
ágyat,
letolom
a
nénit
vissza
a
lejtő
aljára,
és
segítségért
fogok
kiáltani.
A
megfordítás
azonban
már
nem
volt
egyszerű,
mert
először
csak
keresztültoltam
a
saját
lábamon
egy
ízes
de
halk
káromkodás
mellett,
amitől
megbillentem
én
is
meg
az
ágy
is,
majd
pedig
a
néni
egyedül
elindult
lefelé,
én
pedig
fejveszetten
utána.
A
falnak
csapódást
sikerült
legalább
lefékeznem,
ha
már
megállítanom
nem.
A beteg által irányított fájdalomcsillapítás
Általánosan
elfogadott
nézőpont
az
egészségügyben,
hogy
a
fájdalom
az,
amit
a
beteg
érez.
Szubjektív,
nem
lehet
és
nem
szabad
kétségbe
vonni,
megkérdőjelezni,
hanem
igenis,
komolyan
kell
venni.
Azzal
együtt,
hogy
minden
embernek
más
és
más
a
fájdalomküszöbe
és
a
fájdalom
tolerálásának
képessége.
A
hatékony
fájdalomcsillapítás
érdekében
pedig
sokféle
intervenció
alkalmazható.
Például
a
beteg
tájékoztatása
arról,
hogy
mi
és
miért
okoz
fájdalmat,
mire
számítson
egyes
procedúrák
alkalmazása
során
vagy
után,
milyen
alternatív
módszerekkel
enyhíthető
a
fájdalom,
és
körülbelül
milyen
mértékben,
vagy
hogy
a
gyógyszeres
fájdalomcsillapítás
hogyan
alkalmazható
hatékonyabban,
ugyanakkor
úgy,
hogy
a
beteg
ne
csak
egyszerűen
elkábuljon,
hanem
aktív
részese
legyen
a
fájdalomcsillapításnak
és
ezáltal
a
saját
felépülésének
is.
Ezzel
a
céllal
került
alkalmazásba
egy
kis
műszer,
amelynek
segítségével
a
beteg
maga
adagolhatja
saját
magának
a
fájdalomcsillapítót,
elejét
véve
ezzel
az
adott
egészségügyi
dolgozó
esetleges
késlekedésének,
és
helyet
adva
a
beteg
azon
jogának,
hogy
beleszólhasson,
mi
több,
részt
vehessen
a
saját
kezelésében.
A
kis
szerkezetbe
be
van
programozva
az
egyszeri
adag
mennyisége,
valamint
az,
hogy
egy
órán
belül
hányszor
adagolja
a
meghatározott
mennyiséget,
annak
érdekében,
hogy
a
túladagolás
ne
fordulhasson
elő,
a
rendelkezésre
álló
mennyiség
viszont
mégis
hatékonyan
csillapíthassa
a
fájdalmat.
Például
egy
órán
belül
10
mg
morfium
adható
összesen,
tíz
perces
időközönként,
összesen
öt
alkalommal.
Ha
ennél
többször
próbálná
a
páciens
megnyomni
a
gombot,
azt
hiába
tenné,
ugyanis
olyankor
a
pumpa
lezár
a
következő
tíz
percre,
és
nem
adagol
semmit.
Ezt
a
pumpát
az
esetek
nagy
többségében
opoid
gyógyszerekkel
használják,
és
ez
a
tény
a
miénkhez
hasonló,
nagyvárosi
egyetemi
kórházakban,
amelyeknek
a
klientúrája
meglehetősen
vegyes,
rendkívül
kreatívvá
teszi
azokat
a
betegeket,
akik
nemcsak
innen
ismerik
a
hasonló
hatású
szereket.