Gyermekkori alvászavarok - Mi állhat mögötte?

Az alvászavarok a gyermekeket és a serdülőket is érintik, sőt némely formája kifejezetten életkori sajátosság. Legtöbb esetben a zavarok normál életkori jelenségek, amik idővel maguktól megszűnnek, ennek ellenére a szülőknek fel kell ismerniük, hogy mikor szükséges segítséget kérniük a probléma megoldásához.

Bizonyos határig normál életkori jelenség az alvászavar

A gyermekek idegrendszere még gyors fejlődési fázisban tart, gondoljunk csak arra, hogy az életkor növekedésével milyen gyorsan alakul át az alvásigény, annak hossza és ritmusa (a cirkadián ritmus) is. A gyermek életkörülményei és napirendje is változik az óvoda- és iskolakezdéssel, iskolán kívüli foglalkozások megjelenésével. A pubertás kor kezdetén a hormonális változások hatására a szervezet ismét jelentős átalakuláson megy keresztül. Mindezek hatással vannak az alvásra is.

Az esetek többségében az alvással kapcsolatos gyermekkori problémák bizonyos mértékben normál jelenségnek számítanak, ugyanakkor ha túlzottan gyakori, a gyermek biztonságát fenyegeti, vagy napközbeni panaszokat okoz, akkor már foglalkozni kell a problémával.

• Heti 1-2 epizód teljesen normális, azonban a hónapokon keresztül, hetente többször ismétlődő alvászavaros esemény (akár elalvási nehézség, akár más zavar) már vizsgálatot igényel.
• Bizonyos paraszomniáknál (alvás közbeni viselkedészavarok, mint pl. az alvajárás) fennáll a baleset és az önsértés veszélye, ebben az esetben is érdemes intézkedéseket hozni és szakemberhez fordulni.
• Ha az elégtelen alvás kihat a gyermek napközbeni teljesítményére, viselkedésére. Ilyen a tartós fáradtság, koncentrációs zavar, az iskolai teljesítmény romlása, figyelmetlenség, ingerlékenység, gyakori fejfájás. Az alvászavarral küszködő gyerekek sokkal hajlamosabbak a depresszióra és a szorongásos betegségekre is.

A jellemző alvászavarok gyermekkorban

Akárcsak a felnőtteknél, a gyerekeknél is különböző okokra vezethető vissza, hogy miért nem alszanak jól. Az alvászavarok két fő kategóriába sorolhatóak. Az első a disszomnia, amikor az alvás mennyisége okoz gondot, súlyos esetben alváshiányos állapotot eredményezve. Ez a típus magába foglalja az elalvási nehézségeket, a korai ébredést, vagy a mikroébredésekhez vezető horkolást, alvási apnoét. A gyermek sokszor nem akar lefeküdni, vagy nem engedi el ágya mellől a szülőt, ezért nem sikerül kipihennie magát, alvás után is fáradt marad.

A másik típusú alvászavar a paraszomniák csoportja, amikor alvás közben fellépő mozgások vagy negatív élmények akadályozzák a nyugodt alvást. Ezek legjellemzőbb előfordulási formái az alvajárás, az éjszakai felriadás, a rémálmok, ritmikus mozgászavarok (pl. fejrázás, rángatózás).

Kisgyermekkorban, iskoláskor előtt jellemzőek az elalvási problémák, a gyakori éjszakai felriadás, már ekkor megjelenhet az alvajárás. Iskoláskorban gyakoriak a rémálmok, és ilyenkor a leggyakoribb az alvajárás. A normál életkori jelenségként fellépő zavarok 10-12 éves korra legtöbbször megszűnnek. A serdülőkor kezdetétől az alvásfázis eltolódása okoz gondot, amikor a kamasz este még nem álmos, reggel viszont fáradt, nehezen ébred. Vannak olyan alvászavarok, amelyek életkortól függetlenül jelentkezhetnek.

Inszomnia (álmatlanság, elalvási vagy átalvási nehézség)

Az inszomnia az alvási ciklus zavara, mely magába foglalja az elalvási nehézséget, az ébrenléti nehézséget, a hajnali ébredéseket. Gyermekkorban ez néhány éjszakás vagy akár sok héten át tartó is lehet. Minden életkori szakaszban jelentkezhet, ide sorolják azt is, ha a gyermek csak a szülő jelenlétében tud elaludni.

