Gyermekkori maszturbáció

Tisztelt Doktoru úr/hölgy! Az óvodában az óvonénik azzal fogatak, hogy a gyermekem önkielégítést végez. Mégpedig úgy, hogy a két lábát kinyújtva keresztbe teszi, megfeszíti és le-föl mozgatja. Ezzel leizzasztja magát és nyöszörgő hangokat is ad ki. Itthon nem csinálja sem nappal sem lefekvéskor. Napközben az óviban sem csinálja csak alvásidőben. Kérdeztem a kislányomat, hogy ilyenkor mikor ezt a mozgást végzi mit érez. Azt felelte semmi. Az óvonéni azt mondja, hogy vigyük el szakemberhez, mert az ő meglátása szerint az sem zavarja, ha mások a közelében vannak és ez már "orvosi eset". Kérdem én mit tudok tenni ebben az esetben. Próbáltam megmagyarázni neki, hogy mi az a dolog, amit csinál, de mikor beszélek róla akkor ő úgy érzi és azt is mondja, hogy ő rossz és sírva fakad. Én mondtam neki, hogy ő nem rossz, csak, amit alváskor végez nem igazán jó. Bocsánat másképp nem tudtam kifejezni magam. Kérem Önt erre a kényes kérdésre válaszolni szíveskedjék, tényleg a gyermekmet el kell vinnem pszichológushoz ezzel a dologgal? Vagy kinövi majd? Én arra is gondoltam, hogy esetleg az alvás gondolata, illetve tette a óvodában váltja ki belőle? Válaszát előre is köszönöm.

Szigeti Ildikó válasza maszturbáció témában

Kedves Kérdező! Mindenek előtt hadd nyugtassam meg, a kislánya nem (!) "orvosi eset"! Azzá válhat azonban a későbbiekben, ha a körülötte lévő felnőttek, különös tekintettel azok, akiknek meghatározó számára a véleménye és a szeretete, rosszul reagál a viselkedésére. A gyermekkori maszturbáció igen gyakori jelenség, szinte a legtöbb gyerek előbb-utóbb felfedezi ezt az örömforrást, mint ahogy azt is, hogy a genitáliák ingerléséből származó kellemes érzést ő maga válthatja ki. Az önkielégítés gyermekkori formái minden ellentétes óvónői vélemény dacára nem kóros, nem ártalmas az egészségre! Ha viszont valami árthat, az a szülők és az óvónők viselkedése. A legnagyobb, és hosszú távon ható károkat az okozhatja, ha a kislánya viselkedését drasztikusan tiltják, netán büntetik. Ezzel ugyanis akarva-akaratlanul szorongást, kellemetlen érzést társítanak az amúgy kellemes és ártalmatlan viselkedéshez, és a gyerekben az a téves képzet alakul ki és rögzül, hogy ez a valami rossz, nem szabad, mert büntetés jár érte (legyen ez a szülők nem tetszése, ijedtsége, tiltása vagy az óvónők panaszkodása). Ez a rögzült társítás a későbbiekben valóban orvosi esetté változtathatja az amúgy egészségesnek induló gyereket. A maszturbáció tiltása, ellenzése, kigúnyolása ugyanis számtalan esetben vezethet felnőttkori szexuális aberrációhoz, frigiditáshoz, vagy általánosan a nemi élet zavaraihoz. A legjobb és legtöbb, amit ilyenkor egy aggódó szülő vagy óvónéni tehet, hogy leplezi megdöbbenését (vagy nem is döbben meg), tudomásul veszi, nem irányítja rá a gyerek figyelmét. A figyelem ráirányítása ugyanis (még ha azt magyarázó célzattal teszi is), rögzítheti ezt a viselkedést, ha viszont a felnőttek úgy tesznek, mintha észre sem vennék, ezzel előbb-utóbb a gyerek figyelmét is elterelhetik másra. Némi gondot okozhat, hogy a kislánya "társaságban" maszturbál. Ezt egyszerűen úgy lehet "rövidre zárni", hogy megkéri őt, legközelebb csak akkor játsszon ilyet, ha egyedül van! Legyen (ek) türelemmel, idővel elterelődik a figyelme, vagy ha nem, akkor is megtanulja, hogy csak magában végezze ezt a tevékenységet. Ha azonban változatlanul ragaszkodik a kislánya a társasághoz, vagyis a szemérmessége háttérbe szorul előbb-utóbb valóban érdemes lehet felkeresni egy gyermekpszichológust, mert a viselkedése hátterében lelki tényezők állhatnak. A levele alapján viszont ennek kicsi valószínűségét látom. Üdvözlettel.

Itt kérdezhet