Gyereknevelés - Esti kimászkálás

Tisztelt Doktornő/úr! Tapasztalt anyukának mondhatom magam, most várom a negyedik gyermekemet. Sok mindennel megbirkóztam könnyedén, de most eléggé tanácstalan vagyok. 3, 5 éves kisfiam kiegyensúlyozott, mosolygós, kedves kisgyerek, csecsemő kora óta megvan a napi rutinja, nem is volt vele soha semmi nehézség: tudta mikor van alvás- vagy játékidő. Fél évig járt bölcsibe, most szeptembertől pedig óvodába került. Azóta van probléma, amit nem sikerült eddig megoldani. Fél8-8 között esti mese, egy kis "bujó", simogatás, meghitt pillanatok, majd elköszönök, kijövök. Eddig működött (pedig a rácsot már tavasszal kivettük), de ősz óta kimászkál, és hiába voltunk következetesek vele, nem működik. Lehet, hogy nem túl barátságos megoldás, de nem láttunk mást, az utolsó figyelmeztetés után becsuktuk az ajtaját. Néha rossz néven vette, picit sírdogált, de sokszor meg sem hatotta, hallottuk, ahogy a csukott ajtó mögött játszik a játékaival. Eltelt majdnem fél év, és semmit nem tanult a dologból, pedig mi sem nagyon szeretjük ezt csinálni - jó volna, ha megértené, hogy vége a napnak, és nincs több puszi, ölelés, tévé, víz...de van, hogy csak táncikál a folyosón, és minket vagy a testvéreit szórakoztatja. Kipróbáltuk, hogy nem figyelünk rá, de nem hagyja a tesóit aludni, szóval ez a megoldás egyáltalán nem vált be. Mit lehet tenni, hogy mindenkinek nyugodtan teljen az estéje - leginkább a többi gyerkőceinknek? Köszönöm a választ!

Szigeti Ildikó válasza esti kimászkálás témában

Kedves Kérdező! A kisfia szokatlan viselkedése hátterében több ok is állhat. Említi, hogy az óvodába kerüléssel egy időben kezdődtek az esti/éjszakai "kimászkálások", ami jelezheti, hogy az átállás (bölcsiből az oviba) nem volt annyira zökkenőmentes, mint azt Önök gondolták, vagy ahogy azt a kisfia látszólag tudomásul vette. Könnyen elképzelhető (az időbeli egybeesés ugyanis nagyon fontos), hogy az óvodában volt vagy van valami, vagy valaki, ami miatt a gyerek szorong. A szorongás az esti, lefekvés körüli időszakban szokott csúcsosodni. A kicsik ekkor élik meg azt, hogy a "jóéjt" puszival átmenetileg megszűnik a napközbeni biztonság, jön a "rémisztő" éjszaka, amikor bizony egyedül, magányosan kell megküzdeni az őt fenyegető valós vagy vélt félelmekkel. A kisfia ráadásul most pont abban a korban van, amikor a gyerekek fantáziavilága igencsak felélénkül. Sok kicsi ekkor - a látott vagy hallott mesék, filmek hatására - ijesztő lényeket talál ki. Fokozza az ezzel járó szorongást, hogy az értelmi fejlődés ezen színtjén a gyerekek még nem tudnak különbséget tenni valóság és fantázia között. Mindezek figyelembe vételével nem biztos, hogy az ajtó becsukása a legjobb megoldás, mert azzal csak tovább erősíthetik a kisfia "magányos harcos" érzését, vagyis pont az ellenkezőjét váltják ki vele, mint, ami a cél volna. Tanácsosabb lehet a gyerekkel intenzívebben tudatni, hogy szeretik, mindig ott vannak a közelében, ha úgy érzi, társaságra vágyik (fél a magánytól), Önökhöz mindig mehet. Elképzelhető, hogy kezdetben állandóan a közelükben lesz, majd szépen, lassan, ha megtapasztalja a biztonságot, ő maga fogja kezdeményezni a függetlenséget. A leírtak dacára javaslom, hogy ha az éjszakai "kimászkálás" alvásproblémákkal is együtt jár, előbb-utóbb keressenek fel egy gyermek-neurológust, mert az alvásmegvonás (még ha azt önként teszi is a gyerek) komoly fejlődési problémákat alapozhat meg, ezért célszerű ezt megelőzni. Amennyiben pszichológus segítsége válik szükségessé a probléma gyökerének a feltárásához és megoldásához, keressenek bátran! Üdvözlettel.

Itt kérdezhet