Normális lehet a szeparációs szorongás időszakában, a napi rutin megváltozásakor, azonban ha az álmatlansággal járó időszak hónapokig elhúzódik, akkor érdemes foglalkozni a problémával, mert a tartós alváshiány fokozhatja a stresszt, a fáradtság pedig viselkedési problémák, figyelmetlenség, ingerlékenység, tanulási zavarok és koncentrációzavar formájában jelentkezik. Magatartási problémák esetén sokszor hamarabb gondol a szülő hiperaktivitásra, mint a jóval gyakoribb álmatlanságra.

Ha gyermeke alvászavarban szenved, alakítson ki egy lefektetési szertartást, mely segít a gyermeknek ellazulni lámpaoltás előtt. Próbálja meg megkeresni a stressz okát, ami lehet családi, iskolai probléma, barátokkal fennálló nézeteltérés. Egyes esetekben a koffeintartalmú italok fogyasztása okozza. Ha mindez nem segít, kérjen tanácsot gyermekorvosától, mively komolyabb betegségek és pszichés problémák is járhatnak álmatlansággal!

Horkolás és alvási apnoe

A gyerekek majdnem 10 százaléka rendszeresen horkol. Horkolás során azok az izmok, melyek segítik a levegő áramlását a felső légutakban, relaxált állapotban vannak. A szájpadlásban és a nyelvcsapon (a mandulák közötti kis darab) lévő szövet minden lélegzetvétellel vibrál. Ez a vibrálás okozza a horkoló hangot. Egyes gyerekeknél előfordul, hogy leszűkül a levegő útja, ami erőteljes turbulenciát okoz, nagyobb mértékben rezektetve a horkoló hangot kiváltó szövetet.

A horkolás lehet ártalmatlan, és a felső légúti megbetegedésekhez kötődő, átmeneti horkolás esetén sincs ok aggodalomra. A tartósan fennálló horkolás azonban okozhat problémát azáltal, hogy rontja az alvásminőséget, a nem pihentető alvás és a gyakori ébredések következtében pedig csökken a nappali figyelem, hangulat-ingadozások léphetnek fel.

Egyes esetekben a horkolás már egy komoly betegség, az ún. obstruktív alvási apnoe jele. Ez a kórkép az alvás közbeni légzéskimaradás, veszélyét az oxigénhiányos állapot gyakori ismétlődésének következményei jelentik. Az alvási apnoe eredményezheti a növekedés és fejlődés elmaradását, összefügg az ágybavizeléssel, viselkedési és tanulási problémákal. Gyermekkorban a leggyakoribb ok a megnagyobbodott mandula. Sokan az érintett közül elhízottak és/vagy allergiások.

Az alábbi jellemzők alapján ismerhető fel:

• Éjszakai horkolás időszakos szünetekkel, felhorkanásokkal.
• Időszakos lélegzetmegállás, csuklás, zihálás.
• Az ébredés többnyire rövid ideig tart, a gyermek nem is emlékszik rá, de olykor tartósabb ébredés is történhet.

Az alvási apnoe mindenképp kezelendő állapot, elsősorban a kiváltó ok terápiájával. Ez lehet a súlycsökkenés, az allergiás tünetek kezelése, a krónikus felső légúti fertőzések kezelése, vagy a mandulák eltávolítása.

Alvajárás és más alvás közbeni mozgások

Az alvás közben jelentkező olyan szokatlan viselkedések, mint az alvajárás, gyermekkorban meglehetősen gyakoriak, leggyakrabban 5 és 12 éves életkor között, fiúknál nagyobb arányban. Az idegrendszer érésével kapcsolatban jelentkezik, egyszerű fáradtság is kiválthatja, családi halmozódás is jellemző. Általában az elalvást követő első vagy második órában jelentkezik, a mély alvás fázisában. Felnőttkorba ritkán húzódik át, általában serdülőkorban magától megszűnik. Mivel az alvajáró könnyen megsérülhet, a szülő legfontosabb feladata a gyermek testi épségének óvása. Fontos, hogy a gyerekszoba biztonságos legyen, nehogy megsérüljön a gyermek.

