Tanácsot kérnék

Gyermekem 3 és fél éves elmúlt. 3 hónaposan veleszületett végbél fejlődési rendellenességre megműtötték. Szűk volt a végbélnyílása. Szinte naponta tágítottam a nyílást. Rendszeresen székrekedése volt, nehezen ürítette a székletét. Mindenféle széklet lazítót kipróbáltunk már. 2 és fél évesen jöttek rá, hogy tejallergiában szenved. A gasztroenterológusunk javasolt egy széklettömegét javító szert: macrogolli. napi 2, 5 mg-ot szedünk naponta. Jelenleg kiscsoportba járunk, de az óvónők jelezték, hogy jó lenne, ha a wc-be ürítené a székletét a gyerek. Ugyanis a problémám az lenne, hogy a kisfiam nem akar szólni, ha kakilnia kell, de akkor sem szól, ha már bekakilt. Velem egyáltalán nem akar még öltözni sem csak apát akarja, nagyon apás. Kipróbáltuk már a dicsérést, a jutalmazást, de semmi nem hozott eredményt. Nem tudom mitévő legyek, mihez kezdhetnék. A sebész és a gasztroenterológus is azt mondta, hogy szervi baja már nincs. Ajánlották, hogy menjünk el pszichológushoz, de még várnék vele, talán tudnának nekünk segíteni. Előre köszönöm válaszukat.

Svábhegyi Gyógyintézet válasza szobatisztaság témában

Kedves Kérdező! A szobatisztaság kérdése a legtöbb kisgyermekes családban gondot okoz, tehát problémájukkal nincsenek egyedül. A kisfia esetében ráadásul a szobatisztaságot igencsak befolyásoló, fejlődési rendellenességgel is számolni kell még akkor is, ha a korrekció eredményes volt. A kérdése összetett, így pusztán a szobatisztaság ténye mellett más szempontokra is felhívom a figyelmét. Javaslom, hogy - ha eddig nem tették - minél hamarabb beszéljenek az óvónőkkel, és tájékoztassák őket a gyerek problémáiról, a betegségeiről, az eddigi orvosi beavatkozásokról. Az óvónőkkel való beszélgetés előtt kikérném a kezelőorvos(ok) véleményét arról, hogy melyek azok a problémák, amelyekről mindenképpen tudniuk kell azoknak a felnőtteknek, akik a kisfia mellett vannak napközben. Amennyiben az óvónők a problémák, az előzmények ismeretében is türelmetlenek, talán tanácsos volna elgondolkodni más óvodai elhelyezésen, netán azon, hogy miképp' lehetne megoldani a kicsi napközbeni ellátását családon belül. Általános értelemben a kisfia - a betegségek dacára, azoktól függetlenül - még "időben van", a szobatisztaság optimális korhatára szinte gyerekről gyerekre változik. Ráadásul gyakran jelentkezik "visszaesés", vagyis amikor az amúgy már stabilan szobatiszta gyereknél "baleset történik". A kisfia esetében elgondolkodtatónak tartom, hogy - a levele alapján - a problémák az óvodában jelentkeznek és nem otthon. Ennek a hátterében valószínűleg egyfajta sajátos lázadás áll. A kicsi ugyanis pontosan tudja, hogy ezzel úgymond "üzenhet" a felnőtteknek. Meglehet, hogy bármennyire is óvoda-érettnek nyilvánították, ő még ragaszkodna a megszokott környezetéhez. Javaslom, hogy - ha hosszabb ideig nem megoldható - átmenetileg maradjanak vele otthon! Ha visszatér minden a régi mederbe, akkor valóban csak a kényszerű környezetváltozás okozza a gondokat. Ha ennek ellenére nem lesz javulás, tovább kell kutatni! A székletürítés a kisfia esetében két szempontból is kulcsfontosságú: egyrészt megtanulta, hogy valamiért kitüntetett figyelemmel kíséri a család ezt a folyamatot, másrészt megtapasztalta azt is, hogy - ha egy kicsit odafigyel, maga is tudja "szabályozni", vagyis uralni. E kettős tapasztalás olyan "eszközt" kínált a számára, amivel olykor él és - bocsánat - visszaél. Tudja, hogy ezzel a szülei, sőt, a tágabb környezete is irányítható. Mindezt persze nem tudatosan teszi! Az édesapához való túlzott ragaszkodásának is egyszerű oka lehet: a leveléből úgy tűnik, Ön volt az, aki a számára kellemetlen, fájdalmas élményekkel társult, az édesapa személye viszont "ártatlan", ezért válhatott apássá. Idővel Ön felé is enged, ha az Ön személyét is döntően a kellemes élményekkel, érzésekkel társítja a kisfia. Összefoglalóan: beszéljenek a gyerekkel (kérdezzék meg, mit miért csinál), próbáljanak dűlőre jutni az óvónőkkel, próbálják a környezet visszarendezését, és mindeközben tartsák szem előtt, hogy a szobatisztaság, illetve annak a hiánya önmagában jelzés értékű, amely túlmutat önmagán. Tehát ha a fenti módszerek mindegyike kudarcot vallott, az azt jelenti, hogy a kisfiának ez az egyetlen "eszköze" a segítségkéréshez. Azt azonban, hogy miben "kér" ily módon segítséget, egy levélből aligha lehet kideríteni. Amennyiben hosszú távon sem rendeződik a probléma, javaslom, hogy keressenek fel pszichológust, aki segít tisztázni a helyzetet! Remélem, nem lesz szükség a segítségre, de ha mégis, keressenek bátran! Üdvözlettel.

Itt kérdezhet