Indulatos gyerek

Tisztelt Dr. Nő, Dr.Úr! Segítségét kérném 13 éves nagyfiammal kapcsolatban. Már évek óta vannak látszólag különösebb indok nélküli hirtelen dühkitörései. Például: Szépen megkérjük, hogy menjen ell boltba, vagy vigye le a szemetest, és különösebb indok nélkül elkezd ordítani, csapkodni, hogy miért neki kell ezt csinálni. A kérés szépen hangzott el, éppen nem csinált semmit, de ha csinált is volna akkor is utána kellett volna elvégeznie a feladatát. Ilyenkor sem szép szóval, sem erélyessen nem lehet vele beszélni, mert az csak parázs a tűzre., De úgy vettem észre, hogy még gerjeszti is magát, még jobban belelovalja magát az indulatokba annyira, hogy már fújtatva veszi a levegőt, mint aki fulladozik, belevörösödik, remeg, tördeli a kezeit, attól tartok, hogy agyvérzést kap. Próbáltuk kezelni szépen, szép szóval, ", hogy ezért most miért kell így viselkedni, végezd el a kérést és ennyi" nem használt, próbáltam bevetni az anyai szigort, két füles kiséretében, de majdnem visszakaptam., Amilyen hírtelen jönnek az indulatok, olyan gyorsan meg is nyugszik, és megbánja, amit tett, de bevallása szerint nem tud uralkodni magán! Mikor elkezdődtek a dühkitörései jártunk gyerek pszichológushoz kb. 1 évig, majd mikor a pszichológus elment abbahagytuk, mert másik orvosnál előlről kellett volna kezdeni mindent, vidékről kellett bejárni, és már nem volt megoldható. A pszichológia nem vezetett eredményre, sem a gyerek viselkedése nem lett jobb, sem mi szülők nem tudtuk meg a kiváltó okokat, a nevelés jó, de a gyerek nem javult. Rendezett körülmények között élünk, átlagosan, mindketten dolgozunk, nyaralni járunk, a gyereknek igyekszünk mindent megadni, amit tudunk, ésszerű határokon belül. Veszekedés a családban nincs, a gyerek kitűnő tanuló, az iskolában semmi probléma nincs vele, tanárai megvannak vele elégedve, semmit nem tudnak az otthoni viselkedéséről, minta gyerek, csak otthon viselkedik így. Teljesen tanácstalan vagyok, hogy mit tegyek, hogy kezeljem-kezeljük az hirtelen indulatait? Kös

Szigeti Ildikó válasza serdülőkori magatartás zavar témában

Kedves Kérdező! A fia viselkedésének hátterében több ok is állhat, a leginkább kézenfekvő magyarázat a gyakori dühkitöréseire maga a kamaszkor, aminek éppen a közepén jár. A kamaszkor egyik gyakori velejárója, hogy a felnőtté cseperedő gyerek nem tudja megfelelően kezelni indulatait, ettől ő maga is megijed, ami újabb feszültségforrás, amelyet újabb dühkitöréssel vezet le. Ez az ördögi kör ismétlődhet akár évekig is. Az alapfeszültséget olyan fura felismerések okozzák, hogy miközben a tükörből egy napról napra változó „idegen” néz vissza, az agyában világmegváltó gondolatok cikáznak, addig a lelkében a láthatatlanság vágya uralkodik. Mindemellett a hazai iskolarendszer jellegéből adódóan éppen a kamaszkorral küzdő gyerekeket állítja az első legnagyobb próbatételek elé (továbbtanulás a hatosztályos, vagy normál gimnáziumokba például). Ezek együttesen hatalmas – bocsánat a szakkifejezésért – frusztrációt generálnak még a legideálisabb körülmények között élő serdülőknél is. Gyanítom, a nagyfiúk esetében sem kell ennél bonyolultabb, vagy súlyosabb dologra gondolni., Mint azt Ön is írja, a gyerek kitűnő tanuló, és „mintagyerek” az iskolában, ami arra enged következtetni, hogy az otthoni indulatkezelési problémák adódhatnak az idegen környezetben való megfelelési kényszer okozta felhalmozódott feszültség levezetéséből is. Ebben az esetben a lényeg, hogy a fia az otthon szerető, megértő és elfogadó közegében „meri” csak kiengedni úgymond a fáradt gőzt, aminek sajnos éppen a megértő és elfogadó közeg esik olykor áldozatul. Ettől függetlenül látatlanban nem merem egyértelműen kizárni az egyéb okokat sem, a hirtelen dühkitörések ugyanis – feltéve, ha évek múlva sem változik a helyzet – különböző pszichiátriai kórképekre is utalhatnak. Éppen ezért, ha tartósan fennáll az a kezelhetetlen állapot vagy súlyosbodik a helyzet, azt javaslom, nem pszichológust, hanem gyermekpszichiátert keressenek fel! Egyelőre azonban azt tanácsolom, a nagyfia dühkitöréseit próbálják a lehetőségekhez mérten nyugodtan, higgadtan kezelni! Ne hagyják rá a dolgot, ne legyintsenek, hanem minden ilyen szituációt – utólag, amikor „megbánta” a reakcióját – beszéljenek meg! Kérdezzék meg, hogy miért gondolta ő másképp, miért van ellenére a kérés teljesítése. Kérjék meg, hogy legközelebb magyarázza el, miért nem akar ezt vagy azt, de ne kiabáljon, mert az mindenkinek nagyon rossz! Agresszióval (pofon kíséretével) ne próbálkozzanak, mert az valóban olaj a tűzre, az tovább erősíti az agresszív tendenciákat. Minden esetben biztosítsák a fiúkat arról, hogy megértik, ha valamiért dühös, de kérjék meg, hogy ossza meg Önökkel a dühének az okát és tárgyát. Ha beszélgetnek egy feszültségforrásról, önmagában is csökkentik a feszültséget. Sok kitartást és türelmet kívánva, Üdvözlettel.

Itt kérdezhet