NÉBIH: antibiotikumok és más szerek nem maradnak az állatok húsában

Az állatgyógyászatban az antibiotikumok ma már kizárólag az állatok bakteriális eredetű fertőző betegségeinek gyógykezelésére szolgálnak, hozamfokozóként való alkalmazásukat 2006-ban betiltották az Európai Unióban.

A vágóállatokat antibiotikummal tömik, hogy megóvják azokat a fertőzésektől, ám ezeknek a szereknek hizlaló hatásuk is van - nemcsak a levágásra váró állatokra, hanem azokra is, akik megeszik a húsukat vagy megisszák a tejüket – írja az Index, hivatkozva a New York Times cikkére.

Az állatok nemcsak antibiotikumokat kapnak, hanem tömegnövelő szereket is. Szerencsére az európai országokban tiltott a veszélyes hormonok használata az állatgyógyászatban, amiket az USA-ban a gazdák még szabadon adhatnak a szarvasmarháknak – olvasható a cikkben. Például a testépítők körében korábban használt trenbolon-acetát humán alkalmazása tiltott, nagy dózisban vesekárosodást, magas vérnyomást, agresszivitást okozhat, az Egyesült Államokban ugyanakkor szövetségi törvények engedélyezik alkalmazását a szarvasmarhatartásban a súlygyarapodás érdekében, hatékonyabbá teszi a takarmányozást. A zeranol erős ösztrogén vegyszer, stimulálhatja a mellrákos tumorok növekedését.

Mindkét hatóanyag (zeranol, trenbolone) szerepel a Nemzetközi Doppingellenes Szabályzat tiltólistáján (2013).

Az állati eredetű termékek maradékanyag-tartalmát a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) Élelmiszer- és Takarmánybiztonsági Igazgatósága ellenőrzi. Ha a laboratóriumi vizsgálat maradékanyag jelenlétet mutat, a termék nem kerülhet a boltokba. A gyakorlatban tehát mindenképpen kizárt, hogy a húst, tejterméket, tojást vagy mézet fogyasztó vásárló ezekkel a termékekkel antibiotikumokhoz jusson, így az esetleges elhízásáért másfelé kell a felelősöket keresni – tájékoztatta a WEBBeteg.hu portált a NÉBIH.

Speciális esetben kapnak antibiotikumot az állatok

Az állatok kezelését végző állatorvosnak kell megítélnie, hogy az adott fertőzés milyen kezelést igényel. Betegségmegelőzésre az antibiotikumok általában nem alkalmazhatóak, kivéve egyes speciális eseteket, amikor a megbetegedett állatok gyógykezelésével egyidejűleg megelőző kezelésben részesítik azokat a betegekkel együtt tartott állatokat, amelyek kezelés híján minden valószínűséggel veszélyben vannak.

Az állatorvos által alkalmazott antibakteriális készítménynek a NÉBIH Állatgyógyászati Termékek Igazgatósága által kiadott forgalomba hozatali engedéllyel kell rendelkeznie, ennek megléte garancia az előírásszerűen használt készítmény megfelelő minőségére, biztonságosságára és hatékonyságára.

A gyógykezelés ideális esetben mikrobiológiai diagnózis alapján történik, egyes esetekben, például amikor nincs idő antibiotikum-érzékenységi vizsgálatra, a járványtani és klinikai tapasztalat alapján. Az alkalmazandó antibiotikum kiválasztásakor a megcélzott baktérium érzékenységén kívül figyelembe kell venni számos egyéb tényezőt is, például a mellékhatások kockázatát, illetve egy bizonyos várakozási időt.

Élelmezés-egészségügyi várakozási idő

A fogyasztók egészségvédelme szempontjából alapvetően fontos, hogy a kezelt állatok termékei az élelmiszerláncba csak a készítményre meghatározott élelmezés-egészségügyi várakozási idő letelte után kerülhetnek. Ez azt jelenti, hogy ha pl. a megállapított várakozási idő 14 nap, akkor az állatok nem vághatók le addig, amíg az utolsó kezelésüktől számított 14 nap el nem telik. Így biztosítható, hogy az állati eredetű élelmiszer ne tartalmazzon maradékanyagot a megállapított maximális határértéket meghaladó mennyiségben, tehát ne jelentsen kockázatot a fogyasztóra.

Az állattartó teleptől a vágóhídig: fokozott ellenőrzések sora

A reziduumok (szermaradványok - antibiotikumok, hozamfokozók, nehézfémek) jelenlétét az élelmiszertermelő állatok szöveteiben egy hatósági monitoring program keretében ellenőrzi a NÉBIH. Azt, hogy milyen állatfajból és hány állatból vesznek mintavételt, az előző évben az országban levágott vágóállatok számának, illetve az esetleg nem megfelelő minták számának a függvénye. Például ahol több sertést vágnak le, oda több mintavétel kerül kiírásra. A mintavételek során gondoskodni kell a véletlenszerűségről, így nem szabad, hogy azok állandó naphoz, esetleg azonos élőállat beszállítóhoz kötődjenek.

A hazai létesítményekben levett mintákat az Élelmiszer Toxikológiai Nemzeti referencia Laboratórium vizsgálja. A laboratóriumba beérkezett minták, illetve az elvégzett vizsgálatok egy számítógépes rendszerbe kerülnek, ennek segítségével folyamatosan követhető, hogy az adott megyei kormányhivatal élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatósága hogyan hajtotta végre a számukra kiírt mintavételeket. Abban az esetben, ha a vizsgálatok során a laboratórium „nem megfelelőséget” állapít meg, úgy a soron kívüli értesítést követően nyomon követési vizsgálatot végeznek annak kisderítésére, hogy miből adódott a probléma. Ennek során az állattartó gazdaságban is vizsgálatokat végeznek, illetve a gazdaságból származó következő szállítmányból emelt számú mintavételt vesznek.

Hogy a vágóállatokból származó hús és belsőség ne jelentsen veszélyt a fogyasztóra, követendő eljárás, hogy az élőállat szállítmányokat a vágóhídra egy ún. „Élelmiszerlánc-információ” nevű dokumentum is elkíséri, amelyben az állattartó nyilatkozik arról, hogy az állatait nem kezelte semmiféle antibiotikummal. Elkíséri az állatokat egy kezelő állatorvos által is aláírt szállítólevél (ENAR), amelyben az állatorvos nyilatkozik az állatok kezeléséről.

A vágóhídra érkezést követően a vágóhidat felügyelő hatósági állatorvos ellenőrzi a szállítmányt kísérő dokumentumokat, illetve az élőállatokat. Abban az esetben, ha bármi gyanúja felmerül a szállítmánnyal kapcsolatban, úgy kötelessége célzott vizsgálatot végeznie és mintavételt végrehajtania. Ezek az intézkedések, mintavételek mind az emberi egészség maximális védelmét szolgálják.

Kifogásolt minták

Áttekintve az elmúlt 5 év adatait a hazai vágási adatok alapján, éves szinten közel 8000 mintavétel történt, amely 15000-16000 vizsgálatot jelentett. A vizsgálatok során mintegy 0,2 százalékban talált a laboratórium nem megfelelőséget. A kifogásolt minták szarvasmarhából és lóból származó zsigerek (máj, vese) voltak, amelyekben határérték feletti nehézfémet mutattak ki – tájékoztatta portálunkat a NÉBIH.

(WEBBeteg.hu - Tóth András, újságíró)