Óvodai beilleszkedés

4 éves kislányom középsős az oviban (kiscsoportba is járt, előtte bölcsibe is) . Aggaszt minket, hogy kislányunk alig-alig barátkozik az óvodában (és ez így volt kiscsoportosként is) . Leggyakrabban egyedül játszik, nem keresi társai társaságát, sőt talán inkább még zavarja is, ha valamelyikük "ráakaszkodik". Tehát óvodában, játszótéren csak elvétve játszik társaságban. (Azért volt már rá néhányszor példa, hogy egy-egy kisgyerekkel nagyon megtalálták az összhangot.) Jobban szereti a felnőtt társaságot, mint a kortársaiét. Érdekes, hogy a két éves hugával tökéletes az összhang, jókat játszanak, szerepjátékoznak, teljesen egymásra vannak hangolódva. Úgy látom, mintha nem is érdekelné, hogy a másik vele egykorú gyerekkel örömét lelhetné egy közös játékban. Néha az az érzésem, hogy talán félénk. Például ha elveszi egy másik gyerek azt, amivel épp játszik, abba beletörődik. Nem bonyolódik konfliktusba. Azért is fura ez, mert kiemelkedően kommunikál, nagyon érdeklődő, kreatív, értelmes, önálló kislány, aki mindig feltalálja magát., Hogyan tudnánk neki segíteni, hogy az óvodában is jobban barátkozzon, ne csak egyedül játszogasson? Aggódunk miatta, és segíteni szeretnénk neki.

Szigeti Ildikó válasza kortárs kapcsolat témában

Kedves Kérdező! A levele alapján nem valószínű, hogy olyan problémáról van szó, ami miatt aggódni kellene. Közhelyes, de tény, hogy nincs két egyforma gyerek. Vannak olyanok, akik szívesebben játszanak egyedül és vannak olyanok, akiknek elemi szükségletük, hogy megosszák egy másik gyerekkel a játék élményét. Nagyon fontos, hogy átgondolják – és itt az óvónőkkel való együttműködésre van szükség – kinek is jelent gondot, problémát az, hogy a kislányuk kissé magának való. A gyerek vagy Ön szomorú és szorong, amiatt, hogy egyedül játszik a kislánya? Valóban a félelme tartja vissza a társas játéktól, biztonságos távolságban a többiektől? Ha a kislány amúgy kiegyensúlyozott (és a leveléből ez tűnik ki), és vannak helyzetek, amikor szívesen játszik más gyerekekkel (és erről is tesz említést), azt tanácsolom, vegyék tudomásul, hogy a maguk kislánya ilyen. Fontos jelentése van annak, hogy említette, a kishúgával összhangban vannak, kiemelkedően kommunikál, érdeklődő. Ha ugyanis ezeket nem írta volna, akkor gondolhatnám, hogy okuk van az aggodalomra. A konfliktuskerülő tulajdonság kapcsán azt tenném hozzá, hogy ez lehet alkati vonás, de – ez a gyakoribb – az otthoni, mintából is adódhat, vagyis a kislány a családban is azt látja, hogy inkább kerülik a bonyodalmakat, a vitákat, ha nem muszáj, nem bonyolódnak bele – sokszor fölösleges – konfliktusba. A fentiektől függetlenül azt javaslom, mindenek előtt beszéljenek az óvónőkkel, kérdezzenek rá a gyerek napközbeni viselkedésére, hangulatára. Amennyiben valóban azért nem barátkozik senkivel a kislányuk, mert tart a többiektől, érdemes lehet beszélgetni vele arról, hogy vajon mi lehet az oka a félelmének. Elképzelhető ugyanis, hogy korábban történt valami (felnőttek számára apróságnak tűnő konfliktus), ami olyan mély nyomokat hagyott benne, hogy a kislány jobbnak látja elkerülni a hasonló szituációkat. Jó és eredményes „nyomozást” kívánva, Üdvözlettel.

Itt kérdezhet