Szobatisztaság
Kedves Doktor Nő/Doktor Úr! Van egy 3 éves kislány unokám, aki 32 hétre született annak idején terhességi mérgezés miatt. Elvileg semmi szervi elváltozása nincs, igazán okos, szemfüles, vidám kislány, kicsi hisztivel. A gondunk az, hogy nem akar, nem tud szobatiszta lenni. A pisi még csak csak, mert odafigyelünk rá, és időnként bilire ültetjük. Soha nem erőszakoskodtunk, vagy büntettünk a szobatisztaság hiánya miatt. A legnagyobb gondunk, hogy kakilni viszont semmi áron nem hajlandó a bilibe. Tudja, hogy kakilnia kell, mert olyankor szól a Szüleinek, vagy Nekem, hogy adjak rá guminadrágot, mert neki most kakilni kell. Olyankor elbújik egy sarokba, és kér, hogy ne nézzük, ne szóljunk hozzá, mert ő most kakil…Amikor végzett, előjön és közli, hogy végzett, vegyük le a pelenkát. Ma aztán alakított, ugyan is az édesapja „véletlenül” a bilibe ejtette a kakit, és kérte, hogy nézzük meg Kata „sikerét”. A kicsi erre olyan ideges lett, hogy alig kapott levegőt, és csak azt kiabálta, inkább ordította, hogy: nem Én voltam, nem Én voltam, Én nem kakiltam a bilibe. Ha kérdezzük Tőle, hogy miért nem oda végzi a dolgát, akkor nem tud választ adni, csak annyit, hogy nem akarok! Azt szeretném kérdezni Öntől, hogy ezt vajon miért játssza el mindig, miért irtózik, vagy fél, vagy szórakozik a bilivel, vagy a WC-vel kapcsolatban? Lehet, hogy ez valami belső késztetés Nála, esetleg tudatalatti valami? Egyáltalán mit kezdjünk vele, hogyan szoktassuk bilire, mivel csalogassuk arra, hogy másképp tegyen? Szeptembertől már óvodásnak kellene lennie, de így nem tudom mi lesz, hisz oda csak szobatiszta gyereket vesznek fel. Nagyon, de nagyon tanácstalanok vagyunk, és értetlenül állunk ezen viselkedéssel szemben, ami már kétségbe ejtő. Kérem szépen adjon tanácsot mit tegyünk Katával annak érdekében, hogy erről leszokjon, hogy végre tanulja már meg, hogy a bilike mire való? Esetleg menjünk vele valamilyen szakorvoshoz? Köszönöm válaszát, üdvözlettel: egy nagymama
Szigeti Ildikó válasza szobatisztaság témában
Kedves Nagymama! Először is érdemes eloszlatni egy félreértést: a szobatisztaság nem azt jelenti, hogy a kicsi a bilibe végzi a dolgát, hanem azt, hogy akaratlagosan képes-e visszatartani a szükségletét vagy nem. Ebből az aspektusból nézve viszont egyértelmű, hogy a kis unokája igenis szobatiszta! Persze érthető, hogy a család már türelmetlenül várja, mikor jön el a pillanat, amikor végképp’ eldobható lesz a pelus. Azon kérdésére, hogy vajon miért fél a bilitől, vagy a WC-től, sajnos nem lehet egyértelmű választ adni. A levele alapján azt gondolom, nem magával a bilivel, avagy a WC-vel van baja. A kisgyerekek normális (!) lelki fejlődésének a jele, hogy valami módon „ragaszkodik” a saját produktumához, mert azt „a saját részének tartja”, így szeret úgy „megválni” tőle, ahogy az neki tetsző. Ezzel magyarázható, hogy, amikor a bilibe került az, ami odavaló, bizony megrémült, hiszen elvesztette ezáltal a kontrollt a saját produktuma fölött. Bármennyire is furcsa, Kata teljesen normálisan, egészségesen viselkedik, ezt bizonyítja az Ön által is leírt „elvonulása” is, ami annak a jele, hogy kifejlődött benne a természetes szégyenérzet, és tudja, hogy ez intim dolog, másra nem tartozik. Nem gondolom, hogy a kislánynak olyan problémája lenne ez, amivel szakorvoshoz kellene fordulni! Azt is gondolom azonban, hogy ha a család túl nagy hangsúlyt fektet erre a „problémára”, a későbbiekben valóban szüksége lehet a kislánynak pszichológusra. A tágabb értelemben vett szobatisztaságra szoktatás mikéntje ugyanis alapvetően meghatározza a gyerekek lelki fejlődését. Azoknál, akiknél a család sürgeti, bünteti/jutalmazza ezt a folyamatot, a későbbiekben szorongós, állandó pszichés problémákkal küzdő felnőtt lesz! Azt javaslom, hogy egyrészt legyenek türelemmel, vegyék természetesnek Kata ezzel kapcsolatos reakcióit és fogadják el az ő döntéseit! Ha azt tapasztalja, hogy ez nem probléma, nincs jelentősége, előbb-utóbb maga fogja kezdeményezni, hogy hadd használja a WC-t (elképzelhető ugyanis, hogy „átugorja” a bili-korszakot). Némi trükkel, például játékok WC melletti elhelyezésével vonzóvá lehet tenni az ott-tartózkodást. Ezt érdemes kipróbálni, mással azonban ne késztessék a kislányt a pelus elhagyására! Sok türelmet kívánva, Üdvözlettel.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.