Testvér - Kérdés Bóta Tímeához
Kedves Tímea! Van egy 14 éves lányom, akit a párommal 9 éve nevelünk együtt. Az édesapja sajnos nem igazán törődik vele. A párommal szeretnénk közös gyereket is, azonban ez a téma sokszor negatív érzelmeket hoz felszínre. A lányom teljes mértékben elutasító -bár tudom ezt nem neki kell engedélyeznie- engem azonban mégis érdekel a kis lelki világa. Tudom, hogy neheztel az édesapja miatt, akinek egyébként szintén van másik gyermeke. A minap beszélgettünk a testvér témáról és megkérdezte, hogy azért szeretnék még egy gyermeket, mert ő nem elég jó nekünk? És hogy én hátba támadnám, ha ezt tenném vele. A viszony köztünk -mivel elég korán 17 évesen szültem inkább barátnősen alakult- majd az idő előrehaladtával "próbáltam" nevelni is. A mai napig nagyon jóban vagyunk, jó tanuló, nincs vele probléma, nagyon szeretetigényes, amit próbálunk neki megadni, és mindenben támogatni. Én igazán nem akarom, hogy Ő még jobban sérüljön, viszont szeretnék még gyermeket, ami azért nem biztos, hogy az életében Ő hátrányt jelentene. Ezeket neki is elmondtam, azonban megrémít a reakciója. A párom is elmondta neki már szépen, hogy neki még nincs saját gyermeke és ez milyen jó lenne, mennyire fontos ez neki, és persze, hogy ez a lányomnak is jelentene előnyöket is. Mit gondol erről, legyen szíves megírni. Egy kollégáját is kérdeztem már erről, aki azt mondta, semmiképpen nem vállalna gyermeket a helyemben, mert a lányom nagyon sérülne, ezt pár évvel ezelőtt kellett volna, vagy pár év múlva. Ön egyetért ezzel? És ha az élet mást hoz? Tényleg ennyire rossz dolog lenne ez rá nézve? Nekem nagyon fontos a lányom, azonban az én életemet én szeretném irányítani ugyanakkor nem akarok rajta és az érzésein átgázolni. Nem tudom mit tegyek, mik a valódi gondolatai erről -mert különben nagyon imádja a kisgyerekeket- és nem tudom, ha konkrétan gyereket várnék mi történne, megromlana e a kapcsolatunk stb. Válaszát előre nagyon szépen köszönöm!
Bóta Tímea válasza féltestvér témában
Kedves Kérdező, Ön jól érzékeli, a gyermekvállaláshoz nem kell a lánya engedélye, de értem azt is, hogy a legjobbat akarja neki. Ezzel együtt, minden megbeszélős, meggyőzős helyzettel azt üzeni, hogy mégis van rá befolyása. Én azt gondolom, hogy egy gyermek biztonságérzetét leginkább az szolgálja ha a helyén van, ha nem kell belevonódni a szülei döntéseibe, dolgába. Ha ilyen összecsúszások, szereptévesztések vannak, a gyerekek sokszor reagálnak így - témától függetlenül. Én azt hiszem, a lánya úgy tudna a helyére kerülni, ha elfogadná az Önök szeretete nem függ egy újabb testvér születésétől, és az ő (gyerek) helye a rendszerben nincs veszélyben. Ő az Ön és az édes(!) apja elsőszülöttje. Bonyolítja a helyzetet, hogy a nevelőapjával kialakult stabil (?) viszonyba is belezavar egy közös gyermek, tehát a félelmei egy szinten megalapozottak lehetnek. A tapasztalatom az, hogy vannak olyan "jó mondatok", amit minden pátosz nélkül, de helyére tehetik a megrendült biztonságérzetet. (Ha másképp nem megy, akár szakember bevonásával) Önöknek erre kell tenni a hangsúlyt most. Én megkockáztatom, ha megérzi az Önök határozottságát - és közben a felé érzett szeretetet, megnyugszik, és elfogadja. Például, hogy azért is vállalna újra kisbabát - mert az első is tökéletes lett. Adjanak időt neki. És tudjuk, hogy kilenc hónapnyi babavárás sok mindenre elég. Örömteli várandósságot, egészséges másodszülöttet - elégedett elsőszülöttet kívánok Önöknek. Szeretettel: Bóta Tímea
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
