Az energiamentes édesítőszerek szerepe a diétás étkezésben

Bizonyos betegségek diétájában korlátozni kell a bevitt energiata mennyiségét (kcal). Ide tartoznak a szénhidrát-anyagcsere zavaraival járó kórképek, mint az elhízás, a diabétesz, a cukorbetegség előszobájaként emlegetett csökkent glükóztolerancia (IGT) vagy az inzulinrezisztencia (IR), továbbá az ezzel összefüggő PCOS. Ezekben az esetekben biztonságosan ajánlható édesítőszerekkel pótolni a cukrot.

A kalória- és szénhidrátmennyiség megszorítása mellett ezekben a kórképekben az elfogyasztott szénhidrát fajtája sem mindegy. Arra kell törekedni, hogy a vércukorszint ne ingadozzon nagyon (ne emelkedjen gyorsan, majd utána ne csökkenjen le hirtelen), ezért nem ajánlott az úgynevezett gyorsan felszívódó szénhidrátok (elsősorban a cukor, méz) fogyasztása. Az édes ízről nehéz lemondani, de szerencsére ma már számos lehetőség kínálkozik a cukor kiváltására.

Édesítőszerek – Használjuk vagy ne?

A cukor pótlására alkalmazható készítmények közül kiemelendőek az úgynevezett intenzív édesítőszerek.

Ezek az édesítőszerek akár több százszor édesebbek lehetnek a hagyományos répacukornál (szacharóznál), ezért annyira kis mennyiség szükséges belőlük, hogy az elfogyasztott ételek, élelmiszerek energiatartalmába (kalóriatartalmába) gyakorlatilag nem számoljuk bele ezek használatát.

A cukorral ellentétben a vércukorszintet nem emelik meg, ezért a szénhidrát anyagcsere zavaraival járó betegségek nem-gyógyszeres kezelésében, diétájában jelentős szerepet kapnak. Alkalmazásuk elsősorban cukorbetegeknek ajánlott édesítésre, de csak mértékkel.

A cukor édesítőszerre cserélése önmagában nem megoldás az eredményes testtömegcsökkentésre, egészséges és nem elhízott embereknek nem is szükséges az alkalmazásuk. A súlytöbblet csökkenésében ugyanakkor az energiabevitel mérséklésén keresztül hozzájárulhat a testsúlycsökkentéshez, ugyanakkor a cukrok édesítőszerre cserélése nem váltja ki az egészséges táplálkozás és a fizikai aktivitás hatását.

Az intenzív édesítőszerek fajtái

Az intenzív édesítőszerek közé tartoznak:

• szacharin
• aceszulfám-K,
• aszpartám
• ciklamát
• szukralóz
• taumatin
• neotám
• advantám
• aszpartám-aceszulfám sója
• szteviol-glikozidok

Forrás: EUFIC.org

Az élelmiszerekben összetevőként, vagy önálló édesítőszerként legtöbbször egymással kombinálva találhatóak meg. Édesítőszerként por, folyadék vagy tabletta formájában kaphatóak, érdemes többfélét végigtesztelni, amíg meg nem találja a számára legmegfelelőbb változatot – például van, aki nem szereti a stevia mellékízét, más viszont meg sem érzi.

Otthon leginkább italok (kávé, tea, limonádé, stb.) és ételek (pl. pudingok, pohárdesszertek, stb.) ízesítésére, befőttek, lekvárok, készítésénél használják az édesítőszereket. A boltok polcain pedig többek között: tejdesszertek, pudingporok, müzlik, müzliszeletek, dzsemek, kandírozott gyümölcsök, rágógumi, cukormentes cukorkák, csokoládék, gyümölcs- és zöldségkonzervek, szószok, mártások, mustár, félkész élelmiszerek stb. összetevői között találkozhatunk velük.

Intenzív édesítőszerek kontra cukorpótlók

Szintén a cukor kiváltására használják a cukorpótlókat (cukoralkoholokat), de gyakori probléma, hogy a fogyasztók nincsenek tisztában a két csoport között különbséggel.

Míg az intenzív édesítőszerek energiatartalma elhanyagolható, és a vércukorszintet nem emelik meg, addig egyes cukoralkoholok energiatartalmával számolni kell. Egyrészt azért, mert az eritriten kívül mindnek van kalóriatartalma, ami kb. 50-70 %-a a cukorénak. Ezt az értéket csökkenti, hogy csak részben szívódnak fel (kb. 50%-ban), ez okozza a mellékhatásukat, a puffadást, hasmenést.

A cukoralkoholok közé tartozik többek között a szorbit, mannit, maltit, izomalt, laktit, valamint az egyre népszerűbb xylit és eritrit. Édesítőerejük messze elmarad az intenzív édesítőszerektől, és a kristálycukorétól is. A legtöbb esetben akkor használják őket, amikor a cukor tömege is szükséges az adott étel elkészítéséhez, nem csak édesítő hatása, például süteménysütésnél.

