Kistestvér érkezése
Tisztelt Szakértő! Nagyobbik lányom szeptemberben lesz 2 éves, most érkezett kistestvére (3 hetes leányzó). Sajnos az a baj, hogy, amikor a kicsi sírni kezd, a nagy úgy megijed tőle, hogy borzasztó sírásban tör ki ő is, szinte rázkódik bele. Nagyon megvisel, hogy látom a nagyobbik lányomat szenvedni a sírás miatt, egyébként érdekli a kistesó, szeretgeti, csak, amikor elkezd a pici nyekeregni, sírni, akkor ős is elkezd iszonyatosan sírni. Mit tehetek, hogy könnyebben menjen neki hozzászokni? Szinte napról napra rosszabb a helyzet.. Attól félek, hogy valami lelki sérülés lesz a vége ennek. Nagyon köszönöm válaszát előre is!
Szigeti Ildikó válasza kistestvér témában
Kedves Kérdező! Egyelőre nincs oka az aggodalomra! A nagyobbik lánya minden bizonnyal nem a kicsitől, illetve a kishúga sírásától retten meg, hanem ez az az úgynevezett „kulcsinger”, ami a felszínre hozza a benne régóta (akár több hónapja) fokozódó szorongást. Ennek a szorongásnak a hátterében nem feltétlenül a manapság oly gyakran emlegetett testvér-féltékenység áll, hanem egy általános aggodalom az „új jövevény” miatt, a megváltozott családi és egyéb körülmények miatt. A kicsik általában nagy traumaként élik meg a változásokat, de könnyen alkalmazkodnak is hozzájuk. A kistestvér érkezése még a leggondosabb szülői felkészítés, tudatos rákészülés mellett is szorongással jár. A terhesség lefolyása a legoptimálisabb esetben is aggodalommal teli időszak, és ez az aggodalom bizony a gyerekre is átterjed, még ha azt a kicsi nem is mutatja. Most, hogy megérkezett a kistestvére, a kislányából – akárcsak a felnőttek esetében –kitör a felgyülemlett feszültség, és úgy tűnik, a húga sírása a „jel”, amelyre így reagál. Azt javaslom, hogy a lehetőségekhez mérten nagyon sok időt töltsenek együtt a nagyobbik kislányával, próbálja bevonni a kicsi körüli teendőkbe, például kérje, hogy segítsen a hintőporozásban, vagy más, egyszerűbb dologban. A folyamatos együttlét során megtapasztalja, milyen az, amikor kiegyensúlyozott a pici, így nemcsak a sírás lesz az egyetlen, amire asszociál a kishúga kapcsán. A kistestvér nagyobb általi utánzása amúgy igen gyakori és természetes jelenség. A hagyományos, utánzásra való fokozott hajlandóság (amely 2 év körül a normális értelmi fejlődés jele) mellett számolni kell egyéb „üzenet” jellegével is. A nagyobbik kislánya ezzel is jelezni kívánja, hogy „amit a kicsinek szabad, ahhoz neki is joga van”, vagyis, ezáltal is tiltakozik az esetleges megkülönböztetés, avagy „kettős mérce” ellen. További javaslatom, hogy az esetleges testvér-féltékenység megelőzésére próbálja tudatosan erősíteni a nagyobbik kislányában azt, hogy hiába született kistestvére, őt változatlanul mindenki ugyanúgy szereti. Ezt a legegyszerűbben úgy tudja elérni, ha minden nap egy bizonyos ideig „megengedi”, hogy újra kisbaba lehessen a nagyobbik gyerek. Vegye az ölébe és kényeztesse, babusgassa ugyanúgy, mint csecsemő-korában. Bármilyen régi, közös rituálét idéznek fel, a lényege az, hogy egy rövid ideig határozottan tudja, hiába szűnt meg az egykéknek járó kiváltsága, az iránta érzett szeretet és a fontosság nem változott. Némi türelemmel, odafigyeléssel előbb-utóbb változni fog a helyzet, a nagylány egyre kevésbé fog „rákontrázni” a kicsire. Addig is, ha sírni kezd, fokozott odafigyeléssel próbálják megnyugtatni, kényeztetni! Sok türelmet és mielőbbi, vidám lánytestvéreket kívánva, Üdvözlettel.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
