Be illeszkedés.

Arról lenne szó., hogy 9 honapja külföldre költöztünk..és elég jól megy a nyelv..és ezért beraktak olyanok közé akik perfekt tudják az itteni nyelvet. így most 2 iskolába járok. a másik iskola az egy kisebb iskola..és ott csak a nyelvet tanulom..és 7 vagyunk egy osztályba, ott semmi gond nincs a beszélgetéssel mert mindenki beszélget mindenkivel mert senki nem tudja rendesen összerakni a mondatokat ezért nincs az, hogy: jaj. lehet h rosszul mondtam vmit., De a másik iskolába kb. 1-2 hónapja kezdtem.és elég rosszul érzem magam mivel nem nagyon beszélgetnek velem..és még a nyelv se megy annyira..ha hozzám is szolnak akkor csak másodjára értem meg. és mégis az lenne a kérdés hogy..hogy tudnám ezt megoldani. számomra nagyon nehéz ezt csinálni, hogy csendben ülni és hallgatni őket mert nagyon sokat tudok beszélni. és végülis azért vagyok ott, hogy hallgassam h, hogy kell összerakni a szavakat/mondatokat éés méghozzá én érzem magam rosszul h nem beszélgetek velük ;s

WEBBeteg szakértő válasza beszéd témában

Kedves Kérdező! Egy új iskolába kerülés mindig nehéz, főként, ha úgy érezzük az ottani elvárás nekünk túl sok. Viszont tudnunk kell, hogy jobban fejlődhet a nyelvi képességünk, ha erősebb csoportban vagyunk, mert felhúznak minket az ő szintjükre, és ha körülöttünk mindenki helyesen beszél, akkor – igaz mi leszünk a kivétel –, de idővel gyorsabban fel tudunk zárkózni, mint a másik iskolában maradt társak! Néha több közösséghez tartozunk, és az szinte természetes is, hogy nem mindenhol lehetünk mi a hangadók. Egy új közösségbe először be kell szokni, megismerni a többieket és hagyni, hogy minket is megismerjenek. Azt javaslom, hogy az új iskolában szerezz egy barátnőt, akinek bátran elmered mondani, hogy Neked ez nehéz még, de szeretnél jobban teljesíteni, aztán egyre több barátot kell szerezni az új helyen. Igazán szép egy ilyen kettős helyzet, mert sokat tanulhat belőle az ember, fejlődhet a személyiségünk, képesek leszünk megtapasztalni, hogy milyen az, ha olykor mi vagyunk ügyesebbek, okosabbak, tehetségesebbek, szerencsésebbek és olykor meg pont nem. Szerencsés az a fiatal, aki ilyen korán megtapasztalja ezt, mert tudni fogja milyen érzés egyik vagy másik helyzetben lenni, és ezáltal képes lesz jobban beleélni magát egy másik ember, egy másik új vagy nem megfelelően értékelt embertársunk helyzetébe! (Azt is had tegyem hozzá, hogy abból lehet csak jó vezető, aki képes megtapasztalni milyen vezetve, irányítva lenni- jegyezzük meg egy életre: „Egy ember igazi természetéről az árulkodik legjobban, ahogy az alárendeltjeivel bánik. Ne azt nézd, mit csinál, mikor vele egyenrangúak között van! ”J. K.R. Hagyd, hogy fejlődhess Te is e szerint!) Fogadjuk el ezt a helyzetet és apró lépésekkel változtassunk rajta, lehet meg kell tanítani az új társakat arra, hogy, hogyan segíthetnek nekünk, első lépés, hogy őszinték legyünk velük és elmondjuk, hogy szeretnék őket megismerni, jóban lenni velük, csak a nyelv miatt nehéz. Biztos vagyok benne, hogy sikerül majd. Sokszor elfelejtjük, hogy nem csak szavakkal lehetünk kommunikálni, jóban lenni egymással; ha figyelmes, segítőkész és sugárzó vagy, akkor a többiek is nyitnak majd feléd! Csak türelmesnek és figyelmesnek kell lennünk, bízni kell magunkban, mert nem véletlen, hogy jobb csoportba kerültünk, akkor használjuk ki ezt, egy-egy barátságkötés sokat segít, hogy az első időket, nehézségeket gyorsan átvészeljük. Mernünk kell tenni azért, hogy beilleszkedjünk, nem feladni és bízni abban, hogy sikerül! Menni fog!:) Szelényi Éva

Itt kérdezhet