Lásd még Az édesítés anyagai

Az édesítőszerek használatának biztonságosságról

Az elmúlt évek, évtizedek során is számtalan hír keringett a különböző édesítőszerek fogyasztásának veszélyeiről. A szacharinról, és a ciklamátról, aszpartámról több alkalommal is feltételezték, hogy daganatkeltő hatásuk van. Állatkísérletek során patkányok esetében bizonyos ráktípusok gyakoribb előfordulását írták le, azonban ember esetében nem tudtak hasonló eredményt igazolni. Humán vizsgálatoknál hosszú távú megfigyeléses vizsgálatok szükséges ahhoz, hogy teljes bizonyossággal állíthassuk egy szerről, hogy rákkeltő. A tudományosan érvényes eredményhez biztosítani kell, hogy a kontroll (vegyületet nem kapó) csoport, és a vegyületet kapó csoport tagjai ugyanazt az ételt, italt fogyasszák a vizsgálat teljes időtartama alatt. Mivel ez gyakorlatilag megoldhatatlan, a humán vizsgálatok eredményei sokszor bizonytalanok.

Az aszpartámot a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (IARC) az emberre nézve potenciálisan rákkeltőnek minősítette. A bizonyítékok erőssége szerinti besorolása a 2B csoportba került. A 4 szint közül (1, 2A, 2B, 3) ez a harmadik szint, és általában akkor kerül egy anyag ebbe a csoportba, ha korlátozott, nem meggyőző bizonyíték áll rendelkezésre az emberi rákos megbetegedésre, vagy meggyőző bizonyíték a kísérleti állatok rákjára, de nem mindkettő. Oka az volt, hogy a bizottság által vizsgált kísérletekben a májrák egyik típusa gyakoribb volt a rendszeresen aszpartámot kapó állatoknál. Az ebben a csoportban megtalálható anyagok rákkeltő hatásának kockázata nagyon alacsony, ebbe tartozik pl. az aloe vera vagy a ginkgo biloba levélkivonata is. Az IARC nem vizsgálja, hogy ehhez mekkora dózis szükséges. Az élelmiszerbiztonságért felelős európai és amerikai szervezetek, az EFSA illetve az FDA ezek alapján változatlanul úgy látja, hogy a megengedett napi beviteli mennyiség mellett az aszpartam fogyasztása biztonságos.

Az aszpartám fogyasztása tilos egy nagyon ritka, örökletes anyagcsere-betegség, a fenilketonuria (PKU) esetén, mert fenilalanint tartalmaz. A fenilalanin a fehérjékben található aminosav, amelyet a PKU-sok szervezete egy enzim elégtelen működése miatt nem tud feldolgozni, és a felhalmozódó bomlástermékek idegrendszeri károsodást okoznak.

A sztívia (pontosabban a sztívia édes ízét adó szteviol-glikozidok, E960) kapcsán is felmerültek biztonságossági kétségek, egyes laboratóriumi és állatkísérletekben merült fel rákkeltő, illetve bélmikrobiom-károsító hatása. Jelenleg azonban nincs bizonyíték arra, hogy ez egészséges emberekben klinikailag jelentős károsodást okozna. A szteviol-glikozidok használatát 2011-ben engedélyezték az EU-ban, kizárólag édesítőszerként.

Hivatalos ajánlások

Az Európai Unióban minden élelmiszeripari adalékanyag, így az intenzív édesítőszerek is, nagyon hosszú, szigorú tesztelésnek és szabályozásnak vannak alávetve az engedélyezés előtt. A már engedélyezett édesítőszerekkel kapcsolatban is gyakran folynak újabb kutatások, és azok eredményeit is figyelemmel kísérik, szükség esetén pedig felülvizsgálják a korábbi állásfoglalásokat.

Az EFSA (Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal) és a magyarországi hatóságok jelenlegi álláspontja szerint az engedélyezett édesítőszerek fogyasztása biztonságos a napi megengedhető beviteli értékig (ADI) a cukorbetegségben, prediabéteszben, PCOS-ben szenvedőknek.

• Az aszpartam esetében az EFSA 2023-ban megerősített ajánlása 40 mg/ttkg/nap bevitelt (ADI) tart biztonságosnak. Egy 70 kg-os felnőtt tartósan napi 2800 mg aszpartamot (250-300 édesítőtabletta) fogyaszthatna anélkül, hogy káros hatással járna egészségére.
• A szteviol-glikozidok fogyasztásának biztonságos mennyisége 4 mg/ttkg/nap, azaz egy 70 kg-os személynél napi 280 mg. (Mivel a kereskedelmi készítmények tömegét csak részben képezik maguk az intenzív édesítőszerek, nem a termék súlyát kell nézni, hanem azok édesítőszertartalmát.)

A WHO 2023-as ajánlása testsúlycsökkentés céljából hosszú távon nem javasolja rutinszerű alkalmazásukat, mert az előny bizonytalan.

Forrás: WEBBeteg
Szakértő: Moharos Melinda, dietetikus
Aktualizálta: Huszár Zsoltné dr., szakgyógyszerész

Felhasznált irodalom:

• EFSA (European Food Safety Authority): Sweeteners
• Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége, Táplálkozási Akadémia Hírlevél, 16. évfolyam, 10. szám: Édesítőszerekről - A legfrissebb ajánlások tükrében
• Aspartame - EFSA, FDA