Egy méltatlanul népszerűtlen zöldség: a zeller

A zeller (Apium graveolens) ismert gyógy- és fűszernövény, Dél-Európából terjedt el, ma többféle változata ismert és termesztett. Sokoldalú növény, gyógyászati céllal a zeller gumóját alkalmazzuk.

Az ókori görögök az erőt és a győzelem jelképét látták a zellerben, és potencianövelő hatást is tulajdonítottak a növénynek. Sőt évszázadokon keresztül alkalmazták ilyen céllal. Hazánkban a XVI. század környékén lett a konyhakertek kedvelt növénye.

Felhasználása a gasztronómiában, és fontosabb tápanyagai

Gimója mellett étrendünkben szárát (szárzeller), levelét is használjuk, akár főzve, de nyersen is fogyasztható. Ekkor nem bomlanak el a benne lévő vitaminok, és rosttartalma segíti az emésztést. A zellerszárat különböző ételekben használják, legyen szó levesekről, köretekről, salátákról. Egyrészt az ízesítés miatt alkalmazzák. Másrészt a zellerszár nagy mennyiségben tartalmaz antioxidánst, emellett K-vitamint (acenocumarol tartalmú vérhígító gyógyszer esetében a gyógyszert használók csak óvatosan fogyasszák!). Tartalmaz még C- és B₆-vitamint és folsavat, foszfort. Nyomelemek közül kalcium- és magneziumtartalma a fontos.

Zöldje a májusi palántázási időszak után folyamatosan szedhető, ízesíthetünk vele pl. leveseket.

Gumója pedig őszre húsosodik és szedhető fel, télire pedig hűvös helyen, pincében jól eltárolható, de vigyázni kell, hogy ne legyen a pince nedves, különben rothadni kezd. Jó "átteleltetéskor" étkezhetünk olyan növényből, melyet mi termesztettünk: pl. elkészíthetjük a közkedvelt zellerkrémlevest. Felhasználható nyersen salátákhoz, de kiváló fűszerei a különféle főzelékeknek, leveseknek, mártásoknak is. Diétázóknak is kifejezetten ajánlott alkalmazása.

Aki maga termeli a zellert, ne napos időben nyúljon a növényhez, mivel fényérzékenyítő hatású furokumarinokat tartalmaz, ami miatt tartósan érintkezve a növénnyel akár le is éghetünk. Használjunk kesztyűt, amikor a növényt begyűjtjük!

Mire használják az orvoslásban már a kezdetek óta?

Gumóját reumás és köszvényes panaszokra, húgyúti panaszokra és vízhajtóként alkalmazták. Vízhajtóként napjainkban is használható, húgyúti fertőzések kezelésének kiegészítésére, ekkor 1,5-6 gramm termésből készítsünk teát. Az indiai népi gyógyászatban vesekő ellen, a perzsa népi gyógyászatban szövődménymentes húgyúti fertőzés kezelésére is használják.

Miért érdemes fogyasztani napjainkban?

A zeller termése egy apigenin nevű ilóolajat tartalmaz nagy mennyiségben, amely a flavonoidok közé tartozik. Az illóolaj több kórokozó ellen alkalmas, szaporodásukat gátolja. Gumójának kivonata csökkenti a vérnyomást, a vércukor- és koleszterinszintet. Egyelőre ezek állatkísérletben bizonyított hatások, az eredményeket még emberben is bizonyítani kell. Ugyancsak állatkísérletekben hatással volt a hím állatok termékenységére is.

A nőknél gyakori húgyúti fertőzés ellen is hatásosnak mutatkozott a zeller gumója. Gyakori kórokozója a húgyúti fertőzéseknek az Escherichia coli (E. coli) baktérium. A fertőzés tünetei közé tartozik a gyakori vizelési inger, kellemetlen, fájdalmas vagy súlyosabb esetben akár véres vizeletürítés is. (Nőknek nem szűnő és/vagy súlyos panaszok esetén, férfiaknál pedig húgyúti fertőzéssel minden esetben orvoshoz kell fordulni.)

Egy friss vizsgálatban a zellertermésből acetonnal történő kivonat megfelelő dózisban képes volt gátolni ennek a baktériumnak a megtapadását a húgyhólyag falán, a benne levő kivont sedanenolid vegyület által. Ami a vizsgálatban érdekességnek számított, hogy csak az aceton oldószerrel készült kivonatnak voltak ilyen hatásai, más kivonószerrel történt kivonatoknak nem. A vizsgálat újra felhívta a figyelmet arra, hogy fontos, hogy egy növényből milyen kivonószerrel készítünk terméket, mert ettől is függ a kivonható hatóanyag koncentrációja, és ennélfogva a hatás kialakulása is jelentős mértékben függhet a kivonószertől. (Fontos megjegyezni, hogy az acetonos kivonás laboratóriumi körülmények között történik, a kivonat már nem tartalmazza a kivonószert, csak a hatóanyagot, ezért senki ne próbálkozzon otthon ezzel a módszerrel, hiszen az aceton mérgező anyag.)

Másrészről a zellernek ez a hatása nagyon hasonlít a nagytermésű áfonya hatására, ahol a hatásért a gyümölcsben levő proantocianidinek (PAC) és a mannóz (egyfajta cukor) tartalom a felelősek. Ez a két hatóanyag meggátolja a baktérium megtapadását a nyálkahártyán. Ha megfelelő folyadékfogyasztással társítjuk a gyógynövénykivonat szedését, kiürül a baktérium a szervezetből, így csökkenti a kockázatát annak, hogy a fertőzés kialakuljon vagy visszatérjen.

Az új antibiotikumok kifejlesztése, valamint a használatuk következtében kialakuló antibiotikumrezisztencia jelenleg az egyik legnagyobb szakmai problémája az egészségügynek. Így az olyan növények, mint a zeller is, a nagybogyós áfonya mellett ígéretesnek tűnhetnek a kórokozók elleni védekezésben. Az embereken történő vizsgálat még nem történt meg a zeller esetében, de biztató eredmény, hogy a zeller hatóanyagai más mechanizmussal hatnak, mint az antibiotikumok.

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Huszár Zsoltné dr., szakgyógyszerész