Hasonló mondható el más alvás közbeni mozgásokól (rángatózás, fogcsikorgatás) is. Az alvás közbeni beszéd gyermekeknél ugyancsak gyakori, többnyire ártalmatlan.

Nyugtalan láb szindróma

A nyugtalan láb szindróma elalváskor jelentkező mozgáskényszer a végtagokban, oka azonban alapvetően más, mint az alvás közben fellépő kényszermozgásoknál. Kellemetlen idegi panaszok jelentkeznek, mint a bizsergés, feszítő érzés, ami mozgás hatására javul. A lábmozgás tehát inkább kompenzáció, ami az elalvást nehezítő tényező, és nem alvás közben jelentkező akaratlan mozgás. Felnőtteknél is jellemző, de gyermekkorban és kamaszoknál különösen gyakori a dopaminrendszer éretlensége, a gyors növekedés hatására, gyakran jár együtt ADHD-val. A nyugtalan láb szindróma nem jelez idegi károsodást, nem veszélyes betegség, de ha jelentős mértékben nehezíti az elalvást, akkor az alvászavarokra jellemző napközbeni panaszokat okozhat.

Ágybavizelés

Az ágybavizelés mind a lányoknál, mind a fiúknál egészen általános iskolás korig előfordulhat. Ugyancsak az idegrendszeri szabályozás érésével függ össze, ami gyerekenként eltérő ütemű lehet. Általában szorongás vagy egyéb érzelmi megrázkódtatás a közvetlen kiváltó ok, ám okozhatja fertőzés is. A már kialakult szobatisztaság után visszatérő ágybavizelést mindig érdemes kivizsgáltatni, pszichés és testi okai is lehetnek.

Éjszakai felriadás

Az éjszakai felriadások során a gyermek hirtelen riad fel álmából, sírás, visítás, szapora szívverés és kitágult pupillák kíséretében, a legtöbb gyermek nehezen nyugszik meg. Ezek a reakciók nem feltétlenül kötődnek rémálmokhoz, hanem önálló jelenség az alvászavarok között. Általában 18 hónapos kor környékén jelentkezhet először, 3 és 8 éves kor között gyakori. Akárcsak az alvajárás, ez is a nem megfelelően fejlett központi idegrendszer következménye, melyet idővel kinőnek.

Figyeljünk arra, hogy a lefekvés előtt már ne érje olyan hatás, mely felizgathatja, próbáljunk nyugodt, stresszmentes környezetet biztosítani.

Rémálmok

Rémálomnak nevezzük azokat az álmokat, melyek az alvás REM szakaszában történnek. A legrosszabb rémálmok 6 éves kor környékén jelentkeznek, majd ezek száma fokozatosan csökken, 10 éves kor után csak ritkán térnek vissza.

A rémálmok a gyermekkor természetes velejárói, tulajdonképpen a külső hatások érzelmi feldolgozásának és a fantázia fejlődésének része. Okozhatják a mindennapos stresszhelyzetek (vita a barátokkal, szülőkkel) és szorongásos időszakok is. A gyermek rémálma esetén ezért a szülőnek nem kell mindig jelentős okot keresni a hátterében, de ha hetente többször előfordul, nem köthető ismert eseményhez (pl. költözés miatti szorongás), és ha a gyermek napközbeni hangulatát is befolyásolja, akkor érdemes átgondolni - szükség esetén szakember bevonásával -, hogy nincs-e komolyabb pszichés stressz a hátterében.

Amennyiben nem csökkennek a panaszok a stresszhelyzet és az alvást nehezítő külső körülmények kiküszöbölése után sem, beszéljen gyerekorvossal. Figyelje a gyereket alvás közben, hogy meggyőződjön arról, jelentkezik-e légzésszünet, milyen gyakoriak az alvászavarral járó tünetek. Ezek fontos információk az alvászavar súlyosságának és okának diagnosztizálásához orvosa számára is.

(WEBBeteg - Cs. K., fordító; Forrás: WebMD; Lektorálta: Dr. Jóna Angelika, gyermekorvos)